Létrejöttéről s az őt körülölelő Nemzeti Panteonról 1895-ben döntött a Wekerle-kormány. Gábriel arkangyal végül 1901. október 24-én szállt fel a neki készített korinthoszi oszlop tetejére, bár a hátterét alkotó, magyar királyok kétszárnyú oszlopcsarnoka csak jó tíz év múlva készült el, s került a mai helyére.

Gábriel arkangyal a korinthoszi oszlop tetején (Wikipedia)

 

Akik a millenniumi panteont, s annak mértani fókuszában álló arkangyalszobor tervét megalkották és megrendelték, tudták mit és miért csinálnak. Sajnálatos, hogy szándékukról nem szólnak a bédekkerek. Pedig

a titok ott sejlik a magyarság kereszténnyé válásának kezdeti történéseibe csomagolva,

abban az időben, mikor elérkezett az ezredik év és Géza, majd István a kereszténység alapjait már lefektette Magyarországon. A magyarok fejedelme ekkor a koronáért küldöttséget menesztett II. Szilveszter (938–1003) pápához, amelyet az az Asztrik püspök (Szent Adalbert tanítványa) vezetett, akinek nemrég tárták fel a sírját Kalocsán.

Afféle oszlopos szentként sok mindent láthatott az elmúlt százhúsz év alatt (Wikipedia)

 

A római pápához azonban a Hartvik-legenda és az ősi Magyar–Lengyel Krónika szerint is ugyanabban az időben két nemzet, azaz a lengyelek és a magyarok küldöttsége érkezett királyi díszért.

A pápának gondot jelentett, melyik nemzet fejének ajándékozza a koronát.

Kora kiemelkedő személyiségének, a francia származású bölcs és szent embernek, II. Szilveszternek dilemmáját végül az oldotta fel, hogy álmában megjelent Szent Gábriel arkangyal, aki a Hartvik-legenda híradása szerint imígyen szólott hozzá:

 

„Tudd meg, hogy a holnapi napon, a nap első órájában egy eddig ismeretlen nemzet követei jönnek hozzád, akik tőled fejedelmüknek az apostoli áldás ajándékával egyetemben királyi koronát követelnek. A koronát tehát, amelyet csináltattál, fejedelmüknek eljuttatni ne habozzál, mert tudd meg, hogy az neki a dicső királyi ranggal együtt élete érdemeiért jár.”

 

Másnap reggel elsőként – ki korán kel, aranyat lel! – István fejedelem követe, Asztrik püspök érkezett s nyert bebocsátást a pápához. A Szentatya döntése ekkorra Gábriel arkangyal sikeres lobbiténykedésének köszönhetően már megszületett: a koronát Asztrik püspöknek, s általa a magyar nép fejedelmének, Istvánnak adományozta.

Szilveszter pápa megáldotta a koronát, és egy apostoli keresztet is küldött vele együtt,

valamint egy levelet, melyben a magyarok királyát apostoli jogokkal ruházta fel. Ezzel, miként a Magyar Katolikus Lexikonban is olvashatjuk, „kinyilvánította, hogy a koronát nemcsak az Istentől származó földi hatalom közvetítőjének, hanem egyben a magyar állam megtestesítőjének is tekinti”.

II. Szilveszter pápa szobra szülővárosában, a franciaországi Aurillac-ban (Wikipedia)

 

II. (Bölcs) Szilveszter ugyanakkor magához rendelte mindkét nemzet követét, és meghagyta nekik: mivel itt (Gábriel által) az Úr rendelkezett, s ő csak végrehajtója volt eme rendelkezésnek, arra inti a jelen lévő követeket, hogy „az Úristen rendelkezése miatt ne támadjon irigység vagy gyűlölködés, de még csak a szikrája sem a két nemzet, a lengyelek és a magyarok között”. Lehet, hogy itt van valahol a lengyel–magyar testvériség gyökere, hiszen – mint a pápa szavaiból kihalljuk – valóban „az Úristen ügyeiről volt szó”.

A monumentális millenniumi emlékmű tehát csak részben épült fel a magyarság nagyságát és ezeréves államiságát kifejező jelképként. Ugyanilyen fontos küldetése volt az is, hogy megtestesítse annak a hálának a kifejezését is, amely Gábriel arkangyal, s rajta keresztül az ég felé kell, hogy szálljon minden magyar lelkéből.

Gábriel arkangyal emlékeztetőül tartja egyik kezében a Szent Koronát, a másikban pedig az apostoli kettős keresztet,

azaz a krisztusi keresztet, amely a magyarság örök küldetésére, s ezzel együtt a kereszténység védelmezésének feladatára emlékezteti a nemcsak a felszínre kíváncsi szemlélődőt.

A millenniumi emlékmű fölé épített 1919. május elsejei díszlet (Fortepan, adományozó: Marics Zoltán)

Hiába távolították el helyéről a Tanácsköztársaság vörös brigantijai, és hiába állították eléje Marx Károly hétméteres gipszalakját. Gábriel, aki jó hírünkkel Isten küldöttjeként úgy kopogott be II. Szilveszterhez, mint hajdan ama názáreti Szűzhöz, szerencsénkre rövid időn belül visszakerült az őt megillető diadaloszlop tetejére. Onnét,

a magasból őrködik felettünk, s védelmez minket jó- és balsorsunkban, búban és örömben.

Megérdemli hát, hogy hálával gondolva rá továbbra is kérjük közbenjárását, s kívánjuk, hogy mostani alászállása és restaurálása után mielőbb foglalja el jól megérdemelt helyét a Millenniumi panteon és a magyar történelem mértani középpontjában.

 

Nyitókép: Heltai Ákos