Az ember beleszületik egy kor, egy család és valamilyen földrajzi térség körülményei közé. Később ezek között az erővonalak között kell boldogulnia, megvalósítania az életét. Szinte egész személyiségünk ezeknek a körülményeknek az igenlése vagy tagadása. Váradi Viktor sorozatából kiderül, hogy nála inkább az elfogadás dominál. Szinte filmszerű, lineáris dramaturgia mentén követhetjük a történéseket. Ahogy illik, ez a narratíva még izgalmas is, tele van váratlanságokkal, meglepetésekkel. Mesteri, hogy mennyi minden belefér ebbe a nem túl hosszú terjedelembe. Patikamérlegen van kiszámítva, mit képvisel a kép és mit a szöveg. Hogyan működnek ezek együtt a pontos kifejezés érdekében. Olyan, mint egy kiterjesztett haiku. Egy fiatalember felnövekedését, magára találását, kötődéseit meséli el. Ez általában egy 120 perces mozi vagy egy 300 oldalas regény szokott lenni. A trükk abban áll, hogy a szavak felvázolják az eseményeket, a többi pedig a képre van bízva. A szövegben és az alkotói képformálásban rejlő információ egyszerre van sikeresen működtetve. A rendkívül heterogén képanyag egy jól olvasható konstrukció része, ahol a hagyományos fotósorozatok építésének szempontrendszere már érvényét veszíti. A képi sokféleség itt a korábbi kísérletek sorozatát jelképezi, tehát funkciója van.
A konkrét tartalmat, akár egy film esetében, nem illik előre elárulni.
Váradi Viktor Budapesten élő fotóművész, oktató, jelenleg a SZÁMALK-Szalézi Technikum és Szakgimnázium Fotográfia szakának vezetője. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem MA Fotográfia szakán 2013-ban diplomázott, kétszeres Pécsi József-ösztöndíjas alkotó. Több hazai és nemzetközi csoportos kiállításon vett részt, többek között a Mai Manó Házban, illetve annak szervezésében Párizsban és Olaszországban. Első önálló kiállítására a TOBE Galleryben kerül sor.
A kiállítás a FOTÓHÓNAP 2021 hivatalos programjának része.
