Robitz Anikóval rejtett csodákról, felfedezésekről, a fotók mondanivalójáról, nemrégiben megjelent fotóalbumáról, valamint jövőbeli terveiről beszélgettünk.
Woven Mirror 2020
Milyen indíttatásból vált önből fotóművész?
Már egészen kisgyermekkoromtól kezdve időről időre szembejöttek képek, amik nem mentek ki a fejemből. Azt hiszem, ezek az elraktározott képek vezettek oda, hogy később magam is fényképeket készítsek. Először tizennyolc éves korom körül erősödött meg bennem annyira ez a vágy, hogy egy ajándékba kapott Zenit fényképezőgéppel elkezdtem leképezni a körülöttem lévő világot. Akkor úgy éreztem, hiányzik ezekből a képekből valami, valami miatt nem jók, de nem tudtam rájönni az okára. Ezért pár évre félre is tettem a fotózást, majd 2005-ben beiratkoztam a Szellemkép Szabadiskolába, ahol újra megpróbálkoztam a fényképezéssel. Eleinte ugyanúgy elégedetlen voltam a fotóimmal, de körülbelül a negyedik foglalkozás után valami bekattant, attól kezdve már tudtam, hogy mit keresek, és hogyan mutassam meg azt. Ekkor találtam rá az építészetre. Elkezdtem fényképezni az épületek részleteit, a különféle textúrákat, és ráéreztem a képek megkomponálására is.
Már egészen kisgyermekkoromtól kezdve időről időre szembejöttek képek, amik nem mentek ki a fejemből. Azt hiszem, ezek az elraktározott képek vezettek oda, hogy később magam is fényképeket készítsek. Először tizennyolc éves korom körül erősödött meg bennem annyira ez a vágy, hogy egy ajándékba kapott Zenit fényképezőgéppel elkezdtem leképezni a körülöttem lévő világot. Akkor úgy éreztem, hiányzik ezekből a képekből valami, valami miatt nem jók, de nem tudtam rájönni az okára. Ezért pár évre félre is tettem a fotózást, majd 2005-ben beiratkoztam a Szellemkép Szabadiskolába, ahol újra megpróbálkoztam a fényképezéssel. Eleinte ugyanúgy elégedetlen voltam a fotóimmal, de körülbelül a negyedik foglalkozás után valami bekattant, attól kezdve már tudtam, hogy mit keresek, és hogyan mutassam meg azt. Ekkor találtam rá az építészetre. Elkezdtem fényképezni az épületek részleteit, a különféle textúrákat, és ráéreztem a képek megkomponálására is.
Miért választott az átlagtól – portré-, táj-, sajtófotózás – ennyire eltérő témát?
Számomra az építészetben a részletek, a textúrák, az arányok voltak érdekesek, a különböző anyagok, illetve a kompozíció, ez a geometrikus világ az, ami igazán én vagyok.
Nyizsnyij Novgorod, 2016
Mi alapján választja ki az épületeket?
Jókor kell jó helyen lenni, hogy az adott épület egy adott részlete éppen jó fényekkel, árnyékokkal rendelkezzen, amit aztán lefényképezek. Mivel sokat utazom, és a képeim különböző városokban készülnek, ezért általában nem tudok visszamenni egy-egy épülethez. Szerencse, koncentráció, valamint nagyfokú nyitottság kell ahhoz, hogy meglássam, megtaláljam ezeket a részleteket.
Mi a célja és a mondanivalója ezzel a különleges fotográfiai stílussal?
A rész és az egész kapcsolatát, a dolgok egymáshoz való arányát vizsgálom. Az épületeket nem teljes egészükben mutatom meg, hanem kiválasztom azokat a geometrikus formákat, elemeket, textúrákat, amelyeknek egymáshoz való viszonya hozza létre a kompozíciót. Ezek a részletek úgy vannak kiválasztva, hogy a formák geometrikus alakzatokká redukálódnak a képeken. Az így kiválasztott részlet ezáltal eltávolodik az eredeti valóságtól, és újat hoz létre. Ezzel kapcsolatban több minden foglalkoztat. Például, hogy hol van az a pont, amikor már annyira eltávolodik az új az eredetitől, hogy az már fel sem ismerhető. Nyilván nincs éles határ, ahol ez a változás végbemegy, de mégis szeretném megismerni, hogyan történik meg.
