




Matisz Richárd képes a tél közepén is nyárias hangulatot varázsolni egy pesti belvárosi kiállítótérben. Most, amikor a járvány időszakában sokszor nehézkes és kockázatos az utazás, talán még inkább felértékelődik a hiánypótló vizuális kaland.
A közterek és használatuk történetével, művészeti és közösségi aspektusaival egyre élénkebb diskurzusban foglalkoznak elméleti szakemberek és maguk az alkotók is. Ebbe a párbeszédbe kapcsolódik be Dobó Bianka képzőművész DLA-dolgozatán és Mű-emlék-mű című kiállításán keresztül.
Sokoldalú alkotóként csodálatos ötvöstárgyakat készít, hihetetlen precízséggel restaurálja a megroncsolódott, ódon remekműveket és akár arasznyi régészeti lelet alapján rekonstruálja azok eredeti formáját. A kecskeméti Ötvös Nagy Ferenc mindemellett műhelyt vezet, kurzusokat tart és szakkönyveket ír.
Nemcsak az egyre gyarapodó művészközösség alkotásainak találkozási lehetőségét adják a Szolnoki Képzőművészeti Társaság éves seregszemléi, hanem olyan csoportos nagykiállítások létrejöttét is jelentik, melyek évente más-más hívószavak jegyében szerveződnek.