A kiállítás egyik célja, hogy széles panorámát nyújtson a kortárs magyar grafikai művészet jelenlegi állapotáról, bemutatva a hagyományos és modern technikák közötti átmenetet, valamint a művészek egyéni látásmódjának gazdagságát.
A háttérből időtálló zamatok, harminc éve hibernált alkotások ébrednek újra: fortyognak a burgundi szurokmártások, az organikus aszpikok és a különféle dijoni mustárok (is)… A művek önálló életre kelhetnek, és különféle átjárásokat kezdeményeznek, szenzibilis-metamorfikus jelenlétük új dimenziókat nyithat. Vannak például grafikai műanyag metszetek: ülőpadok látványából inspirálódó objektek, konstruktív „jelek”, melyek kisebb, sziluettszerű kompozíciós elemekkel is kiegészülnek. Ülnek s befelé néznek…. Ó, kombinatív kontempláció!
Extrém viszonyok is kialakulhatnak a műtárgyak, a gondolatok és a képzelet kivetüléseinek együtt-állásában. Megfáradt, görnyedező lámpaoszlop hajol egy összecsukott, depresszív napernyőhalmazhoz, majd a hatalmas hőségben egymásba olvadnak… A sziklatorta formájú Vízrajzi makettek franciául szavalnak (Gâteau les rochers, le même des), miközben egy eltévedt angyal színes szitanyomatot falatozik…
Rézkarc, litográfia, aquatinta…
A fémlemez opálos tükör és kortalan corpus az aurája,
finom rétegű aszfaltpor rajzolódik rája…
A művészi folt-maratás: Leprince, a rézmetsző ősi álma,
a körvonalakat feloldó tér-idő minta: szellem-alakok előhívása…
Megjelennek, körénk gyűlnek, s csak jönnek és jönnek: kvázi-kalligráf karcolatok titkosírás rétegződései, kollázs-látomásokat, szubjektív széfeket, szerte-szedett szerkezeteket és sistergő szférákat felnyitó jelenetek… Jönnek elképzett és kreált, ismerős-ismeretlen lebegő formulák, önmagukat öntermő köldökzsinórokkal és növényi csápokkal tápláló, majd fénycsóva-sűrítménnyel megsemmisítő légi járművek… Antik csoda-edényeket simogató asztrális alakok gyülekeznek, hogy kísérleti (danse macabre) mozdulat-jeleikkel elkísérhetetlen kísérteteket kísértsenek…
Monumentális imamalommal és futurista léghajóval keresztezett alkímiai lepárló készülékek forognak lassítva s meditatív mormogásuk megsokszorozza a lehetetlenség leheleteinek rituális rezgésszámát… Az elmeszerkezetek rozsdásodó, korrózió-pikkelyesen sérülékeny kivetüléseit a Különös Jelenségek Speciális Csarnokában: pszichikus segítők ápolják (lelki illóolajokkal). Jönnek a részletgazdagság miniatűr bogarai, az alapos szemlélődés erezeteibe másznak, majd sistergő-rezonáló búgó énekükkel elringatják a tudatalatti termeibe tévedő alvajárókat…
Konstruktív félálom-építmények jönnek, szétfeszítik kereteiket, a jelen labilis lakótereit megrágva, kiköpve jönnek – és elindulnak a megmaradt erdőkön túlra, ősi forrásokat kutatva, s reménykedve, hogy majd bizonytalan eredetük sötét magzatvizéből kortyolhatnak… A csontok partjain mélységes hologram-szakadék tátog, a mindenkori káprázatot hívja – és szívja, szipolyozza magába…
Hullámzások és körkörös révülések váltakoznak, groteszk állapot-rajzok lépkednek emberalakok nélküli átalakulással: alaktalan alakzatokat vetítve, fragmentálva, fixálva, majd levitálva… Hybrisek félelmes, atomi, idegrendszeri jelenései közelednek, mellkasunkba, gyomrunkba költöznek; amott pedig Csapdába ejtett Kerub-keverékek és kevert Lények hatolnak szövevényesen egymás érzékelés-hálóiba: áttetsző és magnetikus Lét-állapotokba…
Intermezzo (a nagy Cerussa Penicilus kis ónvessző-éneke):
Cerussa voltam,
fejem letört, elgurult,
grafitos agyam
finom-koromban, csillag-robbanásban,
atommag-héliumban, berilliumban, szén-tudatban:
hexagonális-kristályosan módosult…
Érzékiségbe mártott, higanyos hidegtű poétikája,
szaturnikus tónusok és szemcsenagyság variánsa,
maróanyag parázsló-fortyogó netovábbja,
szíriai aszfalt, finomra tört kolofónium násza:
ó, misztikus massza és lírikus gyanta titokzatos ragyogása!
Grafitneszek, jelhagyások! – sok, sok, sok… Grafitneszek: nem fitneszek, inkább szellemi színterek… Nesz, graf, ás, agy, jel: el, el… – suttogja, satírozza, sejtteti, súrolja, szuszogja, szédülten szavalja, szikrázza, szisztematizálja, selyempapírját rázza: Tabula rasa! Rázza a művész és tisztázza: a tabuláját, a fény-papírját, az üresség fundamentumát! Hogy az újrakezdést, a folyamatok keserveit, örömeit a semmiből megduplázza, alkotással koronázza, és feloldással konstatálja…
A kiállítás kurátorai: Győrffy Sándor, Jónás Péter és Kiss Zoltán
Kiállító művészek
Bánki Ákos, Benes József, Berentz Péter, Boros Mátyás, Decsi Ilona, Dús László, Elekes Károly, Eszik Alajos, Ezüst Zoltán, Farkas Dormán, Fehér László, Gaál József, Győrffy Sándor, Jónás Péter, Kerekes Gábor, Kéry Bálint Bence, Kéri Imre, Kiss Botond, Kiss Zoltán, Kótai Tamás, Luzsicza Lajos Árpád, Nagy Gábor, Nagy Gábor György, Olajos György, Pató Károly, Radosza Attila, Ráskai Szabolcs, Simon Zsolt, Somorjai Kiss Tibor, Sóváradi Valéria, Stefanovits Péter, Szirányi István, Szőnyi Krisztina, Varga Zsófia, Városi Gabriella, Végvári Beatrix, Zsankó László.
A Magyar Grafikusművészek Szövetségének csoportos kiállítása a Széphárom Közösségi Térben (1053 Budapest, Szép utca 1.) március 28-ig látható.
Nyitókép: Ráskai Szabolcs: Vízrajzi makett terv I., 2023
