Ada Vilhan festményei nem a mimézis, nem a spektákulum és még csak nem is a kognitív tartalmak közvetítői, sokkal inkább az érzékek megnyugtatásának, az elme elcsendesítésének tárgyai. Alkotásai gyűrt, repesztett felületeikkel a harmadik dimenziót is birtokba veszik, súlyos vásznai túllépnek a táblakép határain és a síkplasztika irányába mozdulnak el. Tömeg és felület, szín és forma, szándék és véletlen így külön minőségekként, egymás mellett, sőt látszólag egymástól függetlenül alakulnak a felületen, miközben e kettősségek olykor egymással kölcsönhatásba lépve összekapcsolódnak és új, érzéki szintézist alkotnak. A természeti formák organikus alakulására emlékeztető gyűrődések a tapintás érzéki élményét közvetítik, a redukált színhasználat és az erőteljes kontrasztok ugyanakkor a festői minimalizmus irányába viszik a kompozíciókat.
A gesztusszerű festéknyomok a felülettel való találkozás aktusát dokumentálják. Az érintés vizuális megidézése és néző általi megélése teszi a haptikus felületekkel való kontaktus emlékét igazán érzékivé és kifejezővé. Műveinek e csoportja az emberi bőrt, húst vagy a szilárdulásban lévő lávát, esetleg az erózió hatására barázdált kőfelületek látványát idézik, szenvedélyes, vad és sokszor nyers hatást keltve.
Műveinek másik csoportja sokkal letisztultabb, már-már a japán shinto-kertek örök nyugalmát, vagy a haikuk egyszerűségét idézik. Ebben a monokróm világban a fekete-fehér találkozása a lazúros festékréteg sík felületén egy-egy vertikális cezúrában ölt testet. A felfénylésekként is értelmezhető, elmosódó, fehér nyalábok a fényérzékeny filmszalag, vagy a sötétet felhasító formátlan fénysugár asszociációját keltik.
Festményei az anyag és az anyagtalan határán, azok folyamatos kölcsönhatásában, sőt, ezek ütköztetése során születő művek, melyek egyben belső küzdelem dokumentumai is.
A kiállítás 2022. október 13-tól november 17-ig tekinthető meg a Képező Galériában (1024 Budapest, Keleti Károly u. 13/a)
