Több mint hat évtizedes alkotói életútján a festő- és üvegművészváltozatos képző- és iparművészeti műfajokban alkotott. A 2010-es évek óta munkásságának meghatározó állomásait jelentették üvegfestészeti kompozíciói. Egységes koncepció szerint valósult meg a mai Magyarország, méretét tekintve is legnagyobb ólmozott üvegablak-együttese a dunaújvárosi Krisztus Király-plébániatemplomban 2017 és 2022 között. A sárospataki Vártemplom 2014-ben megkezdett, Szent Erzsébet életét bemutató, narratív ciklusának üvegablakait a mester halála után, tervei szerint jelenleg is kivitelezik. Immár a csarnoktemplom tizenharmadik üvegablaka készül! Maga a templom a Szent Erzsébet Zarándokút első állomása, Bráda Tibor üvegképeivel a szent ma is élő tiszteletét hirdeti. A tervezési folyamat során akvarellel készítette el a színvázlatokat, hiszen az akvarell áttetszősége megközelíti az üveg „fényjátékát”.
Az akvarelltechnikát már kisgyermek korában megismerte. Édesanyja, Hajnal Katalin tanítónő képei révén, közösen is megfestették a tavaszi erdőt és szép csendéleteket. Bráda a Képző- és Iparművészeti Középiskolában Ujváry Lajos festőművész osztályába került, aki nemcsak az erdélyi vidéket ábrázolta, hanem balladákat, néprajzi tárgyakat is gyűjtött. Itt, a „Kisképzőben” ismerkedett meg feleségével, Deák Ilona festőművésszel, akinek családja Kolozsvárról származott. Később évtizedeken át járták az erdélyi tájakat, közösen vettek részt művésztelepek, többek között Nagybánya és Firtosváralja alkotómunkájában.
2013-ban Bráda Tibor így vallott egyik interjújában a közös természetjárásról, a meglelt táj „képpé válásáról”: „Nagybányán a hegyen hagyott a feleségem. Fel se tűnt, órákkal később jött vissza. Akkor készült ez a kép. Nem szokás ekkora méretben akvarellt festeni. Már biztosan tudom, itt valaki vezette a kezemet! Utólag meglepett az eredmény és a méret is.” (https://mutermek.com/brada_tibor/) Valóban Bráda szívesen alkotott nagyméretű, 70 × 100 cm méretű tájképeket a helyszínen, a természeti látvány előtt. A papír érdes felülete eszébe juttatta kedves műfaját, a falképfestészetet, amelyet szeretett volna még kipróbálni. Nemcsak az elkészült pannók, üvegablakok, mozaikok, hanem a nagy méretű pasztellképek és akvarellek is megidézik tehát a murália iránti rajongását.
Az Erdélyi Magyarok Egyesületének felkérésére rendezett tárlaton 2001 és 2019 között festett, kisebb méretű tájképei láthatók. Különösen személyessé teszi a kiállítást, hogy Deák Ilona válogatásában az erdélyi utak egy-egy emléke is szerepel a képek mellett. Bráda Tibor 2017-ben a Szépháromban rendezett kiállítása kapcsán írta tájképeiről: „Örömmel tölt el, ha a természet látványa magával ragad és képpé formálódik bennem. A tiszta látvány festése elfeledteti velem az összes manipulált agyszüleményemet, és feloldódhatok a színek, a foltok, a ritmusok harmóniájában. Az akvarell transparenciája (Duschanek Jancsi szavaival élve „tündér koloritja”) olyan nekem, mint a tiszta levegővétel.” (https://egyeb.kultura.hu/igy-nezd-brada-tibor)
Az Erdélyi Magyarok Egyesületének székházában bemutatott Vihar közeleg (32 × 42 cm, 2009), a Hegyes hegy (55 × 75 cm, 2010) és a Szelíd dombok Firtosváraljánál (50 × 65 cm, 2016) című festmények triptichonszerű rendezésnek köszönhetően a szemlélő számára egészen közeli és friss élményt közvetítenek. A széles horizont felett az égbolt csodás színei váltakoznak. E plein airben festett távlatok természetesen a művész bensőjének lenyomatát hordozzák. A megtalált tájképi motívum a művész alkotta személyes „ablak”, s ezen keresztül láttatja a Teremtő által létrehozott, érintetlennek tűnő, csendet közvetítő környezetet. Az akvarellen véglegesen fehéren hagyott felületek fontos térszervező egységek.
Deák Ilona elmondása szerint a művésztelepről rövidebb-hosszabb autóút után sétálva kereste mindenki az aznapi motívumot, a megfelelő nézőpontot a tájban. Ennek egyik emléke az Ili fest című akvarell (37 × 27 cm, 2017), amelynek kínai fehérrel festett, finom hangsúlyai vezetik a néző tekintetét. A Sipos Endre festőművésszel közösen írt Tájképfestés akvarellel című kötetét 2012-ben jelentette meg a Cser Kiadó. Ebben feltárja az alkotó lelki előkészületét, szemlélődését, belső útját, és egyben lépésről lépésre bemutatja az alkotás fázisait, ahogyan a hűvös világoskéktől halad a melegebb színek felé a rusztikus hordozón.
Nedves és száraz felületek összhangjában jelenik meg a Közöttünk van című, 2010-ben készült festmény (73 × 53 cm). A viharos égbolt szürkés felhői drámaian veszik körbe a pravoszláv kereszt mély csendjét, a képmező tengelyében a Megváltó korpuszát félszáraz és nedves, barna ecsetvonásokkal illette. Dús vegetáció övezi, jobboldalt a jellegzetes erdélyi szénakazallal. Ezeknek a szénakazlaknak részletezőn kidolgozott tömbjei tarkítják a meleg színekkel komponált Kapnik felé című tájképet (65 × 50 cm, 2016). Az előkészítő rajzi vázlatot itt nem takarják el a színfoltok, a kompozíciónak szerves részét képezi a lendületes vonalvezetés.
A mikrovilág jelenik meg az Őszi kikericsek fekvő formátumú képkivágatán (23 × 63 cm, 2015), amely a természetben rejlő ősi szakralitás mélységét hívják elő a nézőben. A kiállítás vernissage-án Atlasz Gábor festőművész megnyitóbeszédében felidézte Bráda Tibor e tájak fenséges és felséges voltát megjelenítő képeit, ezzel szavakban is érzékeltetve a mester műveinek természetet éltető harmóniáját.
Bráda Tibor Ecsettel Erdélyben című kiállítása 2024. március 10-ig tekinthető meg telefonos bejelentkezéssel +36 20 995 6159 (1056 Budapest, Molnár utca 5.).
