Vékás Magdolna: Részlet a Műfény sorozatból, 1995.
In memoriam Gera Mihály
A kiállítás egyik része a Gera Mihály hagyatékából származó, volt élettérét, lakásainak falait egykor díszítő képeket mutatja be, melyeknek művészeti, tematikai sokszínűségéből kiviláglik a Tanár úr megalkuvást nem ismerő minőségérzete és a fotográfia szinte valamennyi területét lefedő érdeklődése. A többnyire barátságból, tiszteletből ajándékozott, vagy megnyitóbeszédért, megírt cikkért cserébe kapott képek az évtizedek alatt lassan magánarchívummá fejlődtek. A gyűjtemény, kiszakadva tulajdonosának intim belső teréből, a magyar fotográfia mintegy négy évtizedébe enged betekintést.
Fejér Ernő: Hamlet színpadkép II., 1989/1993.
A több mint kétszáz fényképből álló hagyaték egyes darabjai a kétezres évek elején a Mai Manó Ház galériájában megrendezett kiállításon már szerepeltek. A mostani tárlat másik része ennek a kiállításnak állít emléket. Rögtön felmerül a kérdés, miért kell egy kiállításnak emléket állítani? Gera Mihályt legtöbbször szerkesztőként, a magyar fotográfiai könyvkiadás egyszemélyes intézményeként, kritikusként, vagy éppen a fotóművészeti intézményrendszer valamely fontos beosztásában tevékenykedő személyeként jellemezték kortársai.
Kerekes Gábor: Fejmetszet 93.13, 1993
Kurátori szerepvállalásáról azonban egyetlen visszaemlékezésben, interjúban sem esett szó, annak ellenére, hogy szenvedélyesen izgatta a fotográfiai kiállítások grammatikája: fotószakírói pályája elején leginkább kiállításkritikákat írt a Fotóművészet című folyóiratba. Bár számos alkalommal közelében volt a kiállításrendezésnek, mint például amikor az 1980-as években a Fotóművészeti Galéria működtetésében vállalt fontos szerepet, a kiállítások tematikájába, elméleti megalapozottságába mégsem szólt bele, leginkább a képek kiválogatásában vett részt, és a falra kerülő fotográfiák sorrendjét határozta meg sajátos rendezőelve alapján. A Variációk egy fűzfagyökérről 16 fotográfustól című tárlat nagy valószínűséggel egyetlen kurátori szerepvállalásáról szolgál tanúbizonyságul.
Baricz Kati: Szabadon, 1974/2002.
A kiállítás kiindulópontját adó kiszáradt fűzfagyökeret a Gera Mihályhoz közel álló alkotótárs, Kovács László találta a „Duna bal partján, az 1469-es folyamkilométernél”. A később preparált, „kecses görbületekkel” és „befejezetlen csonkokkal” bíró tárgyat tizenhat, Gera Mihály által felkért fotográfus és fényképésztanuló kapta meg, azzal az instrukcióval, hogy képileg fogalmazzák át a saját stílusukban ezt a mindenki számára azonosnak tűnő objektumot. Ebben a tárlaton belüli tárlatban egyrészt kiolvasható a kétezres évek elején is fennálló, Gerához közel álló alkotók köre, másrészt nyilvánvalóvá válik a mindig újat kereső, tehetséget felismerő, segítő akarat is, amellyel a magyar fotográfiát igyekezett gazdagítani.
Tóth György: Emese, 1995.
A kiállítás kurátora: Tóth Balázs Zoltán
A kiállítás ingyenesen megtekinthető: 2022. február 4. – 2022. április 2.
Capa Központ – 8F Galéria – 1065 Budapest, Nagymező utca 8.
hétfő–szombat: 9–19 óra, vasárnap és ünnepnapokon zárva
A Capa Központ teljes területén kötelező a maszk viselése. Javasoljuk a kézfertőtlenítő használatát, továbbá kérjük, hogy tartsák a megfelelő szociális távolságot.
Nyitókép: Török László: Idézet Kukorelly Endrétől, 1984.
