Az öngondoskodás mint kapitalista cselszövés – hangzott fel a kiállítás megnyitószövegében, melyben a szubjektum figyelemelterelése történt az addig nem rózsás életéről. Az öngondoskodás és az erre fordított idő és anyagi figyelem felerősödik, majdhogynem konkrét életstílussá válik, melyben már nem kifejezetten az adott probléma megoldása a fő fókusz, hanem csak azok elfedése, elterelése. 

Benkő Barnabás - Selfness 8. - 2022, Hamerli Judit - EMBEREMLÉK  - 2023 - Fotó: Vajjer Károly
 
 
A Coulibaly Miriam Sékou kurátor rendezte kiállítás anyaga erre a jelenségre reflektált, melyben érezhetővé vált a művészek saját, hangsúlyos programjának jelenléte, a téma megfogása és kifordítása, mellyel fanyar humorú olvasattal felruházott képi ízvilágot kaphattunk.

Selfness – wellness – idéződtek a közös metszésponttal rendelkező kifejezések, melyek egyszerre foglalják magukba az elme és a test pazar pihentetését. Gőzölgő jakuzziban vagy masszázsmedencében áztatott végtagjaink, hidromasszázs technológiával célba vett fájó tagjaink – megoldást kínálnak fájó testi területeinkre. Enyedi Zsolt nagyméretű printjei plasztikus, elsőre biomorf entitásként értelmezhető absztrakt kompozíciója jobban megnézve a relaxációs pezsgőfürdők felülnézeti képei. Kéklő, cianotípiai eljárást meghazudtoló printjei egyszerre hívogatóan plasztikusak, illetve távolságtartóan hidegek. A legtöbb ember már volt ehhez hasonló „műanyag dézsában”, és a meleg vizes buborékok emlékét is a bőrükön érzik, ahogy erre az emlékre gondolnak. Meghatározó a víz hiánya a képekről, hiszen ezek a termékek a használatuk legfőbb felhasználási elemétől lettek meg fosztva. A víz, amely ezeket a tárgyakat „élővé”, csalogatóvá teszi, már nincs jelen. Ahogy realizálódik, attól kezdve eltűnik az élet egyetlen jelenléte. Lecsupaszított „kád”-portrékká fejlődnek, és elveszítik addigi emberközpontú mivoltukat. Ezzel is utalva a selfness jelenség emberi, mégis hűvös ellentmondásosságára. Fanyar humor kivonni az élvezetet az élvezeti eszközből, mégis tudjuk nézni a testeket hidegen is és az általuk közvetített üzenetként is.

Enyedi Zsolt - Hideg jakuzzi I. - 2025  Fotó: Vajjer Károly
  

Kövek és vizek. Emlékünkben őrizzük a vízparton való ücsörgés közben a vízbe dobott kavics által kavart gyűrűző pulzálás.

Romantikusan elgondolkodtunk az életünkről, és felállva már folytatjuk is a mindennapjainkat ott, ahol abbahagytuk, a parton leülve. Hammerli Judit a kövek által keltett nyugtató tömörülést ábrázolta formázott vászonképein. Munkái képként funkcionálnak, mivel falra akasztott ékrámás vászontestről beszélünk, viszont formázottságuk miatt és a vászonba préselt maréknyi kő miatt már nem kizárólag a táblakép meghatározást használnám rájuk.

Hamerli Judit: Szélárnyék 
 
 
Kilépve a képi térből, mégis a vászon sík felületéhez igazodva jelennek meg sorozatai, melyek már inkább képtárgyakként funkcionálnak. Színek és formák, felületek és anyagtípusok ütköztetése, mellyel a puhaság, lágyság vagy tömörség anyagi érzetét láttatja. A kép légüres terébe halmozott, puhított, egyszínű kavicsok a festmény szerves részévé alakulnak, megidézve a kavicstornyok tengerparti konstellációit. Egyensúly és harmónia, ami ezekben a mesterséges rendszerekben meglelhető, amely kifejezéseket a művész is használ saját alkotásai olvasataiban. A meditáció, a befelé tekintés, önvezérelt kontrollunk megzabolázása, mely jobb lelki állapotba tud terelni, vagy ellenkezőjét téve, nyughatatlan dühünk semmit nem ismerő lángját tudja szítani.
 
