Frey Krisztián - Ludwig Múzeum, Budapest 2022  fotó: Rosta József
 

◼Mi adja a március 20-ig látható Frey úr ír című kiállítás különlegességét?

Az 1997-ben elhunyt művész az Iparterv-generációnak – amelyet a hatvanas évekbeli nagy kortárs nemzedéknek is neveznek – volt egyik oszlopos tagja. Több mint húsz éve nem adódott lehetőség arra, hogy Frey Krisztián teljes életművét bemutató tárlaton nézhesse meg alkotásait a közönség.

Frey Krisztián - Ludwig Múzeum, Budapest 2022  fotó: Rosta József
 

 ◼A múzeum első emeletén nyílt kiállításon több mint kétszáz műtárgy szerepel. Óriási munka lehetett összegyűjteni ezt a rengeteg műalkotást.

Frey Krisztián termékeny alkotó volt, főleg a hatvanas években és a hetvenes évek elején, illetve a rendszerváltás utáni hazatérését követő pár esztendőben elképesztő mennyiségű alkotás került ki a kezei közül. Egyrészt tehát viszonylag gazdag életműről beszélhetünk, ugyanakkor, minthogy nem végezte el a képzőművészeti főiskolát, életét végigkísérte egyfajta amatőrizmus, ami megmutatkozott az életműve „kezelésében” is, azaz az önmenedzselés hiányában. Ennek köszönhetően sok alkotása elveszett, megsemmisült vagy eltűnt a közönség szeme elől. Műveinek jelentős része magángyűjteményekbe került. A rendszerváltástól kezdve – amikor elsősorban a Körmendi Galéria dolgozott vele – élénkült meg Magyarországon az érdeklődés Frey Krisztián munkái iránt, sokan kezdték vásárolni az alkotásait. A kiállítás összeállításakor az volt a legnagyobb feladat, hogy feltérképezzük azokat a műgyűjteményeket, ahol akár több évtizede lógnak képei a falakon. Ennek a munkának a nagy részét kurátortársam, Einspach Gábor végezte, akinek köszönhetően olyan alkotásokra is leltünk, amelyeket korábban nem láthatott a közönség, köztük igazi highlightokat.

Frey Krisztián - Ludwig Múzeum, Budapest 2022  fotó: Rosta József
 

◼Milyen különlegességek láthatók a tárlaton?

A kiállítás nagy felfedezései az úgynevezett Uschi levelek, egy ismeretlen Ursulának írt episztolák, amelyek tulajdonképpen kalligrafikus absztrakt festmények, elnyújtott, hosszúkás formátumú, némiképp a keleti tekercsképekre emlékeztető alkotások. Frey Krisztián először 1963-ban jutott el Nyugat-Európába, pontosabban Nyugat-Németországba, ahol a rokonait látogatta meg. Ott nyílt lehetősége betekinteni a nemzetközi művészeti világba, találkozni élőben az absztrakt expresszionizmussal, és megismerkedni azokkal az új, nonfiguratív festészeti megközelítésekkel, amelyek nagyon közel álltak az attitűdjéhez. Ekkor készültek az Uschi-levelek is, amelyeket feltehetőleg ki is állított Németországban. Ilyen modern kalligrafikus gesztusokat egyetlen fiatal kortársa sem mert megengedni magának a hatvanas évek elején.

A tárlaton olyan alkotás is szerepel (Ház), amely bár látható volt az Iparterv kiállításán, ám azóta át lett festve, így kiderült, hogy azonos egy korábban ismert és eltűntnek nyilvánított képpel (Cseh András emlékezetére). Emellett izgalmas műtárgyak a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban őrzött, eddig alig ismert komputergrafikák. Ezek a leporellók jól szemléltetik, hogy Frey komputergrafikáihoz maga készítette a programokat. Ő írta meg a véletlenszerűséget használó kódsorokat, amiknek a végén láthatók azok az elvont, neoavantgárd költészetre emlékeztető konceptuális betűsorok, számsorok, jelsorok, amelyek a programok eredményeként születtek a gépben.

FREY Krisztián: 92.III.11, 1992  fotó: Rosta József

 

◼Lehetséges, hogy ez arra is visszavezethető, hogy ő nem szervezett iskolai keretek között tanult képzőművész, ezért bátrabban kísérletezhetett, hiszen nem szabtak meg számára konkrét irányokat?

Így van, ez lehet az egyik oka. Neves pályatársa, Lakner László mondta róla egy visszaemlékezésében, hogy Frey ugyan megpróbált felvételizni a képzőművészeti főiskolára, de elutasították. Később megkereste Bernáth Aurélt, aki eltanácsolta a főiskolától, mondván, fölösleges oda járnia, mert már sok mindent tud, s nem neki való ez a klasszikus szocreálba belecsömörlött képzés. Ennek köszönhetően sokkal szabadabban tudott kísérletezni, nem kötötték azok a realista stúdiumok és a szocreál akadémizmusból fakadó konzervativizmus, ami minden főiskolát végzett alkotóra akkoriban jellemző volt (amíg valahogy meg nem szabadultak tőle). Frey autonóm személyiségként saját ösztöneit követve alkotott, és autodidakta módon alakította ki eszköztárát. Aki pedig ezt lehetővé tette, tehetős fogorvos édesapja volt, egzisztenciális biztonságot nyújtva számára, ráadásul polgári származása ellenére sem hurcolták meg a családját.

FREY Krisztián: 26 04 72., 1972 (a Neon Galéria jóvoltából) © fotó: Hajdú András

 

◼Mindezek alapján mondhatjuk, hogy Frey Krisztián megelőzte korát?

