A Magyar PEN Club szervezésében, július 14-én indult el a Pendrive című zenés irodalmi felolvasóest. Mi a programsorozat célja?
Legújabb programsorozatunk céljának megértéséhez vissza kell mennünk az időben. A lassan száz éve fennálló Magyar PEN Club kezdeményező és alkotói szempontból is folyamatosan bekapcsolódott a magyar irodalom hazai és nemzetközi vérkeringésébe, egyfajta légzőnyílásként működik a külföldi irodalom felé. Olyan rendkívüli emberek elnöksége alatt működött, mint például Kosztolányi Dezső vagy Heltai Jenő.

Viszont amióta Szőcs Gézával közösen átvettük a vezetését, új időszak kezdődött el az intézmény életében. Tíz évvel ezelőtt létrehoztuk Géza nagy álmát, a Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat és alapítványi keretek közt műfordítói díjakat adunk át, amelyek a külföldi irodalom magyarországi megismertetését, illetve a magyar költészet külföldi megismertetését célozzák. Segítséget nyújtunk a magyar költőknek és íróknak, hogy műveik lefordításával külföldön is ismertté váljanak, valamint debütdíjakkal segítjük a fiatal költőket és írókat. Igyekszünk a magunk eszközeivel befolyásolni, alakítani a magyar irodalmi közgondolkodást, és lehetőséghez juttatni a fiatalokat, valamint elismerni azokat, akik hozzájárultak a magyar irodalom, illetve a nemzetközi irodalom megismertetéséhez. Egyfajta folyamatos belső mozgásban vagyunk az elmúlt évtizedben, amit megtört a pandémia és Szőcs Géza tavaly november eleji halála. Nagyon nehezen ocsúdtunk fel ebből a váratlan és tragikus helyzetből. Géza halála máig tartó fájdalom, nemcsak számomra, hanem a Magyar PEN Clubnak és mindenkinek, aki munkatársa, barátja volt. Aki ismerte őt, tudta, hogy vitathatatlan költői nagysága mellett emberileg is megkerülhetetlen alakja volt a magyar kultúrának. Ebből a tragédiából, valamint a koronavírus-járvány okozta bénultságból nehéz volt felocsúdni, bár főtitkárként és költőként folyamatosan részt vettem online nemzetközi fesztiválokon, konferenciákon. Amikor úgy láttam, közeledik a járvány vége, úgy éreztem, tennünk kell valamit, fel kell rázni a magyar irodalmat a béna kacsa állapotából.

Turczi István József Attila-, Babérkoszorú- és Prima Primissima-díjas magyar költő, író, műfordító, szerkesztő, egyetemi doktor, irodalomszervező, a Parnasszus költészeti folyóirat és kiadó alapító főszerkesztője. Az 1980-as évektől kezdve rendszeresen publikál, verseskötetei, regényei, drámái, rádiójátékai folyamatosan jelennek meg. A Parnasszus főszerkesztőjeként feladatának tartja az ifjú tehetségek felkutatását és a már befutott szerzők segítését, publikációs lehetőséghez juttatását. Alkotói tevékenysége mellett aktív irodalomszervező.

Jött az ötlet, hogy szervezzünk zenés felolvasóesteket, ahol az irodalom és a zene együtt, egyszerre lesz jelen. A kezdeményezés megvalósításában a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai abszolút partnerek voltak. Egy estre tíz-tizenkét költőt kértem fel, akik egyenként öt-hat perces ízelítőt adnak a lírájukból, és a felolvasások között egy-egy zeneszám hangzik fel. Négy önálló estet terveztünk, az első július 14-én valósult meg a Lóci Játszik Fonogram-díjas zenekar, valamint kizárólag fiatal költők – Csornyij Dávid, André Ferenc, Bán-Horváth Veronika, Bánkövi Dorottya, Bék Timur, Kopriva Nikolett, Marcsák Gergely, Nagy Lea, Regős Mátyás és Szabó Fanni – részvételével. Voltak köztük olyanok, akik másfél-két éve nem olvastak fel, ezért nagyon örültek a lehetőségnek, ahogy annak is, hogy végre ismét személyesen találkozhattak egymással. Azért fontosak az ilyen alkalmak, mert az irodalom története kézfogások és magatartások története. Arról szól, hogy megismerjük egymás teljesítményét, tudjunk egymásról, figyeljünk oda egymásra és becsüljük meg a másik személyét, munkásságát.

