Fotók: Hegyháti Réka
 
 

Az ablak motívuma a XV. század óta fontos szerepet tölt be a művészetben. Gondoljunk csak arra, milyen sok alkotót ihletett/ihlet meg a mai napig. Például a holland festészet aranykorának mesterét, Jan Vermeer van Delftet. Levelét olvasó lány nyitott ablakban (1657–1659) című olajvásznának ablaka éppoly hangsúlyos, mint az előtte profilban látható szőke leány. A szintén holland Vincent van Gogh arles-i hálószobáját festette meg (Van Gogh szobája Arles-ban – 1888), melynek enteriőrje ugyan gazdagon berendezett, ám ablak nélkül mégis sivár helyiség volna. A művészet történetének leghíresebb ablakos művei között találjuk Matisse Nyitott ablak a Collioure-ban (1905) című festményét, René Magritte A mezők kulcsa (1936) című szürrealista képét vagy a realista Edward Hopper Éjjeli baglyok (1942) című munkáját.

Király Andrást is alkotásra ösztönözte az az épületelem, amely a belső teret összeköti a külsővel. A Viltin Galériában látható Finestra (az olasz la finestra ablakot jelent) monokróm olajvásznaihoz is ez kínálta az inspirációt. Pontosabban „egyik római albérletük ablakán keresztül meglesett másik ablak adta a motivációt” – olvashatjuk a tárlat rövid útmutatójában. Ezzel Király folytatja „a festészet – mint mentális tevékenység – elemzését, vizsgálja a festő szerepét, a festmény kritériumait”. Ugyanakkor továbbviszi „önmaga, illetve a közösség és a társadalom szokásainak vizsgálatát, amit az öt évvel ezelőtti, »Hogy vagy egyes skálán?« című kiállítás vezetett be” – tájékoztat a leírás.
Monokróm képeiből Király tizenegy darabot mutat be. Az élénk színvilágú, puritán kompozíciókon ugyanaz a növény szerepel: egy leveleivel kétfelé elágazó, nem túl mutatós cserepes virág. A Finestra növényeit külalakjuk miatt aligha választanánk lakásunk díszéül. A sorozaton ismétlődő, változatlan formája azonban képi motívummá emeli. A vastagon felvitt olajrétegben árnyalatok „csillannak” meg, ettől olykor már-már kitüremkedik a képmezőből, másutt pedig elmosódik. A mögöttük lévő háttér sem egysíkú. Elkent foltok, csíkok gondoskodnak a változatosságról.
A kiállítótér falán körbefutó, papírképekből álló dísz (Fríz 2023–2024) mindazok számára ismerős lesz, akik egy kicsit is ismerik Király András munkásságát. A vegyes technikájú munkákon hol egymásba folyó, hol egymást keresztező körök, négyzetrácsok hódítanak teret. A tarkabarka alakzatokat felvonultató nagy mű mintegy lenyomata az alkotó korábbi viltinbeli Diszkrét végtelen (duó Tranker Katával – 2020) című tárlatának. Ezúttal némileg alárendelt funkciót tölt be, felelevenítve, hogy Király a figurális absztrakció jegyében is dolgozott.
A Finestra kiegészítéséül szolgálnak azok a fotók, amelyek arról a bizonyos római ablakról készültek. Emellett két művészeti-tudományos elméletről is olvashat a látogató. „Az egyik Alberti ablakelmélete, a reneszánsz perspektívaábrázolás korai rögzítése, a másik pedig egy második világháború után kidolgozott önismereti modell, a »Johari-ablak«.” Alberti nyitott ablakként határozza meg azt a négyszögű teret, amelyen keresztül szemléli azt, amit megfest.  Vagyis a látás kapcsolja össze az egyént a külvilággal. A kép, amelyet nézünk, azonban nem olyan ablak, amelyen át egy másik világba tekinthetünk. Inkább saját világunkat fedezhetjük fel általa. A Johari-ablak modellje a legismertebb eszköz, hogy megtudjuk, mennyire ismerjük magunkat, és segít meglátni, mit gondol rólunk a világ. Király sorozata talán ezen elméletek ihletésére született.
A régebben figurális képeket festő, gépészmérnöki végzettségű Király András művészete fokozatosan tolódott a geometrikus absztrakció irányába. Most mintha újra visszatalálna a figuralitáshoz a Finestra kissé egysíkú, inkább gondolatkísérleti sorozatával.
 

Nyitókép: Király Zoltán 

 

Király András Finestra című tárlata április 13-ig tekinthető meg a Viltin Galériában (1061 Budapest, Vasvári Pál utca 1.).