A hazai neoavantgárd egyik legjelentősebb alkotója tavaly év végén még Fehér Dávid kurátorral közösen tervezte a kiállítás. Sajnos azonban a sors közbeszólt, s a művész 2022. december 23-án bekövetkezett halála miatt a januári megnyitót már nélküle rendezték. Bak Imre deklaráltan is utolsónak készülő munkája (Örök totem, 2022) így nem csupán a kiállítást zárja le, hanem az életművet is összegzi.
Bak képalkotási módszerét az amerikai eredetű hard edge (szó szerint kemény él) festészetből kiinduló, mértanias, geometrikus formákat használó gondolkodásmód jellemzi. Évtizedenként megújuló festészetét az 1960-as években elsősorban az absztrakció, az 1970-es években a konceptuális művészet, az 1980-as években a posztgeometria és az újfestészet, míg az 1990-es években a geometrikus, strukturális tájba rendezett festési mód jellemezte.
A kétezres évek első két évtizede alatt készült munkái most láthatók először együtt a Vaszary-villában. A posztmedialitás és a digitális médiából eredő impulzusok jellemezte XXI. századi alkotói periódus szemléletes, korszakonként külön termekbe rendezett kiállítása jól mutatja be azokat a változásokat, amelyek Bak életművében markánsan megjelennek. A tárlatot végigjárva felismerhetjük a kezdeti időszakokra jellemző geometrikus absztrakció motívumait, a figuratív munkákat idéző jellegzetes képi világot, illetve azt a fajta metafizikai síkot, amelynek segítségével képes volt magasabb dimenziókba emelni munkáit.
Tárlatának címe, a Helyzetek egyszerre utal a képsíkokon feltűnő formák egymáshoz viszonyított elrendezésére, valamint azokra a szituációkra és létállapotokra, amelyek megteremtették a művész örök megújulásának lehetőségét, a különféle stílusok közötti könnyed váltásait. A galéria emeleti termeiben induló kiállításon időrendben végighaladva, lefelé ereszkedve ismerhetjük meg ennek a korszaknak a munkáit. Bak Imre 2004-től folyamatosan redukálta korábban használt formakészletét.
Posztmediális szemléletű alkotásaiban a négyzetek váltak új kulcsmotívumokká, melyek gyakran a képmezőben lebegnek, egymás alá-fölé rendeződve. Az élénk, illetve a pasztelesebb színekből összeálló, különböző méretű és elhelyezésű formák gyakran antropomorf, figurális képi világot idéznek. Az arcszerűen feltűnő, hatalmas festmények továbbgondolásra biztatnak, hiszen mögöttük mindig emberi történések, léthelyzetek állnak. Az egymást eltakaró, lebegő, vibráló négyzetek erős dinamikája uralja a kiállítóteret, hogy innen egy másik terembe lépve egy új világba érkezzünk.
2009 és 2011 között készített munkáinak szín- és formavilága a korábbinál jóval visszafogottabb, bennük éles, hegyes, egymást szinte sértő vonalakat használ, olyan Helyzeteket teremt, melyek valamiféle kimozdulást rögzítenek, mintha a korábban harmonikusnak vélt világ kifordulását, elhidegülő kapcsolatrendszerét mutatnák fel. A Mégis című 2014-es munkájából azonban olyan dac és ellenállás árad, mintha valamilyen belső szükség hajtaná, hogy visszazökkenjen a világban felfedezhető, korábban tapasztalt harmóniába.
Az itt használt telt, élénk színek visszautalnak Bak korábbi korszakaira. Az Henri Matisse művészetét címében is felidéző munka, valamint az Elmozdulás sorozat képei elcsúsztatott absztrakt formákat mutatnak fel, amelyek hatására izgalmas dinamikájú térbeliség alakul ki, bennük a világ visszarendeződésének lehetünk szemtanúi. 2018-ban és 2019-ben készített festményeinek meghatározó eleme a vonal. Ezek dinamikus tekeredése, kígyószerű formája digitális játékokra emlékeztetnek. A különböző méretű képek egymás mellé illesztése a klasszikus formátumú képmezőből való kilépés lehetőségét is adja.
A 2020-as év Covid-járványa, mely világunkat gyökeresen és talán végérvényesen megváltoztatta, Bak Imrére is látványos hatással volt. A kimozdult új világrend félelmei, bezártsága, elszigeteltsége és az ezzel járó egyre inkább fókuszba kerülő digitalizáció sok újdonságot hozott. Bak a kollázs technikájához fordult, korábbi szitanyomatainak szétvágása után újszerű munkákat alkotott. Hegyes sarkok, szúrós élek, egymásra rétegzett felületek utalnak a normálisból kifordult világ történéseire.
Ám úgy tűnik, a művész számára még ebből az állapotból is volt kiút, még innen is képes volt újraalkotni sajátos világát. Jól mutatják ezt a következő teremben a Helyzetek sorozat – ismét – akrillal festett képei. A hatalmas vásznakra vitális, élénk színekkel festett festményei vidám arcokat, maszkokat formáznak. A Helyzetek 5., 6., és 7. című munkák izgalmas világokba repítenek, rajtuk mintha a kiállítótérhez közeli balatoni vitorlásokat látnánk felbukkanni a tavon. Ezekhez képest újdonságot hoz a tárlat utolsó terme. Akrilképeinek domináns színévé válik a fehér, mely minden mást szín magába foglalva lesz éterivé.
A szakrálissá magasztosuló tisztaság a csend, a földi világból való kilépés, a lezárás, eltűnés jegyeit mutatják. Utolsóként készített Örök totem című festménye Gustav Courbet A világ eredete című 1866-os olajképének parafrázisa, mely egyszerre utal a világ és az egyén létezésének rejtélyére. A születés és a halál, a kezdet és az elmúlás, a fizikai és metafizikai sík egyszerre olvasható ki a képből. A lezárt életmű így transzcendens és időtlen dimenzióban is értelmezhető.
Bak Imre Helyzetek – Művek 2004–2022 című kiállítása 2023. május 1-ig tekinthető meg a Vaszary Galériában (8230 Balatonfüred, Honvéd utca 2-4.).
