Majális
A kiállítást eredetileg 2020-ban, a művész születésének 175. és halálának 100. évfordulója alkalmából tervezte megrendezni a Magyar Nemzeti Galéria. A világjárvány azonban felülírta a múzeum tervét, így a tárlat 2021 őszén valósulhatott meg.
Pacsirta. Fotó: Makrai Peter
Szinyei Merse Pál a XIX. századi magyar képzőművészet formabontó alakja, a magyar festészet első nagy koloristája. A művész müncheni tanulmányai alatt Carl von Piloty legendás osztályában tanult és a korabeli müncheni művészeti élet legkiválóbb festőivel barátkozott. A munkásságának első szakaszában festett művei – Majális, Lilaruhás nő, Hóolvadás, Pacsirta, Léghajó – kulcsszerepet játszottak a modern magyar művészet megteremtésében. Fő művei a legismertebb magyar festmények közé tartoznak, a magyar kulturális emlékezet fontos részét képezik már több mint egy évszázada. Festményeit tökéletes kompozíció, a képek átütő ereje, üdesége, merész színhasználata és sajátos természetábrázolása jellemzi. Szinyei nagysága abban rejlik, hogy francia kortársaival, az impresszionistákkal egy időben, de tőlük teljesen függetlenül, önállóan fedezte fel a napfény formákat felbontó és színalakító szerepét. Ő volt az első magyar festő, aki következetesen, teljesen korszerű és újító módon valósította meg a modern eszményeket a magyar festészetben, amely először általa tudott lépést tartani a legkorszerűbb európai áramlatokkal.
Lilaruhás nő
A tárlat Szinyei életútját egyrészt a XIX. századi kortársak műveinek kontextusában, másrészt az élete végén kialakult kultuszából visszavezetve, a beérkezett művész pozíciójából visszatekintve mutatja be. Három évtizeddel a Magyar Nemzeti Galéria nagyszabású életmű-kiállítása után, ily módon még jól ismert művei is eddig nem látott válogatásban, sajátos tematikus egységeken keresztül, új fénytörésben jelennek meg. A hazai és külföldi kölcsönöknek köszönhetően csak ritkán látható Szinyei-művek is szerepelnek a kiállításon: Anya és gyermekei I., Tündérek tánca, Parkban, Önarckép bőrkabátban, Szinyei Merse Zsófi portréja, s olyanok is, melyeket a múlt században aligha láthatott a közönség. Ilyen például Szinyei Merse Pál Vitorlás a Starnbergi-tavon (1867) című festménye, amely korábban a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből a második világháború viszontagságai során tűnt el, de a közelmúltban felbukkant, és egy magyar származású New York-i műgyűjtő ajándékaként visszakerült a múzeum gyűjteményébe. Szinyei Fehér fa (1909) című, magántulajdonban lévő műve pedig több mint száz év után látható ismét kiállításon.
Szinyei Merse Pál: A léghajó, 1882. Fotó: Fehér Kata
A tárlat központi alkotása a magyar festészet egyik legismertebb műve, a Majális. A kép nemcsak a művész kultuszában játszott főszerepet, hanem önmagában is ikonikus jelentőséggel bír. A műnek az egyetemes művészetben betöltött helyét különleges, erre a kiállításra készített kisfilm járja körül. A kiállítás másik érdekessége a színtannal foglalkozó egység, amely a színek és a színérzékelés tudományán keresztül segít értelmezni Szinyei színgazdag festményeit. Külön egységekben jelenik meg továbbá az a négy történeti kiállítás, mely Szinyei pályafutása és életműve alakulását döntő mértékben meghatározta. A tárlat a Szinyei XX. századi és kortárs kultuszát bemutató teremmel zárul, amelyben a festő és művei reflexiók, parafrázisok, átiratok formájában elevenednek meg.
A kiállítás kurátorai: Hessky Orsolya, Krasznai Réka, Prágai Adrienn
A kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria C épületében 2022. február 13-ig látható.
