Generációs váltás is bekövetkezett, fiatalabb műkedvelők, műgyűjtők kerültek előtérbe, akik a műtárgyra még nem annyira befektetésként, hanem élményként tekintenek.
Ők a korosztályukhoz közelebb álló művészeket, progresszív, kísérletező szellemű kortársaik műveit keresik. Az idei, már huszonegyedik alkalommal megrendezett londoni Frieze London kortárs művészeti vásár két évtizeddel korábban a világ legprogresszívabb művészeti vásáraként alakult, a legfrissebb alkotásokat törekedett bemutatni, miközben óriási hatást gyakorolt a helyi színtér átalakulására is. London – New York mellett – a világ kortárs művészeti és műkereskedelmi központjává formálódott.
A műkereskedelmi piaci igényekhez alkalmazkodva, 2012-ben a párhuzamosan rendezett, már a művészettörténeti korszakokat is felölelő testvér, a Frieze Masters művészeti vásár is megszületett. Majd a család a tengerentúlra is terjeszkedett, először az USA keleti partján, New Yorkban telepedett meg, majd a filmipar fényét és tőkéjét is megcélozva egyenesen a Los Angeles-i Paramount Pictures Stúdióinak tereiben rendezett vásárt. Nem nyugodott, és Ázsiában Szöult szemelte ki következő állomásaként. Így a Frieze vásárok már a másik éllovas, az Art Basel vásárlánc erős versenytársai lettek.
Idén is a természetben, London északi részén, a Regent’s Parkban, a londoni Studio Between építésziroda által tervezett hatalmas sátorban rendezték a Frieze London vásárt. Újdonság, hogy a környezet adottságaihoz idomulva a sátor falait megnyitották, az ablakok nemcsak több természetes fényt, de a természetre, a parkra kilátást is biztosították a közönség számára. Más, az idő szelleme diktálta elvárásoknak is törekedtek megfelelni, a vásár alaprajzán, területi beosztásán is újratervezést valósítottak meg. A korábbihoz viszonyítva előkelőbb pozíciót biztosítottak a kevésbé ismert galériák, művészek számára. Ez alkalommal a belépésnél a közönség nem a „nagyágyukkal”, a világ vezető galériáival szembesült, hanem a legfrissebb törekvéseket, a kevésbé ismert kiállítókat tárták elé.
Például a New York-i 47 Canal Galéria és a kalkuttai/mumbai Experimenter Galéria mindjárt a bejáratnál kapott helyet, majd jobbra haladva a látogató a nagy galériákkal már csak a sátor végén találkozhatott. Nemcsak a közönség, hanem a galériák körében is jelentős volt az ázsiai megjelenés. Különösen Indiáé, amely hat kiállítóval képviseltette magát a Frieze vásárokon. Több mint száz országból kilencvenezer látogató kereste fel a Frieze vásárokat, és az értékesítés is biztató volt, a galériások a műkereskedelem megújuló energiáiról beszéltek.
A Frieze London vásáron a világ majd félszáz országából százhatvanöt kiállító szerepelt. A bemutatott műtárgyakat illetően a nagy galériák inkább biztosra mentek, kevesebb ambícióval. A Frieze London vásáron a blue-chip és a feltörekvő művészek munkáit is jelentős érdeklődés övezte. Már a vásár első napján voltak jelentős értékesítések, ezeket a következő és a hétvégi napok eladásai is követték, amikor a következő heti párizsi Art Baselre készülő amerikai és az ázsiai gyűjtők is megérkeztek. David Zwirner jelentős eladásokat ért el, köztük a japán művész, Lisa Yuskavage egy festménye 2,2 millió dollárért, valamint az ugyancsak japán festő, Yayoi Kusama két festménye hétszázhúszezer és hatszázhetvenezer dollárért cserélt gazdát. A New York-i/londoni/szöuli Lehmann Maupin Galéria standját kevésbé hagyományos módon műteremként rendezték be (az installáció nem volt eladó), ritka bepillantást engedve egy nagyra becsült művész, a brit Billy Childish festményei készülésének folyamatába, fellebbentve a fátylat a művészeti világ olyan oldaláról, amely általában nem hozzáférhető a közönség számára. A művész tizennégy új festménye, köztük a helyszínen készült képek is eladásra kerültek, darabonként ötven- és százezer dollár közötti áron.