Jókor kell jó helyen lenni, hogy az adott épület egy adott részlete éppen jó fényekkel, árnyékokkal rendelkezzen, amit aztán lefényképezek. Mivel sokat utazom, és a képeim különböző városokban készülnek, ezért általában nem tudok visszamenni egy-egy épülethez. Szerencse, koncentráció, valamint nagyfokú nyitottság kell ahhoz, hogy meglássam, megtaláljam ezeket a részleteket.
Mi a célja és a mondanivalója ezzel a különleges fotográfiai stílussal?
A rész és az egész kapcsolatát, a dolgok egymáshoz való arányát vizsgálom. Az épületeket nem teljes egészükben mutatom meg, hanem kiválasztom azokat a geometrikus formákat, elemeket, textúrákat, amelyeknek egymáshoz való viszonya hozza létre a kompozíciót. Ezek a részletek úgy vannak kiválasztva, hogy a formák geometrikus alakzatokká redukálódnak a képeken. Az így kiválasztott részlet ezáltal eltávolodik az eredeti valóságtól, és újat hoz létre. Ezzel kapcsolatban több minden foglalkoztat. Például, hogy hol van az a pont, amikor már annyira eltávolodik az új az eredetitől, hogy az már fel sem ismerhető. Nyilván nincs éles határ, ahol ez a változás végbemegy, de mégis szeretném megismerni, hogyan történik meg.
Bauhaus Berlin, 2011
Ezek valóban különleges leképezések, amelyek által olyan részleteket mutat meg, amik sok esetben még akár el is vesznek, ha a szemlélődő az egészet nézi.
Előfordul, hogy látok egy épületet, ami egészében nagyon tetszik, de részleteiben számomra mégsem elég érdekes. Ennek a fordítottja még gyakrabban megesik: egy nem teljesen tökéletes épületen, amelyen esetleg már apróbb hibák is vannak, nagyobb eséllyel találom meg, amit keresek. A képeket később nem retusálom, hanem hagyom, hogy ott maradjanak a környezet nyomai, az esőcseppek, a malter vagy éppen a falfirka, ugyanis ezek mind hozzáadnak a képhez. Sőt, ezek a kapcsok a valósággal.
A fotóim nagyrészt fekete-fehérben készülnek. Vannak színes képeim is, ahol a harsányságuk miatt hagyom meg a színeket, amik által még erőteljesebbé válnak a geometrikus formák. Első ránézésre még akár hard-edge festmények is lehetnének, de pont attól mások, hogy a valóság apró hibái jelen vannak a fotókon.
A fényképeket plexire nagyíttatom, ami térszerűséget ad a képeknek. Olyan hatást kelt, mintha egymás mögött látnánk több réteget, illetve egyfajta utalás a nagyvárosok magas épületeire.
Előfordul, hogy látok egy épületet, ami egészében nagyon tetszik, de részleteiben számomra mégsem elég érdekes. Ennek a fordítottja még gyakrabban megesik: egy nem teljesen tökéletes épületen, amelyen esetleg már apróbb hibák is vannak, nagyobb eséllyel találom meg, amit keresek. A képeket később nem retusálom, hanem hagyom, hogy ott maradjanak a környezet nyomai, az esőcseppek, a malter vagy éppen a falfirka, ugyanis ezek mind hozzáadnak a képhez. Sőt, ezek a kapcsok a valósággal.
A fotóim nagyrészt fekete-fehérben készülnek. Vannak színes képeim is, ahol a harsányságuk miatt hagyom meg a színeket, amik által még erőteljesebbé válnak a geometrikus formák. Első ránézésre még akár hard-edge festmények is lehetnének, de pont attól mások, hogy a valóság apró hibái jelen vannak a fotókon.
A fényképeket plexire nagyíttatom, ami térszerűséget ad a képeknek. Olyan hatást kelt, mintha egymás mögött látnánk több réteget, illetve egyfajta utalás a nagyvárosok magas épületeire.
Bauhaus Berlin, 2011
Két évvel ezelőtt kezdett el egy fotósorozatot Fonott tükör címmel. Miben különböznek ennek a sorozatnak a darabjai a többi fotóművészeti alkotásától?
Szerettem volna olyan műveket létrehozni, amelyek a fotón kívül más anyagokat is tartalmaznak. Méghozzá úgy, hogy ezek kiemelkedjenek a síkból, kilépjenek a térbe. Korábbi munkáimnál az expozíció pillanatában eldőlt, hogy milyen lesz a kép, ezeken viszont később is dolgozni kell. Az is foglalkoztatott, hogy a tükröződés is bekerüljön a képbe.
