





Matisz Richárd képes a tél közepén is nyárias hangulatot varázsolni egy pesti belvárosi kiállítótérben. Most, amikor a járvány időszakában sokszor nehézkes és kockázatos az utazás, talán még inkább felértékelődik a hiánypótló vizuális kaland.






Művészetében meghatározó a mértékletesség, a fény finom átmenetei és a tér harmonikus rendje. Festészete a fauvizmus vibráló energiáit a posztimpresszionizmus nyugalmával és kiegyensúlyozottságával ötvözte. A természet hűséges, mégis érzékeny megfigyelése vezette el ahhoz a „szelíd fényhez”, amely egész életművét áthatja.

A Veres Art Galéria kiállítóterében Lichner Barbara festőművész Apropó című tárlatán spontaneitást sem nélkülöző, lendületes ecsetvonásokból felépített kompozícióit, valamint hajladozó formáktól nyüzsgő festményeit állították ki.

„Talán a portréműfaj hordozza leginkább a művészetekben az ember öröktől fogva létező vágyát, hogy legyőzze a legyőzhetetlent, az időt és a halált” – írja S. Nagy Katalin művészettörténész Képzőművészet és kommunikáció című könyvében.