A második zenés irodalmi est július 28-án volt, amelyhez a zenét az Elefánt zenekar két kiváló frontembere adta. A felolvasók ezúttal egy másik generációból kerültek ki. Köztük volt Falcsik Mari, Ladik Katalin, Kemény István, Kukorelly Endre, Jász Attila, Zalán Tibor és Vörös István.
Augusztus 18-án inkább a női íróké és költőké lesz a főszerep, felolvas többek között Izsó Zita, Ferencz Mónika, Varga Melinda, Lőrincz P. Gabriella, Hegedűs Ágota, Csobánka Zsuzsa, továbbá Kürti László, Fekete Vince és Böszörményi Zoltán. A zenéről a fiatalok egyik kedvenc zenekara, a Ricsárdgír gondoskodik.

Az évad utolsó felolvasóestjén, augusztus 30-án a mostani középgeneráció képviselteti magát, akik körülbelül akkor indultak, amikor az általam életre hívott folyóirat, a Parnasszus. Ezért azokat a művészeket kértem fel, akik a kezdetektől velünk voltak, és ma már befutott költők, például Bajtai András, Székely Szabolcs, Tolvaj Zoltán, Nagy Zsuka, Pál Dániel Levente, Székelyhidi Zsolt, Király Farkas, Zsille Gábor vagy Hartay Csaba.

Milyen erőfeszítéseket tesz a Magyar PEN Club annak érdekében, hogy Szőcs Géza emléke és költői munkássága a köztudatban maradjon?
Több lépésben szeretnénk megőrizni, továbbvinni az emlékét. Az első már megvalósult: az ELTE Modern Magyar Irodalom Tanszéke szakmai konferenciát hirdetett, amelynek egy teljes napját Szőcs Géza munkásságának szentelték, és a PEN Club két vezetőségi tagja is előadással szerepelt rajta. A konferencia anyaga nemsokára könyv alakban is megjelenik. Továbbá a jogtulajdonosokkal történő együttműködés keretében olyan köteteket szeretnénk megjelentetni, amelyek hozzátartoznak az életművéhez, valamint bizonyos műveinek újrakiadását tervezzük. Fontosnak tartjuk, hogy a művei, a gondolatai ne csak a könyvpiacon, hanem az emberek tudatában is jelen legyenek.

A Magyar PEN Club Szőcs Géza halálának első évfordulójára az ő szelleméhez illő emlékestet is szervez, ugyanis ő lenne a legszomorúbb, ha azt látná, hogy egy búval bélelt esten emlékezünk rá, holott aki ismerte, tudja, milyen jó humorú, olykor vitriolos ember volt.

Ezek a rövid távú tervek, de természetesen hosszú távon is vannak elképzeléseink. Ilyen például Gézával közös ötletünknek, a Költőfejedelmek irodalmi kártyajátékának a megvalósítása. A kártyákon száznyolc költő szerepelne Homérosztól Kányádi Sándorig. Utolsó találkozásaink alkalmával mindig szóba hozta ezt a tervet, részt vett a költők összeválogatásában és a játékhoz tartozó kis könyv megírásában. Géza nemcsak azért volt fontos sokunk számára, mert hidat teremtett a politika és az irodalom között, hanem mert azért élt, hogy segítse a magyar irodalmat és minél több szakmai fórumon lehetőséget biztosítson a tehetségek megjelenéséhez és megismertetéséhez. Kötelességünk, hogy tovább ápoljuk kulturális és emberi örökségét.