•Mikor, hogyan fordult a festészet felé? Voltak ennek gyökerei a családban?
Ötvenkilenc éve, születésemkor dédanyám – szokásához híven – jósoltatott egy cigány asszonnyal, aki azt mondta, hogy művész leszek, talán színésznő, de ebben nem volt biztos. Ezt azért jegyzem meg, mert érdekes módon, festés közben mintha belebújnék a szerepekbe, megélem az érzést, amit ábrázolok.
•Pályája elején elsősorban a hagyományos női szerepek foglalkoztatták.
Naplót írok a képeimmel, sokszor öntudatlanul. Bizonyos történések csak évekkel később válnak tudatossá. Az azonban bizonyos, hogy legtöbbször a nő a főszereplő. Érzelmeket, történéseket, helyzeteket mesélnek el a képek. Van bizonyos „előtte/utána” érzet, ami azért érdekes, mert állóképekről beszélünk.
Már debütáló sorozatom, az Oroszlán és nőalak erősen pszichologizáló szempontból ábrázolja a vad, a ragadozó és a nő kapcsolatát. A tekintetek érdekelnek. A szem csillanása beszédes, és játékteret enged az ambivalens érzelmek elbeszélésében, lebegtetésében.
Az After the wall kiállításon nagy sikerrel szereplő angyalos kép szép példája ennek a kimondhatatlan, ellentmondásos érzelemvilágnak. Nem tudjuk, hogy a férfi sután támogatja-e a landolásban vagy épp nem engedi elszállni a nőt.
•Filmes jeleneteket, saját vagy magazinfotókat használ kiindulásként, kontextusukból kiragadva új helyzetekbe helyezi a szereplőket a vásznon.
Eközben rajzolok és festek élő modellről vagy plein air tájról is. Ezt kihagyhatatlan gyakorlatnak tartom. A figyelem edzése, a fókusz megtartása rendkívül fontos.
A Voyage pittoresque, azaz Festői utazás sorozatom a Balatonról készül, ott, helyben. Izgalmas a folyton változó fényeket követni, igazi jelenlétgyakorlat; aktív meditáció.
Mikor a karaktert találóan elkapom, csupa zsezsgéssel tölti meg a képet. Igen, van, hogy elrontom az arányokat, elcsúszik egy vonal – ezt nevezem rossz rajznak. Persze ez egyáltalán nem igaz, nem így igaz. Mert egy fotó pontosságú rajz lehet élettelen, halott – ’igazán’ rossz rajz. Én itt a hibázás szabadságát és luxusát emelném ki. Hogyan lehet az ecsetet tartó kezet hagyni lendülettel mozogni, miközben nem akarok mindent kontrollálni. Nem tolom a folyót. Engedem megtörténni a foltokat, színeket – a létezés öröméért alkotni!
Tizenhárom éve egy ébresztő betegség sokat változtatott addigi témaválasztásaimon.
•Körülbelül ebben az időszakban indult a Shining korszak.
Addig a drámát meséltem el képekben. Most arra törekszem, hogy a reakcióból lépjek át akcióba. Menjek elébe a csodának, annak, ami örömet ad.
Ha ez életem utolsó rajza, akkor mit szeretnék ábrázolni? – Ez a kérdés alapmotívumom lett. Így születtek az önarcképek, a balatoni akvarellek, macskarajzok és olyan képek, amelyeket azelőtt nem választottam. Erre szép példa számomra a szerepmegfordításként kihagyhatatlan férfitest múzsaként való megfestése. Ezt a sorozatomat az Oltai Kata által vezetett feminista galériában állítottam ki.
•Filmhez való kapcsolódása hozta-e a storyboard munkákat?
Festmények mellett ezt a másik műfajt is szeretem művelni, ezt a filmes indíttatású storyboardot. Szöveggel ’dúsított’ rajzok ezek, amelyek egy történetet mesélnek el.
A Saját Hang című storyboard volt az első, amelyet egyedül készítettem. A Ludwig Múzeumban, a Rock–Tér–Idő című tárlaton 2016-ban mutattam be. Korábban, akkori férjemmel dolgoztam együtt rajzolt történetek létrehozásában, melyeket én rajzoltam. Ezekből választott a kurátor egy művet, melyet azonban az alkotótárs, politikai okokra hivatkozva nem engedett kiállítani. Erre válasz a Saját Hang, mely Stendhal-idézettel kezdődik: „A politika kő az irodalom nyakán, pisztolylövés egy koncerten. A forma szépsége az, ami fennmarad.”
Felelőssége van a művésznek abban, hogy mire néz rá és hogyan. Mit mutat meg, mire irányítja a figyelmet. Az energia követi a figyelmet. Fontosnak tartom – ahogy Hannes Böhringer írja –: „visszamenni az első okokra és kezdetekre, Istenről, szabadságról és halhatatlanságról valamit mondani” – ez a művészet feladata.
Felelősségem van abban, hogy mire nézek rá és hogyan. Ez átjön a képen. A tudatosság fényével ábrázolok férfi-nő kapcsolatokat. Rávilágítok finom elmozdulásokra, azokra a pillanatokra, amikor az erőviszonyok kezdenek eltolódni.
•A festmények mellett jelentős grafikai munkája, sok szénrajz is készül, amelyeket „meg is mozgat”, animál.
Nagyon szeretem a szenet, könnyed anyag és ropogós. Gyorsan, lendülettel, tűzzel lehet vele dolgozni. Mikor eltörlöm a rajzot, majd újabb rajzot rajzolok rá, akkor ezzel meg tudom mozdítani a képet. Stop-motion animáció jön létre, William Kentridge után szabadon. Az ő munkássága nagyon megihletett. Mikor Bartók-év volt a Ludwig Múzeumban, oda készült az első ilyen mozgóképprojekt. Bartók-dalt éneklő lány táncol a Balaton-parton. Művészi animáció, amelyben nem az a lényeg, hogy minden passzoljon. Teljesen rendben van, ha szakadozik vagy ugrik a mozgókép, mert az elme kijavítja, átugorja a hibát.
