A Magyar Állami Operaház idei évada a tánc szempontjából is sok újdonságot és magas színvonalú produkciókat hozott. Az Ön szívéhez mely darabok állnak a legközelebb?

Nehéz akár egyetlen darabot is kiválasztani, hiszen minden produkció más miatt fontos. A tavalyi Laurencia után az ugyancsak több évtized kihagyással visszatérő Párizs lángjai Michael Messerer betanításában, a Wayne McGregor régóta várt Chromája, Thierry Malandain Don Juan, Alexander Ekman Cacti vagy Venekei Marianna Tűzmadarak című koreográfiái mind újabb mérföldkövek az együttes életében. De hogy a járvány közepette új helyszínen sikerre tudtuk vinni A hattyúk tavát, és remélhetőleg tavasszal Seregi Spartacusát is vissza tudjuk hozni az Erkelbe, az ugyanolyan fontos, mint ha a gyerekeknek szóló Harangozó-féle Hófehérkét játszhatjuk újra.

Az Operaház balettrepertoárja néhány év alatt megújult. Mik voltak a fő szempontok, amelyek alapján Ön és Ókovács Szilveszter főigazgató az új összművészeti produkciókat és operák mozgásos megtervezését beillesztették a repertoárba?

Természetesen igyekszem a nemzetközi táncos pályafutásom majd két évtizedes személyes ismeretségeit és tapasztalataimat az együttes szolgálatába állítani. Főigazgató úrral egyetértésben fontosnak tartjuk erősíteni a Magyar Nemzeti Balett klasszikus repertoárját, mert ez mindinkább unikális erővel bír a nemzetközi balettéletben. Emellett igyekszem figyelmet fordítani arra is, hogy megszerezzük a legszebbnek, legértékesebbnek tűnő modern koreográfiákat az együttes és a magyar közönség örömére. Visszatérő kérés főigazgató úr részéről, hogy igazodjunk az általa meghatározott évadtematikákhoz, úgy érzem az idei, A Francia Múzsa Szezonjában ez a Párizs lángjai és Thierry Malandain Don Juan-koreográfiáinak bemutatójával sikerülhet.

Az Eiffel Műhelyház kamara előadóhely, de minden XXI. századi igényt kielégít. Emellett alkalmas balettelőadásokra. Milyen darabokat tervez a jövőben erre a helyszínre?

Nagyon nagy öröm és lehetőség a színház és a Balett életében az Eiffel Műhelyház megnyitása, ami a balett szempontjából is a kortárs, modern darabok helyszíne lesz. Játszottuk itt már Johan Inger, Robert North, Jiří Kylián és Hans van Manen koreográfiáit, idén itt mutattuk be Ekman Cacti című darabját, és Venekei Marianna darabjait is itt terveztük, tervezzük játszani.

Magyarországon szinte példa nélkül álló a Veszedelmes éden (Les Enfants Terribles) táncolt kamaraopera bemutatása. Philip Glass összművészeti produkcióinak még egyike sem debütált a Magyar Állami Operaházban. Hogyan készülnek erre a bemutatóra a táncosok?

Barta Dóra személyében sokoldalú és felkészült alkotó állítja színpadra a darabot, aki már többször dolgozott együtt a Magyar Nemzeti Balett táncosaival. A Veszedelmes éden különlegessége, hogy a szereplőket operaénekesek és balett-táncosok is megformálják a darabon belül, így a szeptember vége óta tartó próbák során Dóra rendező-koreográfusként a táncosokkal hol külön, hol az énekesekkel közösen próbált. Reméljük, hogy a szigorítás ellenére online formában el tudjuk juttatni ezt a produkciót is a közönséghez.

Érdekes együttműködések láthatók a repertoárban: az Óbudai Danubia Zenekar által a zenében már bevezetett előadóművészet / stand up comedy vagy, balett / populáris zene, esetleg gyermek balett / színész-mesélő társítása. Mennyire tartja fontosnak ezeket?

Az ilyen együttműködéseknek az ad jelentőséget, hogy megpróbáljunk a társműfajok bevonásával az új közönséget megszólítani. Egy olyan nagy és sokoldalú együttes életében, mint a Magyar Nemzeti Balett, az ilyen munkáknak is helye van.

