A Kőfaragó utcai galéria kiállításának központi kérdése a hovatartozás, melyet elsősorban kulturális és társadalmi szempontokból vizsgál. A színes és fekete-fehér, Magyarországon és szerte a világban készült fotográfiákon a hagyományos családmodellek és az elhallgatott családtörténetek ütköztetésén kívül a nemiség és a szociológiai kérdések kerülnek előtérbe, hogy velük olyan problémákat feszegessen, amelyek kizökkentenek, másfajta látásmódra ösztönöznek.
Az ember önmagáról alkotott képe a XX. század kezdete óta egyre inkább törékennyé vált. Az identitás összetettsége, változékonysága, elbizonytalanodása választási lehetőségeken alapuló folyamatnak tűnik, melynek során a szubjektum alakul és fejlődik. Man Ray 1921-es fotográfiasorozatában Marcel Duchamp női alteregóját, Rrosé Sélavyt látjuk az önkonstruálás játékos gesztusaként megjelenni, amellyel képlékennyé alakította a szociális, kulturális és nemi szerepeket. Fontos előképe lehet ez Galyas Denerak Dóra fotográfiáinak, aki férfiakat öltöztet női ruhákba, felruházva őket jellegzetes feminin attribútumokkal, hogy lerombolja velük a férfiasság természetesként kezelt jegyeit.
A fotográfiasorozat nyilvánvalónak tűnő, literális értelemben vett olvasata felől értelmezett átöltöztetési gesztus – azaz a transzvesztitizmus, mely a latin transz (át) és a vesztere (öltözik) szavakból ered – mégsem csupán nemi kérdéseket helyez fókuszba, sokkal inkább kulturális jellegzetességeket tükröz, szembemenve a klasszikus hagyományokkal és értékekkel. A fotográfiákon látható férfiak újraírt alakzatokként, átmeneti figurákként tűnnek fel egy apa nélkül felnőtt lány számára, akinek a női jelenlét ismerősebb, biztonságosabb, így a maszkulin személyek felruházása női jellegzetességekkel komfortosabbá válik számára, hogy az ő átmeneti szerepeikkel újraértelmezzék a klasszikusnak tekinthető definíciókat.
A fotográfiák készítésének folyamata egyfajta pszichológiai önterápiaként is felfogható, a hiány betöltésére tett kísérlet részeként, ugyanakkor az emlékezés és az identitás újraképződésének eszközévé is válhat. A fotókon ábrázolt férfiak nem elsősorban ’apapótlékként’ jelennek meg, sőt, inkább elutasítják azokat a feltételezéseket, amelyek szerint az apa hiánya minden további jelentést meghatározna.
Galyas Denerák Dóra (1995) a MOME-n megkezdett textilművészeti tanulmányait megszakítva jelentkezett Bécsbe, ahol egyetemi szinten tanult fotográfiát. Később számos országban fordult meg, hogy mélyítse ismereteit, léttapasztalatait, és azokat művészi igényű fotóin dolgozza fel. Feminista szemléletmódját követve munkáin keresztül igyekszik megkérdőjelezni a hagyományos narratívákat, hogy párbeszédet kezdeményezzen a marginalizált témákról és tapasztalatokról.
Az alkotó roma identitásának vállalásához éppen a most bemutatott fotósorozatát is jellemző ’apahiány’ betöltésére tett kísérletek, személyes találkozások járultak hozzá. Büszkén vállalt romasága valamennyi munkájában feltűnik, sőt hangsúlyossá válik, hogy a fennálló sztereotípiákkal szembemenve álljon ki nem csupán önmagáért, hanem szűkebb közösségéért, hogy művészi ellenállást tanúsítson valamennyi kisebbségi kirekesztéssel, megbélyegzéssel szemben. Örömmel teszi ezt a progresszív, kortárs Bura Károly Galéria állandó kiállító művészeként, igazodva a helyszín törekvéseihez, reflektálva jelentős társadalmi, politikai és kulturális kérdésekre.
Önálló kiállításának címben szereplő, mesei formula – Egyszer volt, hol nem volt – a határátlépés jeleként tűnik fel. A fotográfiákban valóság és fikció összemosódik, a látható vagy látens hiátus helyére mitikus szereplők kerülnek. A Not all boys are you kifejezés provokatív tagadó felszólítás, mely a trauma reprodukálásának megállítására hivatott, miközben rámutat, hogy valamennyi személyes történet egyben a kollektív narratíva részévé is válik.
A képeken követhető történések egyediek és megismételhetetlenek, mégis társadalmi szinten is értelmezhetők. A kiállítás kísérő gesztusa a sötét zóna, ahol feminista jellegű, meditatív zene hallható, amely egyszerre relaxációs szerepű, és akár képes átkapcsolni agyunkat arra, hogy méltó befogadóivá váljunk a kiállításon látottaknak.
Fotók a Bura Galéria engedélyével.
Az Egyszer volt, hol nem volt Not all boys are you című tárlat február 12-ig tekinthető meg a Bura Galériában (1085 Budapest, Kőfaragó utca 5.).