A szekciók között a Focus a vásár első részén, a bejárattól nem messze kapott kiemelt helyet, ahol harmincnégy feltörekvő galéria mutatkozott be, egy vagy két művészt képviselve az egész világról, ideértve az új, a helyi színtér repertoárját gazdagító galériákat is. A londoni székhelyű Ginny on Frederick Galéria a nyitás napján délig kiárusította teljes standját, melyen az angol Charlotte Edey által készített, gyöngyös és festett panelek tíz- és tizenháromezer angol font közötti áron keltek el.
Idén új, a Smoke szekcióval bővült a Frieze London. A nyolc galéria standján olyan művészek kerámiamunkáit állították ki, akik a diaszpóra és a bennszülöttek történelmét kutatják. A párizsi Hatch Galéria szintén mindent eladott a brazil Ayla Tavares falra függeszthető kerámiamunkáiból, melyek darabonként háromezer-ötszáz euróért, a szobrok pedig hétezer-ötszáz és nyolcezer-ötszáz euróért találtak gazdára. Visszatérő kurátori szekció idén is az Artist-to-Artist, ahol hat neves művész (Hurvin Anderson, Lubaina Himid, Rashid Johnson, Glenn Ligon, Zineb Sedira és Yinka Shonibare) válogatásában ismertettek meg új hangot képviselő művészeket.
Az Editions szekcióban ismert nemzetközi művészek kurátorként limitált sorozatokat mutattak be, lehetőséget teremtve kevésbé vastag pénztárcájú vevők részére.
A Frieze Sculpture projekt független kurátora, a török származású, Londonban élő Fatoş Üstek válogatásában öt kontinensről huszonkét kortárs művész munkája szerepelt, melyeket szétszórva állítottak ki a történelmi angolkert jegyeit magán viselő Regent’s Parkban. Az emirátusi Mohamed Ahmed Ibrahim The Ghaf Tree (Ghaf fa) című üvegszálas, gyanta-polisztirol-acél munkája 2024-ben készült. A művészt a dubai Lawrie Shabibi Galéria képviselte. Az isztambuli Dirimart Galéria képviselte török İnci Eviner Materials of Mind Theatre (Mind Theatre anyagai) című munkája (2024) egy állványon színházi díszletet, jelenetet elevenített meg.
Negyedórányi sétára a Frieze Londontól a szintén a Regent’s Parkban levő Frieze Masters sátrát a német születésű, de New Yorkban élő, már több jeles galériát, intézmény kiállítóterét megalkotó építész, Annabelle Selldorf tervezte. Ezen a vásáron százharminc galéria szerepelt, melyek a művészettörténet gyöngyszemeit igyekeztek felsorakoztatni. Az értékesítésre itt sem lehetett panasz, a millió feletti értékek sem voltak ritkák. A több városban is kiállítóteret működtető Hauser and Wirth Galéria az amerikai művész, Arshile Gorky festményét (1947) 8,5 millió dollárért adta el. A londoni Osborne Samuel Gallery 1,4 millió fontért értékesítette Henry Moore egy fekvő figurát ábrázoló bronzszobrát.
A Frieze Masters szekciók között második alkalommal szerepelt a Studio szekció a neves művészettörténész, Sheena Wagstaff összeállításában, ahol a pályafutásuk vége felé tartó művészek önálló kiállításai a műtermek és a „jelenlét kreatív kapcsolatát” kutatták.
Huszonhat galéria mutatkozott be a Spotlight szekció keretében. A XX. században alkotó művészek egyéni bemutatói szerepeltek, különös tekintettel az 1950-es és 1970-es évek közötti időszakra, a század közepének alulértékelt alkotásaira. A világ minden tájáról ismert és kevésbé ismert művészek jelentős korai munkáiról törekedtek képet alkotni. Itt állított ki a Frieze vásárok egyetlen magyar szereplője, a budapesti Einspach & Czapolai Fine Art, melynek standján Soós Tamás munkáival ismerkedhetett meg a nemzetközi közönség.
Nagy érdeklődésre tett szert a Frieze mellett az afrikai kortárs művészetet képviselő 1-54 Contemporary African Art Fair, mely idén is a Somerset House épületében kapott helyet, valamint a Pad London Art+Design vásár, mely egy sátorban London előkelő városrészében, a Mayfairen várta a közönséget. A vásári hangulatot kiegészítették a nagy aukciós házak (Sotheby’s, Christie’s, Phillips) kiállításai, árverései és természetesen a helyi kortárs galériák a város szívében, a Cork Streeten és környékén, valamint a város keleti részén. Persze a nonprofit intézmények és az alternatív kiállítóterek is kitettek magukért, érdekes kiállításokkal várták a látogatókat.
