Orr András: Ősz

 

Tények, feltevések, képzetek, finomszemcsés átlátások

Főképpen felülnézeti tájképekkel foglalkozik Orr András – kiállításán grafitceruza-rajzok és akvarellek váltják egymást, régebbi munkái között azonban litográfiákat és akvatinta-alkotásokat is találhatunk. A fejlett dróntechnológia segítségével zajló munkafolyamatokat persze környezeti körülmények is befolyásolhatják: a helyszín napi hangulata, a földrajz helyi rajzolata, a meteorológia jóslata, elemek töltöttsége, delejezések mértéke, az aktuális Nap–Hold–Jupiter–Mars–Merkúr–Szaturnusz–Vénusz-fogyatkozás/töltekezés, szellemiség, szél, köd, viharok, a dimenziók esetlegessége, vagy éppen a szférák aktuális kedve(ssége), minősége is…

Orr András kiállítása
 
A felülnézeti tájkép műfaja a képzőművészetben a XX. században jelent meg a tájképfestés új „alfajaként”. A repülés és a fényképezés fejlődésével párhuzamosan egyre több légi felvétel elérhető, ami vizuális nyersanyagként szolgál a művészek számára.
 
Munkáiban ezt a nagyon is XXI. századi vizuális témát kapcsolja össze András az akadémikus tájképfestészeti hagyományokkal. Amint írja: XIX. századi tájképfestő-tankönyvek segítségével próbálom rekonstruálni az akkori festésmódot, kompozíciós gondolkodást, és ezzel az eszköztárral festek felülnézeti tájképeket. A régi, évszázadok alatt kikristályosodott megoldóképletek sok esetben nem használhatók.
Orr András: Tél 
 
Például a John Thomas Smith által 1797-ben definiált és az angol tájképfestészetben széles körben használt „harmadok szabálya” meghatározza a felhők és az ég kompozíciós logikáját, viszont a 90 fokos felülnézetnél egyáltalán nem látható az ég és a felhők. Ezek a helyzetek azért izgalmasak, mert teljesen új, de a technikai kontextusba illeszkedő megoldások kidolgozását kívánják.
 
Orr András vázlatai, mozaikszerű művei külön-külön darabokként is funkcionálhatnak, de egységesítve (találkoztatva) talán még izgalmasabbak. Várak, romok, maradványok, elhagyott objektumok, talált tisztások, maszatos lápok kísérik kutatómunkáján, felfedező kirándulásain. Kortalan kőzetek, növényi térszövevények… A jelenlegi kiállítás újdonságai az orosz–ukrán háború hatására készült bombakráter tájképek!
 
A művész jó esetben (és ez Andrásnál sincs másképpen) különféle társművészetekkel is foglalkozik, ihletet merít, átjárások lehetőségeit látja, érzi és ismeri meg. Alkatában él egy múltidéző, múltakban keresgélő személyiség is: kedveli például a XVIII–XIX. század művészeti világát, nem utolsósorban az irodalmi vonatkozásokat, például Weöres Sándor Psychéjét, melynek szellemisége és korabeli nyelvhasználata nagy hatást gyakorolt rá!
Orr András: Tél 
 
Geologosz és kísérője, a kétnemű Psziché egybefonódva sétálnak ősligeteken át: indával, vadszőlővel benőtt, ismeretlen (gótikus, bio-romantikus) kastély felé; mozdulataik érzékisége zavarba ejtőn kötött és fesztelen, az árnyak és szimbólumok mögötti meghaladott psziché, a természeti és a spirituális vonzalmak ábrándja, animus–anima: egymásba áramló és kipárolgó poétika.
 
Növény- és virágfejrévülések, levélerezetek (észrevétlen évezredek): körkörös, centrifugális lombokká növekednek, a makrokozmosz, a parányok kibontakozása–visszazsugorodása történik folyamatosan (akár idő-visszafordító módokban is), emberi ismeretek nélkül egyaránt.
Orr András kiállítása
 
Katakombák lehetőségeit tapintja lépteink nyoma, talpunk alatt sok-sok ismeretlen nyom gondolata.

A várromok alatti labirintusmaradványok alatti beomlások alatti járatok alatti láthatatlan lélegzetmaradványok alatti földmély, a kőmagánysóhajtások a felülnézeti távlatokból már aligha észlelhetők, de a láthatón-hallhatón-tapinthatón túli, érzékelések mögötti jelenségek, a feltárások – szubjektív megközelítésben –, az ismeretlen, az ezernyi titok: mind-mind a művész/ művészet érdeklődésének meghatározója, gyakran központi témája.

