Meg tudná-e fogalmazni: hogyan lett költő, és hogyan lett drámaíró?
Nem tudom ezt pontosan megmondani. Vallom, hogy poeta non fit, sed nascitur, vagyis költővé válni lehetetlen, annak születni kell, de vallom azt is, hogy a tehetség önmagában kevés ahhoz, hogy valaki költővé legyen. Hitem szerint a költői sors küldetés, ám hogy milyen lesz az a sors, alapvetően a költőn múlik, hiszen úgy van az, ahogy Petőfi megírta: „Félénk eb a sors, csak csahol; / A bátraktól szalad, / Kik szembeszállanak vele…” Bár a szüleim pedagógusok, egyszerű parasztcsaládból származom. Gyermekkoromban mámorosan és álmodozva ittam magamba a világ kinyíló csodáit, ezért könnyű volt fölismernem, hogy az életért való cselekvés és a poézis szorosan összefüggnek egymással. Lényegében születésem pillanatától a versek bűvöletében éltem, hiszen szüleim, nagyszüleim, de még a dédszüleim is gyakorta a költőket idézték. Míg megkapáltunk egy tábla kukoricát, Fazekas nagyanyám Arany János összes balladáját elmondta. Négyéves voltam, amikor dédapám egy kardot faragott nekem. Ez volt hozzá a használati utasítás: „Van nekem egy kardom, / én faragtam fából, / hogyha vágok véle, / előttem a mák hull. // De ha majd megnövök, / acélból lesz a kard, / mind levágom véle, / ki bántja a magyart!” Alighogy megtanultam írni, nyomban verseket is írtam. Apámnak jó barátja volt Ratkó József, így ő lett az első mesterem. Van-e új vers, fiú? – lépett be rendre az ajtónkon, aztán órákig elbíbelődött velem, közben sakkozni is megtanított. Ő hívta fel a figyelmemet többek között arra is, hogy magyarságunk problémáinak összecsomósodásai miatt egy valamirevaló költő nem kerülheti meg a közösségi gondokat.
A jogi problémák vizsgálata, a jogászi gondolkodásmód egyre közelebb vitt a dráma lényegéhez, hiszen a konfliktushelyzetet előidéző körülmények feltárása közben úgy kell eljárnunk, mint egy vizsgálóbírónak. Első színdarabomnak, a Kis Károlynak megírására az inspirált, hogy feltárjam, vajon Forgách Balázs előre kitervelten, avagy erős felindulásból ölte meg a királyt. Amikor Hubay Miklós elolvasta a kéziratot, magához hívatott, átölelt, s attól kezdve haláláig – noha fél évszázad volt közöttünk – olyan önfeledt barátságba kerültünk, mint a közös viadalra készülő kamasz fiúk.
A cigányság problémáit feszegető Elvira című drámáját Tarján Tamás irodalomtörténész annak idején Németh László Bodnárnéjához mérte. Mennyire aktuális ma ez a mű?
Ha politikusaink manapság a magyarországi cigányságot érintő kérdésekről beszélnek, gondolataik úgy cikáznak a kampánycélok szamártövisei között, mint a megbokrosodott lovak. Nehéz ügy ez, melyben az irodalomnak még fontos feladatai lesznek. Pascal úgy vélekedik, hogy az ember az egymásnak feszülő igazságok tűzkeresztjében áll és választania kell. Az Elvira nagy kérdése: van-e a bűnből kiút az előítéletek hálójában? A válasz igen összetett, mivel a morális döntésekben mindig van egy jó adag irracionalitás is, hiszen az ember nem láthatja előre döntéseinek konkrét következményeit. Egy cigányasszony sorsán keresztül láthatóvá tudtam tenni azt, hogy akiket hátrányosan megkülönböztetnek, azok a diszkriminációval szemben sokszor logikátlannak látszó döntésekre kényszerülnek.
A megvádolt című, Béres Józsefről írt színdarabbal országos hírnévre tett szert. Rendhagyó módon egyszerre két színház is műsorára tűzte.
