Imádkozzál és dolgozzál! – szokták mondani, nemritkán latinul is: Ora et labora! Igen, szükség van mindkettőre. Megfelelő
szellemi-lelki háttér nélkül tevékenységünk nyüzsgő aktivitássá válik.
Jézusról többször írják az evangélisták, hogy visszavonult imádkozni. Magányos helyre, hogy egészen egyedül legyen. De ez az egyedüllét nem üres magány: imádságban töltött idő, megélése annak a lényegi kapcsolatnak, amely közte és az Atya között létezik
Visszavonult egy magányos helyre (a szerző fotói)
Jézust emberségében tapasztalják meg a környezetében élők, azok, akik találkoznak vele. De ezen az emberségen átsugárzik valami titokzatos, megfoghatatlan, de mégis valós. Erő, hatalom, gyógyító jelenlét, megváltozik körülötte a világ. Simon anyósa lázas beteg: Jézus megérinti, őt pedig elhagyja a láz.
Jézus gyógyít. Az élet ereje sugárzik belőle.
Jézus szükségét érzi annak, hogy időről időre visszavonuljon. Tanítványai, akik korábban a vízen hajóztak, és életük középpontjában a munka, a tevékenység állt, csodálkozva nézik ezt az embert. Akit Rabbinak, Mesternek szólítanak. Akinek szavait csodálkozva hallgatják. Sürgetik: Mindenki téged keres! (Mk 1,29–39)
Micsoda szépség van a teremtett világban!
Jézus nem marad a visszavonultságban. Tudja, hogy az embereknek szükségük van rá. Szükségük van a tanításra, szükségük van arra, hogy az ő szavai nyomán másként lássák a világot. A Hegyi beszédben Jézus látni tanít. Nézzétek, mondja, nézzétek az ég madarait, a mezők liliomait! Micsoda szépség van a teremtett világban! Az emberek mindennap nézik, de ahhoz, hogy lássanak, meg kell, hogy nyíljon a szemük.
Mi magunk is sokszor így vagyunk. Többször találkoztam fiatalokkal, akik eljöttek hozzánk, hogy nálunk elcsendesedjenek, felkészüljenek a rájuk váró szolgálatra. Jó szándékú, rendes fiatalok. Ha csak lehetett, valamelyik este, naplemente előtt kimentem velük egy dombra, ahonnan mindig csodálatos a naplemente. Kértem, ne beszélgessünk,
maradjunk csendben. Hallgassuk a szél susogását. Figyeljük a fények játékát a vízen.
Majd alkonyult, a Nap lassan elérte a láthatárt, beleharapott a horizontba, egyre lejjebb süllyedt, majd egyszerre csak eltűnt. Még nem sötétedett be, de érezhető volt, hogy fogyóban a fény.
Néma csöndben szemléltük
Egy ilyen alkalommal, naplemente után, amelyet néma csendben és döbbenettel szemléltünk, megszólított az egyik fiatal: Atya, úgy érzem, most láttam életemben először naplementét.
Biztos látott számtalanszor. De most volt számára igazi élmény a természetnek, a nagy egésznek a csodája, amit magába szívott. És alighanem most érezte meg igazán, hogy
ő is része egy megfoghatatlan, kikutathatatlan egésznek, része ő is a teljességnek,
a létezés teljességének.
Mindenki téged keres! – mondják Jézusnak az apostolok. Ő pedig megy, küldetésének tudatában mondja: menjünk a másik helységekbe, hogy ott is hirdessük az örömhírt.
Az élet titok marad
Az örömhír lényege pedig nem más, mint az élet. Az az élet, amely titok volt és titok marad. Szeretnénk föltárni a titkokat, ízekre bontani a kézzel fogható világot, amelyben élünk.
Az örömhír nem maradhat rejtve. Jézus ennek tudatában járja a vidéket és hirdeti, hogy elközelgett az Isten országa. Ennek tudatában gyógyít, ennek tudatában ad értelmet az emberi létezésnek, amikor megnyitja a vakok szemét, amikor a leprások újra az emberek közé mehetnek, amikor a járni nem tudó ismét szabadon képes mozogni, amikor a társadalomból kitaszítottakkal, vámosokkal és utcanőkkel találkozik, akik
a Vele való találkozás után újra embernek
érzik magukat, és megváltoztatják az életüket.
Az Isten országa – bocsánat a megfogalmazásért – nem valamiféle elitklub. Az üzenet mindenkihez szól.
Isten országa nem elitklub
El kell gondolkoznunk nekünk, munkánkba, tevékenységünkbe belegabalyodott embereknek, vajon megvan-e a tevékenységünkhöz a szükséges lelki, spirituális háttér? Vajon mi, akik szívünkön viseljük, hogy jobb legyen ez a világ, mi magunk képesek vagyunk-e arra, hogy megálljunk, elcsendesedjünk? Képesek vagyunk-e hagyni, hogy megszólítson bennünket az Isten teremtett világa?
Hogyan beszélhetek az Istenről, az Isten országáról, ha én magam nem vagyok nyitott arra, hogy befogadjam
az Isten mindent átható üzenetét?
Rónay György írja:
Nézz föl az égre: ott van
felhők és csillagok közt.
Pillants körül a földön:
ott van fűben, virágban,
állatok ámuló szemében,
emberek arcán.
Áss le a föld alá:
csontokból és kövületekből
szándékainak lábnyoma
dereng feléd.
Mindenütt láthatatlan.
Mindenben látható.
(Jelenlét)
Jézus visszavonul a hegyre, hogy imádkozzon. Az apostolok rátalálnak. Mindenki rád vár! – mondják. Lehet, hogy túlfejlett, önző világunk nem sejti, hogy valójában Jézusra, a gyógyítóra, a nagy egészbe visszavezetőre, a tekintetünket az Istenre emelőre vár. Nekünk, ha valóban találkoztunk vele, tudnunk kell, hogy
ő az, aki szétesett, békétlen, gyűlölködő világunknak békét tud ajándékozni.
Legyen bátorságunk odafordulni őhozzá és kérni: Jöjj, Urunk, segíts, gyógyítsd meg ezt a beteg világot!
