Haris László Balogh Rudolf-díjas fotóművész
 
 

2018-ban indult a művészeti ösztöndíjprogram az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének kezelésében. Az alapító szándéka az volt, hogy a magyar művészeti élet minden műfajában a fiatal, de már jelentős életművel rendelkező művészek legjobbjait három éven át havi kétszázezer forintos összeggel segítsék. A költségvetés évente száz művész ösztöndíját biztosítja az Akadémia kilenc tagozata számára.

 

„A Film- és Fotóművészeti Tagozat a hat évfolyamon harminc fotóművész ösztöndíját kísérte és kíséri figyelemmel, azaz mentorálja a négy hónaponként kötelező beszámolók alkalmával. Ennek a harminc jelenlegi és volt ösztöndíjas kollégának hirdettük meg bemutatkozási lehetőségként a Pesti Vigadóban rendezett kiállítást. Tizenheten tudták elfogadni a meghívást, az ő műveik láthatók itt a falakon” – mondta el a tárlat megnyitóján Haris László Balogh Rudolf-díjas fotóművész, érdemes művész, az MMA elnökségi tagja.

A felkérésre jelentkezett művészek változó arányban 5-15 képet (gyakran képsorozatot) ajánlottak fel, melyekből a kiállítás kurátora, Nagy Zopán fotóművész-költő, Haris László fotóművész és Buglya Sándor Balázs Béla-díjas operatőr-filmrendező, érdemes művész, az MMA elnökségi tagja – a művészekkel egyetértésben – választotta ki a tárlat képanyagát.
Érzelemmel telített portréfotóktól festői tájképeken át a különleges kísérleti fotográfiákig, gazdag látványvilággal találkozhatnak a kiállítás látogatói. A fotók művészi megoldásainak széles skáláján kívül a dokumentáló fotográfia kiváló példái is bemutatkoznak a kiállított anyagban. A hat évfolyam munkáiból olyan válogatás került a falakra, amely hűen tükrözi a fiatalabb fotóművész-generációk szemléletét, vizuális érzékenységét. 
 

A kiállító művészekről és alkotásaikról

Bartis Milán Rafael a Jezsuita jelenlét romamissziós programjában zenét tanítani jár a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Arlóra, ahol a község legszegényebb utcájának lakóit fényképezi.

Belicza László Gábor a börzsönyi kis falu, Kóspallag életét, ember és természet viszonyát fényképezi rendkívül szubjektív élményei alapján.

Bezzeg Gyula számára meghatározó élmény a délvidéki falvak magyar lakóinak kissebségi léte. Az a fájó tapasztalata, hogy a kisebbség kifejezés nemcsak a „kevesebbséget”, hanem a kicsiséget, az „értéktelenebbséget” jelöli.

Czigány Ákos land artszerű képei az ember földi jelenlétének architektúrájával foglalkoznak.

Gábor Enikő absztrakt sorozata a Pszichogramok analóg pszichológiai mérőműszer tesztjeinek fotográfiai megjelenítései.

Haid Attila tanárként értelmileg sérült gyermekekkel dolgozik, húsz esztendeje fényképezi az életüket.

Hernád Géza hatalmas, 8 ×10 inches műszaki kamerájával budapesti és vidéki lakótelepek épületeiről és azok lakóiról készít hiteles felvételeket.

Illés Katalin Zsuzsanna a nagycsaládok bölcsességeit fogalmazza meg képeiben, amelyeket a családokkal készített interjúk részletei kísérik és teszik teljessé. A vizuális és a verbális rész összehangolása izgalmasan megoldott feladat.

 

Ilyés Zalán sorozata, az Akik szeretnek, messze vannak a perifériára szorult, láthatatlan emberek történeteit teszi láthatóvá.

Krász Kira Dorottya a Nagyharsányi Szoborparkban készít szubjektív dokumentumokat. Célja, hogy a szobroknak ne csak a külsejéről, hanem a belső értékeiről is megőrizzen valamit az utókornak.

Lengl Orsolya festőművész hagyományos olaj-vászon technikával dolgozik, de képeinek kiindulása, alapja a fotográfia.

Pilló Ákos ösztöndíjprogramjának a Földút címet adta. Azokat az embereket fényképezi, akiknek házához nem vezet aszfaltozott út. Munkáinak állandó kísérője a szomorúság és a reményvesztettség, de a bölcsesség és a derű is.

Somogyi Márk képeinek mintája a természet. A természet elemeiből komponált, először jelentéktelennek tűnő fotográfiákban rejtett csodákat talál a néző.

Stiller Ákos már régóta fényképezi a Tanyavilágot. Képein látjuk, hogy nemcsak a modern korban gazdaságtalanul termelő tanyák tűnnek el, hanem velük együtt az a hagyományos tudás is, amely képessé tette a tanyák közösségeit az önfenntartásra.

Szöllősi Mátyás erdélyi falvakban élő idős házaspárokról készít otthonaikban hiteles, gyönyörű képeket.

Török Máté maga is versénekmondóként a hazai verséneklés kultúráját tanulmányozta és fényképezte. Képei mellett az ösztöndíj ideje alatt készített könyve is látható a kiállításon.

Zellei Boglárka Éva fiatal közép-kelet-európai keresztény alkotó nőként a státuszából fakadó problémákat kutatja, fényképezi és őszintén megosztja velünk.

A Generációk kiállítása 2024. február 25-ig, szerdától vasárnapig 10–17 óra között látogatható a Pesti Vigadó (1051 Budapest, Vigadó tér 2.) ötödik emeletén.

Sajtókapcsolat: Az MMA Titkárságának Kommunikációs Főosztálya – sajto@mma.hu