A Magyar Állam 2008-ban vásárolta meg a Master’s Set III (Mestergyűjtemény) sorozatot, amely a kilencvenes években készült kilencszázharminchét darab nagyítást tartalmaz. Ezzel New York és Tokió mellett Budapest vált a Capa-hagyaték legfontosabb őrzőjévé. Az egyedülálló tárlat a sorozatból mintegy száznegyven – köztük számos ikonikussá vált – fényképet bemutatva a fotográfus életének fontosabb állomásait tárja a látogató elé, az életmű által meghatározott témák szerinti feldolgozásban. Robert Capa munkássága azért fontos, mert képeivel és hozzáállásával mély hatást gyakorolt a közönségre, örökre megváltoztatta a fotóriporteri szakma normáit és hozzájárult a történelem megértéséhez és az emlékezéshez.
Robert Capa mindössze negyvenegy évet élt. Budapesten született Friedmann Endre néven 1913. október 22-én, taposóaknára lépve az indokínai háborúban hunyt el 1954. május 25-én. A XX. század több nagy háborújának – a spanyol polgárháborúnak, a második kínai–japán háborúnak, a második világháborúnak, az első arab–izraeli háborúnak és az első indokínai háborúnak – volt egyedülálló képi krónikása. Nevét a legelsők, a legjobbak között jegyzi az egyetemes fotótörténet. Az öt harcmezőt megjárt haditudósító tragikusan rövid élete során is maradandót alkotott: a frontokon és a hátországokban készült fotóival iskolát teremtett, megújította a fotóriporteri munkát.
A háborút, a harcokat, a katonákat a lövészárokban vagy éppen a hátország mindennapjait a résztvevő megfigyelő pozíciójából fényképezte, határtalan együttérzéssel. Ott volt a katonákkal, ott volt az események középpontjában és a halál közvetlen közelében dokumentálta a történteket. Ezzel a közelséggel, ezzel a részvétellel alkotta újra a háborús fotográfia műfaját. Ismerjük sokat idézett híres mondását: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.” Jelentős hatást gyakorolt a fotóriporteri szakmára és a háborús fotózásra. Képei és munkássága nemzedékek sorának nyújtott és nyújt inspirációt. A Capa által megtestesített etikai elvek és elhivatottsága azóta is fontos alappillérei a fotóriporteri szakmának.
„Sosem csak az esemény önmagában való megörökítését tartotta fontosnak, hanem az előzményeket és a következményeket is: tudta, egy háború sosem az első lövéssel kezdődik és nem is az utolsóval ér véget. A kiállított fotográfiák nemcsak a háborúk világát mutatják meg, hanem Robert Capa békés pillanatainak őrzői is” – emeli ki Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora.
Életének fontosabb állomásait tárja a látogató elé a kiállítótérben végigjárható útvonal, az életmű által meghatározott témák szerinti feldolgozásban. Az életút nemcsak időbeli és térbeli séta, hanem egyúttal egyfajta „belső út” is, amely bemutatja az 1920-as évek elején Budapestről elinduló, majd szinte valamennyi kontinensen megforduló és ott képeket készítő Capa művészi és magánéleti kiteljesedését, majd annak tragikusan hirtelen befejeződését. A kiállításba beépülő vizuáltechnikai és információtechnológiai eszközök segítik a fotók értelmezését, feltárják, megelevenítik készítésük körülményeit, és megmutatják a halhatatlan életművet.
A kiállítás bemutatja Robert Capa kompozíciós virtuozitását, az alapos, részletekbe menő megfigyelésekből épített képeit és emellett egyedülálló képességét a gyors lefolyású akciók megörökítésében is. A világhírű felvételek előtt vagy éppen az azok után készült képekkel a történteket egymásutániságukban is láttatja. A spanyol polgárháború egyik kiállított felvételén az a Federico Borrell García szerepel, aki A milicista halála című képen is látható.
Úgynevezett Master’s Set III (Mestergyűjtemény) sorozatát, mely a kiállítás alapjául szolgál, Cornell Capa (Robert Capa öccse), illetve Richard Whelan fotótörténész (Robert Capa monográfusa) válogatták ki a Capa által hátrahagyott majd hetvenezer negatív közül. Döntésük értelmében ezekről a negatívokról ebben a méretben kizárólag ez a három széria nagyítás volt elkészíthető. A képek a Capa aláírását utánzó szárazbélyegzőről ismerhetők fel, amely a nagyításokon alul, a jobb oldalon láthatók. A sorozat az életművet leginkább reprezentáló képeket tartalmazza az 1932 és 1954 közötti időszakból, azaz Capa teljes munkásságát felöleli, az első felvételektől a legutolsóig. A magyarországi gyűjtemény része még egy úgynevezett Vintage Collection, amely negyvennyolc eredeti fotóból áll.
A Robert Capa-gyűjtemény megvásárlásáról kötött megállapodás rögzítette, hogy a gyűjteményt a későbbiekben annak „végleges otthonában”, a kutatására és kiállítására is létrehozandó fotóközpontban szükséges elhelyezni. A magyar fotográfiai örökség megőrzésére és gyarapítására létrejött Capa Központnak egyik kiemelt feladata, hogy a fotográfiák vagyonkezelőjeként kiállításokon, rendezvényeken, kiadványokban népszerűsítse a megvásárolt Robert Capa-gyűjteményt.
