Két, finom anyagszerűséggel, freskóban megfestett, szobornak tűnő gyermekangyal néz le a székesfehérvári bazilika déli toronyaljkápolnájának boltozatáról. Egyikük orvosságostégelyt emel a magasba, a másik egy nyílvesszőt tör ketté a térdén. A tégely szimbóluma a rajta olvasható latin felirat („Salus infirmorum”) alapján könnyen megfejthető: Szűz Máriára, a „betegek gyógyítójára” utal. De mi lehet a jelentése a kettétört nyílvesszőnek? A gyógyszerestégely mellett, annak ellentéteként, a nyílnak az ókor óta közismert jelentésére gondolhatunk: az emberek büntetéseként váratlanul érkező, kivédhetetlen és halálos csapás, a járvány szimbóluma.

Franz Xaver Bucher: „Betegek gyógyítója” (1780-as évek, Székesfehérvár, Szent István király-székesegyház)

 

Az emberiséget a járvány nyilaival büntető Atyaisten (Lucas Cranach: Krisztus és Szűz Mária közbenjárnak az emberiségért, 1516–1518 körül, részlet, Szépművészet Múzeum, Budapest)

A kapolcsi Szűz Mária-kápolna mennyezetfreskója (Franz Xaver Bucher, 1783)

 

Így szerepel például az Íliász első énekében, amikor Apollón a görög sereget a dögvész nyilaival tizedeli.Franz Xaver Bucher másik freskóján, a kapolcsi templom Szűz Mária-kápolnájának mennyezetképén hasonló motívumok jelennek meg egy kiterjedt allegória elemeiként. A nyílvesszőt kettétörő angyalka mögött egy másik gyógyító füvet emel a magasba – akárcsak fehérvári társa az orvosságostégelyt. Csoportjuk egy harmadik angyallal egészül ki, aki egy pallost csúsztat a hüvelyébe. A kard itt a nyílhoz hasonlóan a büntetésre utal, de annak egy másik aspektusát hangsúlyozza: az igazságszolgáltatás eszközeként a büntetés jogos és igazságos voltát. Így jelenik meg a kard a középkori Utolsó ítélet festményeken az ítélkező Krisztus bal kezénél, a kárhozottak fölött, de hasonló jelentése van az Igazság (Iustitia) közismert attribútumaként a mérleg mellett is. A járvány ezek szerint olyan, mint a földi bírók által kiszabott jogos és igazságos büntetés, amit azonban Isten irányít, aki az emberek minden tettét ismeri. Ha a járvány büntetés, akkor egyértelmű, hogy kiváltó oka a bűn. Ezt a gondolatot jeleníti meg a fehérvári kápolna mennyezetfreskója az ősbűn ábrázolásával. Ádám és Éva történetén keresztül azt hangsúlyozza, hogy az ember természetétől a bűn idegen, és külső hatás mellett ugyan, de mindig szabad döntés következménye.

A kapolcsi Szűz Mária-kápolna mennyezetfreskója (részlet; Franz Xaver Bucher, 1783)

 

Rogier van der Weyden: Az ítélő Krisztus (a beaune-i oltárkép részlete, 1445–1450)

 

Lényeges, hogy Kapolcson az ítélet, a jogos büntetés kardja a hüvelyébe kerül, a nyílvesszőt pedig eltörik – a járványnak tehát vége szakad. A mennyezetképen látható a földgolyó, melyet angyalok árasztanak el mindenféle jóval: bőségszarujukból gyümölcsök hullanak ki, és hatalmas búzakéve fekszik rajta. Egy angyal faágat emel – talán arra az olajágra utal, amelyet Noénak hozott a galamb az özönvíz után, jelezve, hogy a pusztításnak vége, és a víz apadni kezdett.

Mindez azonban nem a véletlen vagy a vak szerencse műve. A képen láthatatlan, az ég túlvilági magasában, sugárzó fényként érzékelhető Isten és a glóbusz között egy angyal, kezében napként ragyog Mária neve. Ő a közbenjáró, akinek a kérésére az Atya megkönyörül az emberiségen, és a világ felborult rendje helyreáll.

Mária csillagként is megjelenik a székesfehérvári kápolnában. Egy XVII–XVIII. századi ének Máriához, „az egeknek szép Csillagához” szól: 

„Azon Csillag oltalmazzon,

döghalál nékünk ne ártson,

Az Úr Jézust kérje azon,

jó egésségben megtartson.”

Az eredeti latin szöveg Jézust „Salvatorként” szólítja meg, amit általában Megváltóként fordítunk, de a szó első jelentése ’gyógyító’, ami ebben a kontextusban különösen aktuális.

Franz Xaver Bucher: „Hajnali Csillag” (1780-as évek, Székesfehérvár)

Kapolcson és Fehérváron is van az allegóriának egy nehezen megfejthető része. Ismét két szoborszerű angyalról van szó, egyikük könnyed mozdulattal kiegyenesedve egy lángoló szívet emel a magasba, másik kezével szivacsot fog, és egy nagy tábláról számokat töröl le. Társa lehajol, és két kézzel egy harang alakú súlyt emel fel a csúcsába fűzött karikánál fogva. A súly alatt egy másik szív fekszik. Ez nem más, mint a lélek megkönnyebbülése, a bűn súlyától való szabadulás. A táblára írt számok a bűnöket jelképezik, amelyeket éppen eltörölnek. (Érdekes, hogy a számok a bűnöket az emberi lélek adósságaiként jelenítik meg Isten felé. A metafora eredete az evangélium, a Miatyánk latin szövegének szó szerinti fordítása ugyanis „Engedd el a mi adósságainkat…!”). A két szobor tehát együttesen az önvizsgálat és a bűnbánat eredményeként, a bűnbocsánat által megtisztuló lélek felemelkedését jeleníti meg. A test gyógyulásához hasonlóan a lélek gyógyulása is isteni kegyelem. A barokk kor embere számára egyértelmű volt, hogy a kettő elválaszthatatlan egymástól, így a jogos büntetésként felfogott járványnak végső soron az ember meggondolatlan életmódjából fakadó erkölcsi okai és következményei vannak.

Franz Xaver Bucher: A bűntől megszabaduló lélek (1780-as évek, Székesfehérvár)