Korábbi absztrakt sorozataiban a vászon szövését követve hozott létre motívumokat és alkalmazta színeit, melyek között, hogy a valőrök a leginkább érvényesülhessenek, minimálisra csökkentette a tónuskülönbséget. Színkutatásaiban a színtér teljessége jelenik meg: a kékből az ibolyán keresztül a rózsaszíneken át eljut a vörösig, a vörösből az okkereken át a zöldig, majd a türkizeken át vissza a kékig.

Az Artkartell projectspace-ben látható Színerőmű sorozatban immár erőteljes tónuskülönbségeket (is) alkalmaz, ami miatt a fiktív festői mélységtér új dimenziója jelenik meg. 

Héttagú skálán osztja be a színek legvilágosabb és legsötétebb fokozatait, így mindenhol megjelenik egy középső, telített színérték, ami pontosan egyenlő távolságra van a szélsőktől. Ez a szimmetria adja a színpompás képek bámulatos harmóniáját.

Technikai bravúr is rejlik a színkörök megfestése mögött: a száradás miatt csak folyamatos munkával, rövid alvásidők beiktatásával lehetséges a színköröket úgy megfesteni, hogy a találkozásoknál ne alakuljanak ki törések (giornatavonalak).

Az előre, pontosan kikevert (és üres tubusokba visszatöltött) színsorokból, a színkörökkel egy időben, azokkal párhuzamosan készülnek a színoszlopokat, színcsöveket ábrázoló képek, ám ezeket nem ecsettel, hanem glettvassal vagy spaklival teszi fel a szín-szürkére alapozott vásznakra. 

A színkutatások során kikísérletezett festészeti technikák már korábbi figuratív képein, például a Szombathelyi Képtár állandó gyűjteményében látható Balatoni platánsoron, illetve szarvasos képén (Erdő 3.) is megjelentek, de az utóbbi időben készült, egy lendülettel festett plein-air festményein is ezeket alkalmazza.

Metafizikai magasságokba emeli a képeket a szigorú szisztéma. Holisztikus egység nyilvánul meg a színkörök teljességének fiktív tereiben. Méltóságot és zárt rendszerszerűséget sugároz szisztematikus fegyelmezettségük. Egy színből indulnak és ugyanoda térnek vissza, miközben tónuskülönbségek apró lépéseivel hatalmas utat jár be az alkotó.

Rendkívüli élmény elkísérni őt ezen az úton. 

Losonczy István 1967-ben született Budapesten. 1987–1995 között a JPTE BTK-n magyar–művészettudomány és rajz szakon, majd a Képzőművészeti Mesteriskolában festő szakon tanult Konkoly Gyula csoportjában. 2004-ben szerzett DLA-t festészetből, témavezetője Keserü Ilona volt. 2006 óta oktat a PTE MK festő tanszékén, 2017 óta habilitált oktató, a festészet szakmai főtárgy mellett anatómiát, színtant és festészeti anyagismeretet tanít, valamint a doktori iskolában tart szemináriumot. 1993 óta számos csoportos és önálló kiállítása volt Magyarországon és külföldön is.

Losonczy István: Írisz
Megnyitó: 2023. szeptember 27. 19:00 – Megnyitja: Várkonyi György. Kurátorok: Bánki Ákos, Pátkai Marcell. Artkartell projectspace – PP Center Üzleti Központ 1033 Budapest, Szentendrei út 93. (Főbejáratától kövesd a színes bójákat!) Támogató: PP Center Üzleti Központ A kiállítás telefonos egyeztetéssel (+36 30 847 5178) 2023. szeptember 28-tól október 24-ig tekinthető meg.