Nagyon sokáig kerestem a megfelelő anyagokat. Ezzel párhuzamosan még érdekelt az identitás és az önazonosság kérdése is. Mindezek együtt hosszú tervezési folyamatot indítottak el, majd 2019-ben elkészült az első kép, amely rögtön kétszer két méteres lett. Ez volt az első Fonott tükör, de a teljes sorozat is ezt a címet kapta. A fonott tükröknél vászonra nyomtatott saját fotóimat és tükrös felületű műbőrt használok. Bonyolult vagy éppen minimalista szöveteket tudok létrehozni belőlük. A variációk száma szinte végtelen. Mivel a szalagok visszatükrözik a kép szemlélőjét, ő is belekerül a képbe, ami által tulajdonképpen interakcióba léphet vele.
Két évvel ezelőtt kezdett el egy fotósorozatot Fonott tükör címmel. Miben különböznek ennek a sorozatnak a darabjai a többi fotóművészeti alkotásától?
Szerettem volna olyan műveket létrehozni, amelyek a fotón kívül más anyagokat is tartalmaznak. Méghozzá úgy, hogy ezek kiemelkedjenek a síkból, kilépjenek a térbe. Korábbi munkáimnál az expozíció pillanatában eldőlt, hogy milyen lesz a kép, ezeken viszont később is dolgozni kell. Az is foglalkoztatott, hogy a tükröződés is bekerüljön a képbe.
Nagyon sokáig kerestem a megfelelő anyagokat. Ezzel párhuzamosan még érdekelt az identitás és az önazonosság kérdése is. Mindezek együtt hosszú tervezési folyamatot indítottak el, majd 2019-ben elkészült az első kép, amely rögtön kétszer két méteres lett. Ez volt az első Fonott tükör, de a teljes sorozat is ezt a címet kapta. A fonott tükröknél vászonra nyomtatott saját fotóimat és tükrös felületű műbőrt használok. Bonyolult vagy éppen minimalista szöveteket tudok létrehozni belőlük. A variációk száma szinte végtelen. Mivel a szalagok visszatükrözik a kép szemlélőjét, ő is belekerül a képbe, ami által tulajdonképpen interakcióba léphet vele.
Nemrég jelent meg egy album, válogatás a fotográfiáiból.
Az album idén márciusban jelent meg, Metropolis című kiállításomra készült el, amely Ljubljanában, a Photon Galériában volt, jelenleg pedig Bécsben tekinthető meg. 2007 és 2020 között készített legfontosabb fotográfiámat tartalmazza. Összesen száztizenhárom fekete-fehér és színes fotográfia került az albumba, amelynek az elején magyar, angol, német és francia nyelven olvasható Szombathy Bálint tanulmánya. A Bécsben és Ljubljanában található Photon Galériában, illetve a weboldalukon kapható fotóalbumot én terveztem, nagyon gondosan választottam ki hozzá minden anyagot.
Az album idén márciusban jelent meg, Metropolis című kiállításomra készült el, amely Ljubljanában, a Photon Galériában volt, jelenleg pedig Bécsben tekinthető meg. 2007 és 2020 között készített legfontosabb fotográfiámat tartalmazza. Összesen száztizenhárom fekete-fehér és színes fotográfia került az albumba, amelynek az elején magyar, angol, német és francia nyelven olvasható Szombathy Bálint tanulmánya. A Bécsben és Ljubljanában található Photon Galériában, illetve a weboldalukon kapható fotóalbumot én terveztem, nagyon gondosan választottam ki hozzá minden anyagot.
Kioto, 2014
Mik a jövőbeli tervei?
Nagyon várom a július 30. és augusztus 21. között tartandó Garten Balaton kortárs művészeti hetek rendezvénysorozatát, ahol önálló és csoportos kiállításom is lesz. Közben folyamatosan új képeket készítek, egyrészt folytatni akarom a Fonott tükör sorozatot, másrészt szeretnék visszatérni az analóg fotográfiához.
Nagyon várom a július 30. és augusztus 21. között tartandó Garten Balaton kortárs művészeti hetek rendezvénysorozatát, ahol önálló és csoportos kiállításom is lesz. Közben folyamatosan új képeket készítek, egyrészt folytatni akarom a Fonott tükör sorozatot, másrészt szeretnék visszatérni az analóg fotográfiához.
