A kiállítás a test, a társadalmi normák és a fotográfia viszonyát vizsgálja: a klasszikus műtermi pózoktól a kísérletező kompozíciókig, a dokumentáló felvételektől az intim, személyes pillanatokig. A fényképek a médium fejlődéséről, a kor szépségeszményéről és erkölcsi határairól tanúskodnak, miközben feltárják, hogyan válik a test tárgyból képpé, majd nézői élménnyé.
Pécsi József: Hátakt lépő pózban, 1929 © Magyar Fotográfiai Múzeum
Fordulópontot hozott a XX. század eleje a testábrázolás történetében. Az aktfotográfia a festészet hagyományaira épített, ugyanakkor túl is lépett rajtuk az objektivitás és a rögzíthető jelenlét ígéretével. A test így nem csupán ábrázolás tárgyává, hanem a fotográfia által újrateremtett képpé vált, ahol művészet és dokumentáció, intimitás és kompozíció, vágy és esztétikum találkozik.
Pécsi József: Félakt sapkában II., 1930 körül © Magyar Fotográfiai Múzeum
Nemcsak a kor szépségeszményeit idézik a kiállítás képei, hanem a látás, a vágy és a reprezentáció változó viszonyait is feltárják. A századelő társadalma egyszerre volt prűd és felszabadulásra vágyó: a női és férfi test nyilvános megjelenítése mindig feszültségeket hordozott. Az aktfotók e határhelyzetben születtek – a művészet, az erotika és a társadalmi normák metszéspontjában. A bemutatott anyag sokféle látásmódot mutat fel: klasszikus műtermi pózokat, ahol a festészeti előképek köszönnek vissza; idealizált formákat, amelyek a szépség időtlen eszményét keresik; kísérletező kompozíciókat, ahol a fény és árnyék játéka a modernizmus nyelvét előlegezi; valamint amatőr felvételeket, amelyek intimebb, személyesebb pillanatokat rögzítenek. Együtt mindez a test, a tekintet és a médium viszonyát térképezi fel.
Ismeretlen fotográfus: Nő a tükör előtt, 1910 körül © Magyar Fotográfiai Múzeum
A Fénybe vetkőzve cím a meztelenség kettős értelmét hordozza: nemcsak testi, hanem lelki kitárulkozást is jelent. A kamera jelenléte sohasem semleges – nem csupán rögzít, hanem alakít, értelmez és pozicionál. A test minden esetben a médium által létrehozott képként válik láthatóvá. E képekben nemcsak a modellek vetkőznek, hanem maga a kor is feltárul. Láthatóvá válnak a művészet és erkölcs határai, a polgári értékek által formált közízlés, valamint azok a törekvések, amelyek ezeket a korlátokat feszegették. A kiállítás arra ösztönöz, hogy ne pusztán a testeket szemléljük, hanem reflektáljunk arra is, miként válik a test tárgyból képpé, majd nézői élménnyé.
Angelo Pál: Atléta, 1959 © Magyar Fotográfiai Múzeum
Ekkor a fotográfia nemcsak a dokumentálás, hanem a felfedezés eszköze is volt. Új lehetőségeket nyitott az intimitás, a vágy és a test vizuális megjelenítésében. A felvételek ma már korlenyomatok: egyszerre tanúskodnak a médium fejlődéséről és a társadalom változó normáiról. E testek, amelyek valaha élők voltak, ma a fény által tovább élnek. Képpé vált jelenlétük ma is kérdéseket ébreszt: mit látunk, amikor a testre tekintünk – és mit árul el rólunk a tekintet maga?
Alkotók: Angelo, Bäck Manci, Berko Ferenc, Demeter Károly, Kankowszky Ervin, Labori Mészöly Miklós, Máté Olga, Pécsi József, Rónai Dénes
Kurátor: Somosi Rita
Képek: Mai Manó Ház sajtóképek.
A Fénybe vetkőzve – Testábrázolás a XX. század elején (Válogatás a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből) című kiállítás március 22-ig látható a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Házban (1065 Budapest, Nagymező utca 20.).
