A válogatás alapja a művésztelep gyűjteménye. Hogyan jött létre ez a gyűjtemény?

A Gyergyószárhegyi Művésztelep kollekciója az eltelt ötven év alatt alakult ki. Mint általában minden művésztelepen a művészek egy-egy alkotást hagynak hátra a helyszínen, hogy gyarapítsák velük a folyamatosan bővülő gyűjteményt. Így az eltelt öt évtized alatt olyan anyag gyűlt össze Szárhegyen, amely kitűnő keresztmetszetét adja annak, milyen műfajban alkotó és milyen nemzetiségű művészek fordultak meg ott.

 

Ebből válogattunk reprezentatív anyagot a Műcsarnok jubileumi kiállítására öt fős szervezői csapattal, amelynek tagjai a szárhegyi művésztelep alkotói és szervezői: Erős István a budapesti Képzőművészeti Egyetem rektora, Ferencz Zoltán, a Szárhegyi központ művészeti vezetője, Ferencz S. Apor, Szigeti Csongor és Zakariás István képzőművészek vettek részt a munkában. Olyan műveket állítottunk ki a tárlaton, amelyek bemutatják a művésztelep eszmeiségét, a genius locit, azaz a hely szellemét állítják fókuszba.

 

 

Időbeli áttekintésnek is szánták a műcsarnoki kiállítás anyagát?

A Műcsarnokban látható munkák összességét tekinthetjük egyfajta időbeli szemlének, bár azt ki kell jelentenünk, hogy a kiállított művek nem fedik le teljesen a művésztelep történetének valamennyi időszakát, különösen a zűrzavarosnak is mondható rendszerváltás körüli éveket. A leginkább meghatározó korszakok azonban jól reprezentáltak a kiállítóterekben. Az 1974-ben indult művésztáborokból is látunk eklatáns, klasszikus műfajú szobrokat, grafikákat és festményeket, nem csupán a művésztelep alapító atyáitól, Gaál Andrástól és Márton Árpádtól. A rendszerváltást követő időszak Korkép művésztelepeit Erős István és az azóta elhunyt Siklodi Zsolt szervezte, amelyeknek alkotásai fontos szerepet kapnak a kiállításon, mellettük pedig a MAMŰ Társaság MaMűvésztelepein keletkezett művek jelennek meg, amelyek szervezője Zakariás István és Ferencz Zoltán. A sokféle műfajban született alkotások a klasszikus táblaképektől a videómunkákig és a nagyméretű installációkig jól bemutatják Szárhegy történetét és annak nemzetköziségét, illetve természetművészeti jellegét.

 

Barabási Albert-László fizikus, hálózatkutató, aki szintén megfordult a telepen, szemléletes kapcsolati hálót készített a majd ezer szárhegyi művészről.

Barabási Albert-László Erdély szülötte, ám nem alkotóként, hanem vendégként vett részt a művésztelepen. Felkérésre, munkatársával, Both Csabával közösen készítették el a Szárhegyi kapcsolati hálót. A színes, térbeliséget mutató munka jól ábrázolja a művészek közötti sokféle viszonyulási dinamikát, miközben a grafika képes az időbeliséget is láttatni. Izgalmas felütése ez a műcsarnoki kiállításnak.

 

 

A tárlaton sok ország művészeinek munkáit láthatjuk: norvég, japán, koreai alkotók műveivel is találkozhatunk. Mikortól vált nemzetközivé a művésztelep?

A rendszerváltást követően, a Ceaușescu-diktatúra megszűnte után kinyíltak a határok, ami a művésztelep életében is jelentős változást hozott. A 2000-res évek elejétől olyan művészeket hívott meg a már említett új vezetőség Erős István irányításával, akik nemzetközi színtéren is jelentőset alkottak, ami Szárhegy új korszakát hozta el. Mondhatjuk, hogy Szárhegyen szinte a világ minden tájáról fordultak (sőt fordulnak) meg alkotók az elmúlt ötven év alatt, Európa számos országa mellett Afrikából, Indiából, a Távol-Keletről és Mongóliából is érkeztek művészek. A mostani műcsarnoki tárlatra azokat a nemzetközi munkákat válogattuk be, amelyek a helyi értékekre alapozva hordoznak nemzetközileg is érvényes művészeti üzeneteket.

 

Hogyan látják a külföldi művészek Erdélyt, azon belül is Szárhegyet?

Nagyon izgalmas vizuális válaszokat kapunk a külföldi művészektől az erdélyi sajátos etnikai és politikai helyzetre. A norvég Gisle Harr fából készült, tipikus erdélyi faluképet mutató installációjában megjelennek a helyi lakosság értékei a jellegzetes hajlékoktól kezdve a román Daciáig, de az installáció legjelentősebb eleme a kétnézetű, fából készült, festett zászló, amely egyik oldaláról a román, másfelől nézve a magyar trikolort mutatja. Jól példázza ez, miként látják a külföldiek ezt a sajátos helyzetet. A ghánai Patrick Tagoe-Turkson akrilfestményén vonatablakon keresztül, gesztusokkal mutatja be az erdélyi tájat.

 

Milyen a kapcsolat a térséggel, a helyiekkel, a környezettel? Reflektálnak-e az itt készült munkák a helyi értékekre?

