




Matisz Richárd képes a tél közepén is nyárias hangulatot varázsolni egy pesti belvárosi kiállítótérben. Most, amikor a járvány időszakában sokszor nehézkes és kockázatos az utazás, talán még inkább felértékelődik a hiánypótló vizuális kaland.
Ülök a nyóckeri xyu „undorgrund” művészklubban, a neve Mersz , nem romkocsma, csak egy „hátratolt helyőrség”, utána már csak a kínai piac következik. Hatvanhat éves vagyok, szerb állampolgár és szomorú. Nyomorúságos megélhetési gondok gyötörnek. Része vagyok a „történetnek”.
Textilmintázatba terített emlékszövedékek tornyosulnak festett és rajzolt kompozícióin. A fiatal művész képek formájában ontja magából a lélekfolyamatok történéseit, melyekből egyetemes alapigazságokat képes kiemelni. Gyermekként még semmi különöset nem látott abban, hogy folyamatosan rajzolt, alkotási vágya azóta csak fokozódott.
Lüktető, színgazdag, akrillal vászonra festett alkotások üdítően hatnak a téli szürkeségben. A Ciprus és Hold című kiállítás Szegedi Csaba műveiből válogat. A képeken az átlényegített táj, emberi érzések, álmok és vágyak keverednek egymással, hogy olyan harmonikus világba vezessenek, amelyben a színek, a formák és a gesztusok egybeolvadó egységének parádés összjátéka valósul meg.