Az teljesen egyértelmű, hogy a magyar képzőművészeten belül nagyon inspiratívan, korán nyúlt egyes dolgokhoz. 1979-ből származnak az első komolyabb számítógépes művei. Ha nem a legkorábbi komputerartos kísérletezők közé tartozik is, bőven az úttörők időszakában alkotott, a hetvenes évek végétől és a nyolcvanas évek végéig. Az úgynevezett Rákosligeti képek monokrómba hajló, nagy fehér elkenésekkel dolgozó, hatalmas méretű alkotások. 1965 és 1967 között készültek, együtt állították ki őket a Rákosligeti Művelődési Házban. Róluk kijelenthető, hogy a hatvanas évek magyar absztrakciójának páratlan minőségű és jelentőségű műtárgyegyüttesét képezik. Ilyen léptékű monokróm festészethez közelítő anyagot senki sem készített Magyarországon ebben az időben. A kiállítás külön érdekessége, hogy e mellé az öt nagy méretű, szürkés-fehéres vászon mellé előkerültek az életműből olyan, hasonló módon a fehérséget megidéző alkotások, amelyekről eddig senki sem tudott.

FREY Krisztián: 3180 (Kombiné) / (Slip) Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Jelenkori Magyar Gyűjtemény © fotó: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria

 

 ◼Milyen hatása van a jelenkorban Frey Krisztián életművének és munkásságának?

Az általa művelt festészet egyrészt az absztrakt expresszionizmus fogalmával írható le, ami a legkurrensebb nemzetközi – illetve amerikai – szakkifejezés. Munkásságára mégis a legpontosabb szakterminus az írásbeliséget vizualizáló szkripturális festészet, ami az absztrakt expresszionizmusnál intellektuálisabb absztrakt irányvonal. Ez utóbbi inkább Európában és azon belül is német nyelvterületen volt jellemző. Az absztrakt expresszionizmus olyan alapvető kifejezési forma, amely stílusparadigmaként él és virul mind a mai napig, ezért azok számára, akik lírai vagy expresszionisztikus absztrakciót művelnek, a Frey-életmű igen izgalmas és inspiráló.

A fiatalabb generációt pedig korai komputerműveivel tudja motiválni. Érdekesek azok a nyolcvanas évekből való Sztochasztikus kárpitnak nevezett digitális, színes pixelekből felépített, programozással készített patchworkök, amelyek szintén láthatók a Ludwig Múzeumban. Ez az anyag már bőven benne van a számítógépes vintage esztétikában, ami manapság nagyon felértékelődött és inspiratív múltbeli értékké vált.

FREY Krisztián: Imaginación, 1994 MNB-Ingatlan Kft. © fotó: ROSTA József

 

◼Hogyan értelmezhető a tárlat alcíme?

A kiállítás alcíme nehezen elmondható, de könnyen leírható. Két kapcsos zárójel között látható a „script kettőspont absztrakt” felirat, ami olyan, mint egy számítógépes parancs, még zárójeles tipográfiájával is ezt idézi meg. Ugyanakkor azt hivatott érzékeltetni, hogy Frey Krisztián gondolkodásában és művészetében az absztrakt kép létrehozásához az írásbeliség vezetett. Képet írni – ez volt számára a fontos. Ezért a nyelviség strukturalitásának kidomborítása volt a kiállítás fő vezérfonala. Bemutatjuk, hogy ez nemcsak az írásjegyeket tartalmazó festményeken jelenik meg, hanem a komputeralkotásokon is, ugyanis azoknak a kódolásában, programozásában ugyanúgy megvan az írásbeliség, hiszen leírt karakterekből indulnak ki.

Frey az ABC című, készülő képével, 1967 körül

 

 ◼Önt mi fogta meg leginkább Frey művészetében?

Számomra a legnagyobb intellektuális és szakmai izgalmat a rákosligeti korszak hosszú idő után újra kiállított műtárgyegyüttese nyújtotta, valamint az az izgalmas, hatvanas évek végi modernség, ami az Iparterv-generációban buzgott, létrehozva az emblematikus Iparterv kiállításokat. Izgalmas, hogy ebben a „stíluspörgésben” Frey művészetét miként lehet körbeírni és megérteni. A kiállításon neves iparterves pályatársak, Tót Endre, Hencze Tamás és Lakner László alkotásait is bemutatjuk, illusztrálva, milyen hasonlóan dolgozzák fel az absztrakt expresszionizmust és a pop-artos fotórátéteket. Ezek azért is érdekesek, mert megmutatják, milyen hasonló kérdések foglalkoztatták őket.

Számomra külön szakmai kihívást jelentett, hogy meg tudjam határozni a sokféle nemzetközi stílus között a hatvanas évekbeli frey-i életmű valódi karakterét. Freyt nem lehet pusztán általános szakkifejezésekkel behatárolni, az viszont egyértelmű, hogy a pop-art, az absztrakt expresszionizmus, az arte povera és a szkripturalitás nagy hatással voltak rá. Ugyanakkor Freynek van egy saját szakkifejezése is a művészetére, mégpedig a „változó tempójú gesztusfestészet”, ami azonban szerintem nem elég kifejező. Ezért találtam ki egy populáris és könnyen érthető segédfogalmat, a „vécéajtó-esztétikát”, ami a látogatói és a szakmai visszajelzések alapján működőképes fogalomnak tűnik. Ez természetesen nem akadémikus szinten bevezetendő definíció, de benne foglaltatik a pop-art és az illemhelyek ajtajain látható firkák spontán és nyers kifejezési világa, ami meghatározta Frey iparterves korszakának művészetét.

A szerző művészeti író