Az együttműködéseket az élet is hozta, hiszen amikor a tavalyi keresztény évadban, a főigazgató úr kérésére az amerikai fekete spirituális keresztény zenei művek nyomán készültek koreográfiák, adta magát, hogy az egyik legnagyobb múltú hazai rapzenekar, az Animal Cannibals segítségét kérjük. Kovács András Péter karanténdala pedig annyira az elevenünkbe vágott, hogy már tavasszal kerestük, milyen formában tudnánk erre a számra valamilyen módon reflektálni.

A repertoárban világszínvonalú koreográfusok művei szerepelnek (Wayne McGregor, Jiří Kylián, Hans van Manen). Hogyan értékelné ezt ma?

Ennek a kérdésnek több vetülete is van: hogy ezek a világhírű, komoly elvárásokkal rendelkező alkotók engedélyezik az együttes számára a koreográfiáik bemutatását, olykor személyesen is felkeresik a bemutatót vagy a próbafolyamatot, egyértelműen jelzi, hogy a Magyar Nemzeti Balett munkájának színvonalát magasan jegyzik. A táncosok számára is izgalmas az ismerkedés egy rangos alkotómunkájával, sokoldalúságukat, technikai tudásukat pedig egyaránt fejlesztik ezek a betanulások.

Az elmúlt évadban láthattuk Alexander Ekman Episode 31-ét. A betanítás vetített részeiből az látszott: Ekman a táncosokat annyira felszabadította, hogy teljesen átadták magukat a zenének és a táncnak. Ön is így látja? Ehhez kapcsolódva: mi a véleménye a zene és a balett együttműködéséről az Operaházban?

Valóban, mindig nagy öröm, mikor egy betanulás nyomán a táncosok számára is olyan élménnyé válik a próbafolyamat, hogy az nyilvánvalóvá válik a néző számára is. De a táncosok számára sem mindennapi élmény, hogy a komfortzónájukból kimozdulva, az utcán, járókelők között adják elő a próbateremben begyakorolt mozdulatokat. A zene és a balett állandó kapcsolatban áll: viszonyítási pont a táncosok számára, a különböző stílusok variációi táncban és zenében egészen változatos kombinációkat hozhatnak létre a klasszikus formák variációitól a legkísérletezőbb stílusbravúrokig.

Nagy sikerrel működik a Nemzeti Balettintézet. Milyen létszámmal és csoportokkal dolgoznak most? Melyek a legjelentősebb eredmények? Miben látja ma a balettoktatás kihívásait és fejlődési lehetőségeit?

Jelenleg több mint száztíz növendékünk van a négy és tizennégy év közötti korosztályban. A növendékek életében fontos pillanat volt, mikor októberben bemutattuk a KisHattyúk tava című első, önálló produkciónkat, amiben A hattyúk tava meséje elevenedik meg a tánc nyelvén, a kicsik számára is könnyen befogadható formában, Tompos Kátya színművész elbeszélésével kísérve. A balettoktatás legnagyobb kihívásának azt tartom, hogy e sok lemondással, idő- és energiabefektetéssel járó művészi pályán az eredmények olykor csak évekkel később jelentkeznek. Ilyen körülmények között fontos feladat, hogy megőrizzük a gyerek lelkesedését. Küzdünk az előítéletekkel, ami miatt a sok lány mellé nehéz megfelelő számú fiút találni, pedig a mozgás, és a szereplési lehetőség az ő számukra is adott. A gyerekek számára ilyenkor sokat jelentenek azok a példaképek, akiket akár a szomszédos próbateremben, vagy előadás közben a színpadon láthatnak.

A járvány miatt el kellett halasztani Gyöngyösi Levente Mester és Margaritáját, amelynek táncos vonatkozásai is vannak. Hogyan látja most a helyzetet és az évad esélyeit?

Időközben a járványhelyzet meghiúsította a decemberi előadásokat, ami a Magyar Táncművészeti Egyetem növendékeit is megfosztotta a fellépési lehetőségtől. A Magyar Nemzeti Balett művészei a bőrükön tapasztalják az elmaradó előadások okozta veszteségeket. Ezzel együtt, ha a körülmények engedik, igyekszünk a premiereket az évad hátralévő részében is próbálni, megtartani, hogy a járvány elmúltával ezek a darabok már a repertoárt gazdagíthassák.
 

/Indulókép: Solymosi Tamás Fotó: Magyar Állami Operaház/