A hegy gyomrában (is) óramű ketyeg: egyetlen mutatója az Egy idejét méri, mutatja, a kőzetblokkok, földrostok, tektonikus ketyegések lassított álmát őrizve.

Orr András: Kráter
 
A szakadék szívében átlyukasztott idő, óralapközéppont-stigma, perforáció, tér-idő-seb tátong: a mélységet opálos tükörként, a belső egeket további mélységtávlatokként mutatja. Dupla tükör: föl-le és egymásba fordulva, távcső és mikroszkóp, mely önmagába (is) tekint. Foncsorozott gond(olat), szénszagú, ezüstnitrátos titokréteg.

Magnetikus vasércek hívják be a kvarcok és kövek vonzotta látogatót, archeológusképzetek sistergő repedései tágulnak az észrevétlen mocorgásokban.

Egy bolyongó minerológus achátnagyítója óriási, kristályos szirmokat varázsol elénk; belső térképen ásványtani képhangok, törmelék-bogárlábakból komponált kottáktól meghatott, fojtott kórusmorajok susmorognak.

Madártávlatból tekintve pedig: önmagukat ölelő bokrok metamorfózisát is láthatjuk, sejthetjük. Légterek által csiszolt optikai lencsék mögötti-alatti-előtti (nyitva-termő és tágra-zárt) képdinamikák, struktúrák, kontúrok váltakoznak.

Orr András: Zuzmó 
 
Fémes sáskazörej, monoton berregés: a magasból les reánk a drón! Egy furcsa szerkezet figyel (minket is): a robotrovar fotografikus pupillákkal pásztázza a kiszemelt területeket, a szemgolyók (bulbus oculik) szűrőkkel ellátott memóriahártyák, rostos burkok, erezetek, ideghártyák: ó, tunica fibrosa, ó, tunica nervosa!

Vadászó sas, héja, vércse, sólyomdrón: zoomol, zoomol, az áldozatot exponálásokkal teríti le, szerkeszt (emészt), operál, a zsákmányt pixeleire bontja, majd mozaikokként összeállítja (saját képére formálja): újabb tartalmakat, jelentéseket adva a kiválasztott rejtőzőnek.

Orr András kiállítása
 
A héjak hangtalan hántása: hermetikusból hajlik át bontott formákba…
 
András sok-sok természettani illusztrációt is készített, többek között „zuzmóportrékat” rajzolt és festett. Nagyon tetszett neki a zuzmókban, hogy jól rendezhetők kétdimenziós kompozíciókba, és hogy (egyféle) térkép jellegű képletek, melyek kapcsolódnak a korábbi, műholdfelvételek alapján készült munkáihoz.

Az önálló életet élő zuzmók (csoportok, családok és magányos befordulók egyaránt): szívesen hallgatják az éjjeli lidércek (h)átborzongató, mohákat bomlasztó, esztelen énekét… Erre bizonyos fosszíliák is meghasonlanak s akár évezredeket is letagadhatnak.

Orr András: Zuzmó 
 
A legkitűnőbb állapotú fosszíliák lelőhelyeit Lagerststättének, lerakódási helynek is nevezik. Ezek a képződmények a tetem oxigén- és baktériumszegény közegbe kerülésével jönnek létre, amely lelassítja a bomlási folyamatot. A lagerstätték a kambrium időszak óta keletkeznek. Ismert lelőhelyek például a Burgess-palák, a devon időszaki Hunsrück-pala, a jura időszaki Solnhofen-mészkő és a karbon időszaki Mazon Creek.
 
A legrégibb strukturált fosszíliák közé tartoznak a sztromatolitok (ősalgák) fosszíliái, amelyek a nyálkaszerű cianobaktérium tenyészetekbe került ásványok miatt alakultak ki, és amelyek közül a legkorábbiak 3,5 milliárd évesek. Az ezeknél régebbi 3,8 milliárd éves keményszén-rétegek a földi élet ma ismert legkorábbi jeleit őrzik.
Orr András kiállítása
 
Gólem-szippantotta száraz sziklák kérnek segítséget, kiszipolyozott kövülettetemek, melyek mögöttes üregeiben rétegződött (keseredett és bizakodó) életjelek, rovások és megrovások rezegnek… Továbbgondolás: építmény-vázak, kirajzolódó konstrukciók újraformázása, gyomlálás–ültetés–gyomlálás: értékek egyéni megóvása!

Az apró egyek, vagy éppen a mérhetetlenek, a különböző valóságok, a látszólag külön-élőek (a talányos meglátásban, a megtalált talányokban is) összeérhetnek.

A héjak hangtalan hántása: hermetikusból hajlik át bontott formákba…

Orr András kiállítása a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kisgalériájában (1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1.) 2022. június 2-től június 30-ig tekinthető meg.