Idén október 22-én lesz Robert Capa születésének száztizedik évfordulója. Az ünnepi évhez kapcsolódva nyílt meg a világ első állandó Robert Capa-életmű-kiállítás a felújított terekben.
Az intézmény
A 2013-ban létrejött Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ (Capa Központ) kiemelt feladata a magyar és a nemzetközi fotográfia alkotóinak, trendjeinek bemutatása, hazai és nemzetközi kiállítások rendezése, valamint változatos fotószakmai események (kerekasztal-beszélgetések, tárlatvezetések, portfólió-konzultációk, műhelyek) szervezése. A kiállításokhoz rendszeresen – jelenléti és online – fotószakmai eseményeket szerveznek, amelyek igen népszerűek mind a nagyközönség, mind a fotográfiai szakma körében. A Capa Központ nemzetközi jelenléte is számottevő, az utóbbi években közép-európai regionális intézményként több, a Kreatív Európa által támogatott fotográfiai platform tagja.
A felújításról
A Nagymező utca 8. szám alatti ingatlant – a Capa Központ székhelyéül is szolgáló épületet – 1909-ben vásárolta meg Ernst Lajos. A műgyűjtő a telekre hatalmas bérházat építtetett, amely 1912-ben készült el. Budapest első ötemeletes épületének földszintjén mozi, az első emeleten Ernst gyűjteményének és időszaki kiállításoknak otthont adó múzeum működött, a felső emeleteken pedig bérlakásokat és két műteremlakást alakítottak ki.
Azért, hogy a Capa Központ a világon egyedülálló módon teret adhasson névadója, a magyar származású világhírű fotográfus, Robert Capa életművének bemutatásához, a kormány 2017-ben és 2021-ban összesen nyolcszáztizenhárom millió forinttal járult hozzá a Robert Capa-életmű-kiállítás létrehozásához szükséges felújításhoz és a kiállítás megépítéséhez.
A Capa Központ fejlesztési koncepciója (tradíció és modernség) az egykori egység – a mozi és a kiállítótér – helyreállítására épült. A régi mozi előcsarnokának az első emeleti kiállítási részhez kapcsolásával nemcsak az eredeti állapota állt helyre, hanem rendeződött a két egymást kiszolgáló, értelmező funkció közötti kapcsolat is. A most felújított épületrész – az előcsarnokot és a régi nézőteret kivéve – teljes egészében multifunkcionális kiállítási térré alakult (az egykori színészbüfé, öltözők, díszletraktárak, vizes helyiségek is). Ebben a térben a mai múzeumtechnológiai elvárásoknak megfelelő épületgépészeti és technológiai rendszereket építettek ki. A színházi nézőtér helyén új rendezvényterem jött létre, a felújított, szecessziós előcsarnok pedig izgalmas környezetben fogadja a látogatókat.
A felújítással a Capa Központ területe mintegy kétszeresére növekedett, a műemlék épületben modern, a nemzetközi trendekhez igazodó kortárs, befogadó közösségi központ jött létre. Az épületegyüttes – a korábbi, első emeleti kiállítóterek mellett a fogadótér és a több száz négyzetméteres új kiállítótér és rendezvényterem – térbeli adottságai megfelelő körülményeket teremtenek a komplex feladatrendszer (bemutatás, gyűjteménykezelés, kutatás, múzeumpedagógia, oktatás, rendezvényszervezés stb.) ellátásához.
A Capa Központ célja a beruházással, fejlesztéssel a Capa-hagyaték megőrzésen és kiállításán kívül többek között az átadott Robert Capa-képanyag gondozása, hazai és nemzetközi kiállításokon, kiadványokban, konferenciákon való népszerűsítése, magas színvonalú fotográfiai rendezvények, társművészeti események, hazai és nemzetközi mesterkurzusok szervezése.
Robert Capa, a tudósító
Egész életében hitt abban, hogy a fotográfia univerzális nyelve képes olyan változásokat előidézni, amitől a világ jobbá válhat. Igazából, ahogy ő fogalmazott, munkanélküli szeretett volna lenni, háború nélküli világban élni. A világ legnagyobb háborús fotóriportere érzékeny, nagylelkű, az igazságért kiálló, nagyon bátor ember volt.
A világhírt Capa számára a spanyol polgárháborúban, 1936-ban készült, A milicista halála című fotó hozta meg, de életének egyik legszomorúbb pillanata is ehhez az időszakhoz köthető: szerelmének és munkatársának, a lengyel származású fotográfusnak, Gerda Tarónak az elvesztése.
Capa javaslatára alapították meg 1947-ben Henri Cartier-Bresson, George Rodger és David „Chim” Seymour fotográfusokkal közösen a Magnum Photos ügynökséget. Az „etikus kalandorok” által létrehozott, a függetlenséget a legalapvetőbb értéknek tartó Magnum Photos azóta is működik. A világhírű fotóügynökség meghatározó alapelvei mind a mai napig a fotográfiai képalkotás fontosságába vetett hit, az egyéni látásmód tisztelete és a belső iránytű követése a témaválasztás és megvalósítás terén, valamint a folyamatos párbeszéd a fotográfia társadalmi szerepéről, a kép létezésének sajátosságairól.