Gyergyószárhegy a Gyergyói-medencében, Erdély szívében fekszik, páratlan szépségű tájon, amelynek múltja és jelene, és természeti kincsei is egyedi értéket rejtenek. A művésztelep közvetlen környezetében található az egykori főnemesi Lázár-kastély, egy ferences kolostor és egy XV. századi gótikus kápolna, melyek együttese különleges, szakrális atmoszférát teremt. A táj és a helyi értékek kezdettől inspirálóan hatottak a művészekre, ami nem véletlen, ez volt az alapító atyák szándéka is, akik célul tűzték ki a nagybányai művésztelep hagyományainak továbbvitelét. Ennek az iskolateremtő alkotótelepnek az egyik legfőbb értéke a plein air festészet meghonosítása volt, ezt a hagyományt vitték tovább Szárhegyen is. Ez az örökség a Szárhegyi Művésztelep későbbi időszakaiban is folytatandó értékként maradt fenn, de más módszerekkel és eszközökkel, illetve újfajta médiumok használatával hozták létre alkotásaikat a természet értékeire hagyatkozva. Erdély legfőbb kincse a fa, amely meghatározó a természetművészettel foglalkozó alkotók számára is, így ebből a matériából számos mű készült, amelyek nagyméretű szobrokként, installációkként tekinthetők meg a Műcsarnokban. A helyi környezetben alkotott performanszokat főleg videómunkákban láthatjuk, melyekből visszaköszön a táj egyedisége és esztétikuma is. Az erdők és a fák védelme, illetve az illegális erdőirtás elleni kiállítás is fontos témája a Műcsarnokban bemutatott műveknek, amely a környezetvédelem fontosságára hívja fel a látogatók figyelmét is.

 

A művésztelep másik sajátossága, hogy kezdettől szorosan együttműködik a helyi lakossággal, ami sokszor a jellegzetes ételek készítését jelenti a helyi asszonyok részvételével, illetve a közös megnyitók utáni lakomákat, s gyakoriak a művészek és a szárhegyi lakosok közötti focimeccsek szervezése is. A művészek gyakran szorulnak segítségre műveik létrehozása során, hiszen a nagyméretű, természetművészeti installációk szállításához vagy speciális megmunkálásához szükség lehet a helyiek eszközeire és tapasztalataira is. Ebben mindig készséges partnerek voltak a szárhegyiek, akik évről évre örömmel várják a nyári művésztelepi időszak kezdetét. A táborzáró kiállításmegnyitókon sok helyi vesz részt, akik örömmel csodálkoznak rá az ott született munkákra, amelyek az általuk jól ismert helyszíneket, értékeket, lokális történeteket dolgozzák fel. Szerencsésnek tartom magam, hogy mindezt én is személyesen megtapasztalhattam, amikor Szárhegyen jártam a művésztelepen.

 

A természetművészeti alkotásokon kívül a klasszikus képzőművészeti műfajok mellett jelen van a fotó- és médiaművészet is. Történetiség és szakralitás kortárs eszközökkel…

Számos műfaj képviseli magát a kiállítótérben, izgalmas felfedeznünk, ahogyan a klasszikus táblaképektől és szobroktól eljutunk az installációkig, a performansz-dokumentációkig és videómunkákig. Fontos téma a szakralitás megjelenítése, hiszen ez mindig is jelentős értéket töltött be Szárhegy életében. Nem csupán a keresztény, katolikus vallásra reflektálnak az alkotók, például Gerber Pál, Imre Mariann és Ferencz S. Apor, hanem a nemzetközi művésztelep vallási sokszínűségére is. Az indiai Nandesha Shanti Prakash eat art installációjában egy-egy tányéron, szalámiból kivágva látjuk megelevenedni a katolikus mellett a muszlim és a hindu vallási szimbólumokat is.

 

 

Milyen tematikus egységekből tevődik össze a tárlat?

Részben időben követik egymást a kiállított munkák, de természetesen a rendezésnek számos más szempontja is volt. Sok munka mutatja be Szárhegy történetiségét, legendáit, az ott élő emberek életét, hagyományait és népszokásait, illetve a már említett szakralitást és az erdők védelmében készített munkákat. Hangsúlyos szerepet kapnak a művésztelep alapító atyáinak és körének munkái, illetve a jelen időszakának főként videótechnikai eszközökkel készített alkotásai.

 

2022-ben már nyitottál meg náluk kiállítást. Mikor kerültél kapcsolatba a művészteleppel?

A Szárhegyen szervezett 2022-es MaMűvésztelepen vettem részt és nyitottam meg a zárókiállítást Zakariás Istvánnak, a MAMŰ Társaság elnökének felkérésére. Hatalmas élmény volt csatlakozni a művésztelep életéhez, megismerni természeti adottságait, környezetét, jellemző épületeit és az ott alkotó művészeket. Az alkotási folyamatokba is bepillanthattam, az ott töltött egy hét alatt, amelynek minden percét nagyon élveztem. A művészekkel közösen tett séták, kirándulások és étkezések alkalmával is tudtam beszélgetni, láttam, hogyan hozzák létre a munkáikat a speciális szárhegyi művésztelepi környezetben. A zárókiállításon nagyszámú közönség előtt tudtam betekintést nyújtani a Szárhegyi MaMűvésztelepen folyt alkotói munkába.

 

A Szárhegy 50 – Kortárs anzix című kiállítás április 27-ig tekinthető meg a Műcsarnokban (1146 Budapest, Dózsa György út 37.).