Az erdélyi pálos az 1500. évi szentévben Rómába és onnan a Szentföldre zarándokolt. Hazájába visszatérve reneszánsz kápolnával gazdagította a gyulafehérvári székesegyházat. Róma azonban olyannyira lenyűgözte, hogy jelentkezett pápai gyóntatónak, és élete utolsó éveit az Örök Városban töltötte. Latin nyelvű sírfeliratával megfogalmazta, amit az idei szentévben sokadmagammal megtapasztaltam.
Szent Cecília, az egyházi zene védőszentje ünnepéhez kapcsolódva hirdették meg november 20–23-ra a kórusok jubileumát. Hetven országból kétszáz egyházi kórus érkezett, köztük a mi budai plébániánk nyolcvanfős énekkara. Plébánosunk vezetésével a csak huszonöt évente, a szentévekben kitáruló szent kapukon át, imádkozva léptünk be a négy pápai bazilikába. A már említett Santo Stefano Rotondóban magyar misén vettünk részt, szombaton pedig a Via Giulián álló Keresztelő Szent János-templomban adtunk koncertet.
Keresztelő Szent János-templom (San Giovanni dei Fiorentini; forrás: Peter1936F, CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons)
Vasárnap a pápai szentmisén, a Szent Péter téren az a megtiszteltetés ért minket, hogy a kórusok közül egyedüliként a mi két képviselőnk, Tőkés Mária Tünde karnagy és a még gimnazista orgonista, Végh Soma külön köszönthette Leó pápát, és átadhatta neki plébániánk ajándékát.
A kereszténység egyetemességét, vagyis katolicitását Rómában mindig, de a szentévben különösen is meg lehet tapasztalni. Templomról templomra járva mindig belebotlottunk
a világ távoli pontjairól érkező olyan zarándokkórusokba, akiknek a repertoárjában sok általunk is ismert dallamot hallhattunk.
Vagyis az együtt éneklésnek, együtt imádkozásnak nem volt akadálya.
A Szent Pál Bazilika szent kapuja előtt (fotók: Zsabokorszky Zsolt)
Róma az idei szentévben csúcsra van járatva. A város azonban állja a sarat. Az önkéntesek, a tömegközlekedés, a zarándokszállások, a vendéglátóegységek, a tömérdek gyönyörű templom személyzete mind-mind jól vizsgázik. Népes csapatunknak semmi kellemetlen élménye nem volt. Ellenkezőleg, Lászai kanonokhoz hasonlóan Róma nekünk is bizonyította, hogy közös kincsünk, örökségünk, hazánk.
Nyitókép: A felső-krisztinavárosi templom kórusának tagjai a Szent Péter tér árkádjainál
