Vidéki kisvárosban felnőve sokként ért a kulturális közeg, amely Budapesten fogadott. Kiállításmegnyitókra, pinceszínházba és performanszokra jártam minden héten, én, aki ahhoz voltam hozzászokva, hogy az egyetlen kulturális esemény az évenkénti borfesztivál, ahol az aktuális évi tehetségkutató nyertese lép fel a helyi szabadidős táncklub után. Nem tagadom, ennek is megvan a maga sajátos bensőséges hangulata. Viszont ezek után az élmények után szkeptikusan álltam a kisvárosok (értve ezen mindent, ami nem Budapest) adta művészeti programokhoz. Mégis pozitívan kellett csalódnom. Ez a Mecsekkel körülölelt település, apró galériákkal, egyetemi művészeti képzésével és pezsgő gasztronómiájával miniatűr Bartók-negyedre emlékeztet.
Bár a galériák aktualitásaival foglalkozom, mégsem elhanyagolható a város számos más múzeuma. Ilyen a Zsolnay-negyedben található családtörténeti múzeum vagy a Gyugyi-gyűjtemény. A negyed változatos programjaival és minden évben megrendezett fesztiváljával különösen népszerű a Pécsre látogatók körében. Persze a Modern Magyar Képtár vagy a Csontváry Múzeum különösen gazdagítja a települést.
Fotó: Pécsi Tudományegyetem gyűjteménye
A kiállítások száma visszafogottabb, azonban színvonalukban megállnák a helyüket bármely galériákkal tűzdelt pesti vagy budai utcán. Az Ancora Contemporary Gallery alig két éve indult és máris számos sikeres kiállítást, valamint bemutatót tudhat maga mögött. Október 17-ig itt tekinthetjük meg Tollas Erik képzőművész lírikusan csengő Kígyók szőtte szőnyeg a palástja című kiállítását. Az olyan galériák, mint a Kemence, az m21, a Pécsi vagy a Martyn Ferenc izgalmas szimbiózisban él egymással, de önállóan is teljes egészet nyújtanak. Gyakran szerveznek csoportos kiállításokat, ahol reflektálnak vagy éppen továbbfűzik a másik mondanivalóját, ezzel is támogatva egymás működését, ami nagyban hozzájárul sikeres fennmaradásukhoz.
Jelenleg fut a pécsi Művészetek és Irodalom Házában Horváth Tibor Ehető legjobb című kiállítása. Azé a Horváth Tiboré, aki Guinness-rekordot próbált felállítani a Magyar Képzőművészeti Egyetemen diplomamunkájának védőbeszédéből. Az aktivizmust lelkesen keverte alkotásaival, míg végül közel kerülve a kiégéshez, egyet hátralépett a közélettől és Magyarországtól is, s Berlinbe költözött. Azonban időről időre találkozhatunk rajzaival az online térben.
Vagy olyan kiállításokon szemlélhetjük, mint az előbb említett, az abszurditás határán játszó, zöldség és gyümölcsökből készített plasztikus portréit. A humoros médiumot lehámozva elérkezhetünk a több rétegnyi társadalomkritikához. A tárlat október 31-ig várja a látogatókat, akik nem csupán leszegett fejjel, hanem szarkasztikus komolytalansággal gondolkodnának a hazai közéletről vagy az intézményesült magas művészetről.
A centrumot elhagyva a Zsolnay-negyed belsejében Jacques Villeglé francia úttörő pop art művész kiállítását tekinthettük meg egészen október elejéig. Az m21 galériában A város falain című tárlata egyfajta összefoglalója volt munkásságának, amellett megismerhettük különböző korszakának alkotásait és lehetőségünk nyílt elmerülni műveinek filozófiai hátterében.
Felfedezhettük a fordított utcaművészetet, ahol nem az alkotások kerültek ki a közterekre, hanem eltűntek onnan, s nemegyszer a MOMA falain találták magukat. A nemrégiben elhunyt művész tárlata részese volt a Street Up Fesztiválnak, amely az utca művészetének megkerülhetetlen voltát boncolgatta több helyi galéria bevonásával.
Mindezek kiválóan szemléltetik, milyen újdonságokra lelhetünk Pécsett, hogy a város tisztában van a modern művészet aktualitásaival és színvonalasan közvetíti is azokat.
Miért is lehet ez érdekes azok számára, akik a kultúrát első kézből tapasztalják Budapesten? A fővárosban kialakult közízlés olykor a Nyugat után vágyakozik, máskor meg nosztalgikus gondolatot ébreszt a szocializmus iránt. Organikus módon váltakozik a szcénába be- és kilépő művészek hatására. Azonban így is felépült a kánon, amelyet egyes intézmények birtokolnak és befolyásolnak. Így a kulturális programokon gyakran megfordulók arra eszmélhetnek, hogy egy buborékban ragadtak. Kevés a vidékkel való kapcsolódás, a diverz nézőpontok. Megvan a társadalmi kérdésekre való reflektálás, próbálunk befogadó teret biztosítani, olykor mégsem tudunk saját tükörképünkön kívül másra figyelni. Néha szerelmesek vagyunk a fővárosi fölényességünkbe, máskor a falvak romantikáját éltetjük.
Pécs ezzel szemben nem erőlködik azon, hogy meghatározza magát. Létezése sokkal inkább tűnik természetesnek és egységesnek. Nem akar minden percben újat mutatni, mégis ebben a nyüzsgéstől elszakadt tempóban máshogy szemlélhetjük a dolgokat.
Ha lehetőség adódik, mindenképp érdemes felfedezni ezeket a meredek utcákat, az eozin zöldes játékát a tetőcserepeken. Majd pedig visszatérve A Városba azt tapasztalhatja a műkedvelő, hogy nem is olyan sivár ez a vidék. Néha nem árt a Körúton túl is merészkedni egy-két újdonságért.