Hamerli Judit - SZÉLÁRNYÉK 2023, Benkő Barnabás - Selfness 8.  2022  Fotó: Vajjer Károly
 
 
A víz nyugtató hullámzásánál maradva fogják közre Hammerli képei Enyedi vízábrázolást sejtető, hosszúkás, több panelből álló fametszeteit. A képek rész–egészként működnek, melyeken ritmusos vízi hullámzást ábrázol. Már önmagában a technikai kivitelezésben is, a meditatív, monoton famegmunkálás adott alapként reflektál a csobbanást gerjesztő vízi mozgás kiszámíthatatlanságára. A képi egész szétdarabolása, egységes rendszerének megbontása ismét elveszi a vizuálisan kielégítő, egységes gyűrűző kompozíciót. Enyedi egyszerre ad és elvesz. Mintha útközben egy pénztárcát találva megörülünk, majd felemelése után rádöbbenünk, hogy nincs benne a gondolt talált pénz. Egyenként sejtet, de egészben csak hiányt éreztet a nézővel.
 
Benkő Barnabás - Cím nélkül - 2024 Fotó: Vajjer Károly
 
 
Említett „kád”-portréi is hasonlóan vonják el a víz jelenlétét, viszont ebben a darabolt képaktusban már kizárólag a víz felszínén cikázó hullámimitációra teszi a hangsúlyt. Víz ismét nincs, de a forma imitálásának utánzása elhiteti a nézővel, hogy valóban a víztükör fodrozódását látja.
 
Enyedi Zsolt - Hideg jakuzzi III. - 2025 Fotó: Vajjer Károly
 
 
Benkő Barnabás gesztusfestészetet visszacsillapított, fagyasztott felületei adják meg a tárlat keretes szerkezetét. Munkái egyszerre csendben stimulálják a pásztázó szemet, illetve megkövetelik annak tudatos használatát. Átlátni – belelátni egy képbe. Benkő vagy beleláttat, vagy átláttat a festett felületeken, viszont soha nem fedi fel azok teljes létezését. Zárt kompozíciói nem engedik a gesztusok elterjedését. Irányított, olykor szándékosan megállított lendületes vonalai „ködbe” meredten húzódnak át a sík felületen. Nem látjuk a felszín mögött létrejövő formaiságot, más esetben pedig kizárólag egy résen keresztül enged betekintést a mű belső terébe. Míg a többi alkotás a megfigyelőt  a megfigyelés ösvényén vezeti, folyamatosan tudatva a látott kompozíció helyét és funkcióját, addig Benkő megtorpant minket. Kivül hagy a műből, kizárólag a sejtetés érzetét adja kezünkbe. Négyzetben a négyzet vagy téglalapban a téglalap. Önismétlő gesztusok, melyek a befoglaló formát lekövetve lüktetnek a centrális térben.
Benkő Barnabás - Selfness 15. - 2024 Fotó: Vajjer Károly
 
 
Miután a műalkotások vizuális és pszichológiai eredeztetését átéltük, végiggondolva miként és hogyan alakítják ezek a munkák önmagukat, illetve a környező képeket olvasatát, megállunk. Önreflexív, elemző és egyben definiáló látképet kapunk, amely érezteti az emberi jelenlét fontosságát, egy művön belül vagy kívül.

A selfness mint fizikai és mentális egészségmegőrzés megtörténik, akár a munkákban és az alkotókban is. A kiállítás önmagába harapó kígyóként csúcsosodott ki, melyben a kifordított életfilozófiát pillérre állítva alkottak a művészek, viszont a tárlat saját maguknak is testi-lelki megnyugvást teremtett.