Ötszáz évvel ezelőtt az ifjú Íñigo López de Loyola – ahogy eredetileg hívták a majdani jezsuita rendalapító Szent Ignácot – életvidám baszk nemesúrfi volt. Egy baleset után (ágyúgolyó sebesítette meg a lábát) lábadozva elege lett öntelt, hiú, nagyravágyó életéből, és átértékelte azt. Nemcsak külsőleg, bensőleg is kereste a gyógyulást. Zarándokútra indult.

A Loyolától Manresáig tartó hatszáznegyven kilométeres úton – ma már spirituális útnak mondják – Ignác felfedezte belső szabadságát és függetlenségét. Megszabadult bűntudatától, szorongásaitól és a vagyonától is. Új emberként érkezett 1522-ben Montserrat kolostorához. A Fekete Madonna előtt letette múltjának jelképét, a kardot, és folytatja útját új élete szimbólumával, a zarándokbottal Manresa felé. Itt írta meg Lelkigyakorlatos könyvét, amely ma már a jezsuita lelkigyakorlatozók iránytűje. Benne a mai napig, még a közösségi médiában is, egyik legkedveltebb mondattal: „Ha egyszer a szívünk megváltozik, nem csoda, hogy utána általunk a világ is megváltozik.”

Ma már Szent Ignác útját is jegyzik a zarándok-
utak jegyzékében, Camino Ignaciano néven.

A híres és közkedvelt Szent Jakab-caminóhoz hasonlóan Spanyolországot szeli át, csak éppen az ellenkező irányban. Még nem közismert út, és Wikipédia-oldala sincs. (2012-ben avatta fel a szintén jezsuita Ferenc pápa.) De született egy kilencvenperces magyar dokumentumfilmje, amelynek elkészültét a Nemzeti Film-
intézet támogatta. Hogy is van ez? José Luis Iribberi baszk jezsuita atya, a zarándokút igazgatója így nyilatkozott:
„Az úton sok újságíró érdeklődött, hogy mit is csinálunk, és többen észrevételezték: miközben elsőként a magyarok jelentkeztek, hogy a film révén bemutassák a Camino Ignaciano nagyszerűségét, a spanyolok még csak gondolkoznak rajta. Micsoda szégyen ez nekünk! Remélem, a film sok országból számos zarándokot fog útnak indítani, hogy megtapasztalják mindazt az átalakulást, amit Ignác is megélt.”

Akit megihletett az Út, a zarándokfilmjeiről és könyveiről jól ismert író és rendező: Tolvaly Ferenc. Szent Ignáccal való találkozása visszanyúlik középiskolás éveire, a németországi, kastli gimnáziumig:
„A kastli kolostorban lelkivezetőink gyakran Szent Ignác Lelkigyakorlatok című művére hivatkoztak, és később is kísért az ignáci szellemiség. De a közvetlen környezetemen keresztül is kapcsolódtam Jézus Társaságához. Egykori diáktársam és barátom sikeres nemzetközi karrier csúcspontján hagyta ott csillogó világát, és lépett be a jezsuita rendbe. Miközben körülötte sokan csodálkoztak elhatározásán, számomra következetesnek tűnt a lépése. A felület helyett a mélységet választotta. A barátom életváltoztatása és diákéveim tapasztalatai jelentősen befolyásolták alkotói munkámat.”

2020 augusztusában, a pandémia csúcspontján forgatták a filmet. A jezsuita José Luis Iribberi négy magyar zarándok lelkigyakorlatát kíséri, miközben Loyolai Szent Ignácnak nyomába szegődnek. A kijárási korlátozások, lezárások, a néptelen utcák, a már-már kísérteties üresség nem nehezítette, hanem épp ellenkezőleg, segítette a rendezői elgondolást, s a film-
kockák így valóban természetesen mellőzik modern korunk szimbólumait, az autókat, a tömeget, a bevásárlóközpontokat, az éttermeket…

A világjárványt megelőzően Tolvaly Ferenc rendezői elképzelése az volt, hogy a film hűen tükrözze az ötszáz évvel ezelőtti környezetet, a néptelen tájakat, üres „skanzeneket”, hogy a nézők minél intenzívebben tudjanak a szereplők lelki útjára figyelni. A film képei szinte festményszerűek, és mintegy spirituális hídként kötik össze a múltat és a jelent.

A Szent Ignác útjának üzenete
mindannyiunknak szól:

a legmélyebb válságból is van kiút. A film szeptembertől látható a mozikban. Érdekesség, hogy a premierrel egy időben jelenik meg a film alapjául szolgáló regény is: El Camino 20 év múlva – Szent Ignác útja.
Életváltozás, önismeret, békesség, lelkigyakorlat, külső és belső út… Kedves Olvasó, mivel folytatná?◼