Leaving and waving, 7/1991 Fotó: Deanna Dikeman
A fotográfus személyes és őszinte munkája nemcsak az idő múlásának melankóliáját ragadja meg, hanem bepillantást enged egy család intim pillanataiba. „A fényképezés fokozatosan a búcsúzási rituálénk részévé vált; bepakolni a bőröndöket a kocsiba, ölelés és puszi, integetés, majd elhajtás.” Az első fotó 1991-ben készült, ám ekkor még nem azzal a szándékkal, hogy egy sorozat része legyen, hanem pusztán emlékmentés céljából.
Deanna Dikeman, PaperLab, Fotó: Boros Bence Bendegúz
Azonban az évek során már-már szertartássá vált megörökíteni a búcsúzkodás pillanatát, ami talán enyhíti a távozás szomorúságát, hiszen sosem tudhatjuk, hogy egy búcsú mikor lesz az utolsó. A könyv látogatásról látogatásra rögzíti az évszakok váltakozását, az évek múlását, a szülők öregedését.
Leaving and waving, 12/1995 Fotó: Deanna Dikeman
2009-ben Dikeman édesapja elhunyt, de édesanyja búcsúintését még további nyolc évig örökíthette meg, az utolsó évben már az idősek otthonából. A sorozat utolsó képe 2017-ben, a fotográfus édesanyjának temetése után készült az üres kocsifeljáróról.
Deanna Dikeman, PaperLab, Fotó: Boros Bence Bendegúz
Deanna Dikeman Leaving and Waving című könyve és fotókiállítása – melynek kurátora Kereszty Anna – 2023. január 24-től március 5-ig ingyenesen tekinthető meg a PaperLab Galériában (a Mai Manó Ház könyvesboltjának terében – 1065 Budapest, Nagymező utca 20.).
https://www.maimano.hu/programok/kiallitas-deanna-dikeman-leaving-and-waving