A Béres-ügynek már gyermekként a részesévé váltam. Nyírtasson laktunk, Kisvárda mellett, amikor apám (Sánta Ferenc javaslatára) Ratkót elvitte Béreshez, mert egy közös barátjuk rákos lett. Béres ellen már folyamatban volt akkor a büntetőeljárás, Aczél György különféle „vádalku”-javaslatokkal próbálta lelkileg megtörni. Ratkó Béres mellé állt, s nyomban mozgósította Nagy Lászlót, Kósa Ferencet, Illyés Gyulát. Később, amikor már a Kisvárdai Városi Ügyészségen dolgoztam, a főnökasszonyommal sokat beszélgettem mindezekről. Akkoriban jöttem rá arra, amit később úgy fogalmaztam meg, hogy Béres József sorsában nem az a legmegrázóbb, hogy az igaz és elnyomott ügyért szembeszállt a hamis vádlókat és hamis tanúkat ellene uszító romlott erőkkel. A valódi földindulást az okozta, hogy felismerte: az igazság a szeretet szinonimája. Ennek a felismerésnek eredtem én a nyomába. A darab ősbemutatójára Kecskeméten került sor, majd rá egy hónapra, Béres hívócímmel az Újszínház is játszani kezdte. Kecskeméten Árkosi Árpád, Budapesten Kerényi Imre volt a rendező. Mindketten zseniálisan nyúltak a témához.
Aztán jöttek a további sikerek. A Pilátus éjszakája című drámáját olasz nyelvre is lefordították, és Rómában is bemutatták.
A Pilátus éjszakájában a megzsarolt bíró, A megvádoltban pedig a hamisan megvádolt ember szemszögéből mutattam be azt, milyen is az a büntetőeljárás, amelyikbe a politika beleavatkozik. Témájuk alapvetően jogi, ám komoly teológiai kérdések is felszínre kerülnek. Az Ószövetség egészét jellemzi az a fajta látásmód, mely szerint a szentség mibenlétének megértésében maguk a törvények segítik az embert. Ezért, aki a törvényt figyelmen kívül hagyja, magáról a szentségről feledkezik meg. Az állam eredendően azért jön létre, hogy az oltalmat biztosítsa. Ennek az oltalomnak a legfontosabb eszközei az eljárási törvények. Az igazság felől csak akkor lehetünk bizonyosak, ha annak a jogainkat oltalmazó törvény az őrangyala. Aki tehát az eljárási szabályokat áthágja, azt nem érdekli az igazság, s végső soron a szeretet törvénye ellen is vétkezik.
A teológián a héber, a görög és a latin nyelv tanára, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen pedig a leendő elsősök osztályának vezetője lesz. Ön szerint mennyire fontos a modern embernek az antik kultúra?
A görögség igazi lényegét az a közösségi élmény adja, amikor együttesen élik meg az emberi kultúra hajnalát, amikor felismerik azt, hogy vannak egyetemes törvények, vannak örömök és bánatok, vannak okok és okozatok, amelyek mindenkire egyformán hatnak, amelyek minden esetben egyformán keletkeznek. Ekkor jönnek rá arra, hogy az emberi közösség nem elszigetelt, hiszen ugyanúgy érvényes mindenkire a csillagászat, a matematika, a fizika, mint a lélek, vagy a zene, vagy a költészet törvényei. Az embert megérinti a művészet, a görögöket pedig felzaklatja a művészet egyetemessége. Pontosan tudják: a szép elvarázsol, a fenséges magával ragad. Amikor erre rájönnek, akkor születik meg a görög dráma. A modern ember a művészet egyetemességével még inkább szembekerül. Igaz, a globalizáció üzleti légköre sokat rontott ezen, ám az eredendő emberi értékek iránti belső igény képes felismertetni, hogy a szirup nem azonos a drámával és a cukormáz sem a romantikával.
A színházművészet az egész világon meg fog újulni. Magyarországon pedig – mivel a színpad alkalmas arra is, hogy olyan eszméket közvetítsen, amelyek egy nemzet számára létfontosságúak – különösen. A megújult Színház- és Filmművészeti Egyetem nagy kihívások és még nagyobb feladatok előtt áll. Boldog vagyok, hogy az egyetem Németh Antal Drámaelméleti Intézetének docenseként ennek a munkának a részese lehetek.
Borítókép: A megvádolt ősbemutatóját a kecskeméti Katona József Nemzeti Színház Kamaraszínházban tartották 2016-ban fotó: MTI
