Negatív önarckép apám esküvői fotóival
 

Az ember beleszületik egy kor, egy család és valamilyen földrajzi térség körülményei közé. Később ezek között az erővonalak között kell boldogulnia, megvalósítania az életét. Szinte egész személyiségünk ezeknek a körülményeknek az igenlése vagy tagadása. Váradi Viktor sorozatából kiderül, hogy nála inkább az elfogadás dominál. Szinte filmszerű, lineáris dramaturgia mentén követhetjük a történéseket. Ahogy illik, ez a narratíva még izgalmas is, tele van váratlanságokkal, meglepetésekkel. Mesteri, hogy mennyi minden belefér ebbe a nem túl hosszú terjedelembe. Patikamérlegen van kiszámítva, mit képvisel a kép és mit a szöveg. Hogyan működnek ezek együtt a pontos kifejezés érdekében. Olyan, mint egy kiterjesztett haiku. Egy fiatalember felnövekedését, magára találását, kötődéseit meséli el. Ez általában egy 120 perces mozi vagy egy 300 oldalas regény szokott lenni. A trükk abban áll, hogy a szavak felvázolják az eseményeket, a többi pedig a képre van bízva. A szövegben és az alkotói képformálásban rejlő információ egyszerre van sikeresen működtetve. A rendkívül heterogén képanyag egy jól olvasható konstrukció része, ahol a hagyományos fotósorozatok építésének szempontrendszere már érvényét veszíti. A képi sokféleség itt a korábbi kísérletek sorozatát jelképezi, tehát funkciója van.

A konkrét tartalmat, akár egy film esetében, nem illik előre elárulni.

Portré anyámról zöld szűrővel
 

Váradi Viktor Budapesten élő fotóművész, oktató, jelenleg a SZÁMALK-Szalézi Technikum és Szakgimnázium Fotográfia szakának vezetője. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem MA Fotográfia szakán 2013-ban diplomázott, kétszeres Pécsi József-ösztöndíjas alkotó. Több hazai és nemzetközi csoportos kiállításon vett részt, többek között a Mai Manó Házban, illetve annak szervezésében Párizsban és Olaszországban. Első önálló kiállítására a TOBE Galleryben kerül sor.

A kiállítás a FOTÓHÓNAP 2021 hivatalos programjának része.

 Letakart nagyító
 
 36 családi dia 4perc 20mp