A Paradicsomban nem kétséges senkinek, hogy szeretik, hogy fenntartás nélkül szerethető, hogy csodákkal van körülvéve, és nem kell megerőszakolnia magát ott senkinek, hogy szeresse a másikat, mert senki nem lát senkiben semmi nem szerethetőt. És ez nem a másik miatt van, hanem mindenkinek maga miatt, mert mindenkiben egyetlen nagy igen zeng mindenekre, ami létezik.

Ferenc pápa körbejár a hívek között (Fotók: NEK Facebook)

Ha visszagondolok az elmúlt vasárnapra, a Szentatya mosolygós kocsikázására a budapesti Városligetben összegyűlt hatalmas tömeg között, az Úr méltó szabadtéri vacsorájára az istenadta déli verőfényben a felhőtlen kék ég alatt, ahol a különbözőség fontoskodásának nyoma sem volt mindnyájunk alapvető és boldogító különbözősége gazdagságának tudatában, ha a figyelmező és fegyelmezett sokadalomra gondolok, felsejlik az időtlen gyönyörű végtelen, a már most jelenvaló, ami felé tartunk mindannyian, ennek a téridőnek még foglyai.

Lehet-e másként ez, ha igaz a kenyér és bor csodája, a megszámlálhatatlan búza- és szőlőszem átlényegült egységének gyönyörűséges titka, a Názáreti kezében istenivé tisztuló valóságunk dirib-darabkái, mi magunk, akik belé oltakoztunk általa az újjászületés fürdőjében, és miként a kenyér és bor, lettünk mi is az ő misztikus teste-vére?

Ha föllebben a fátyol csak pillanatokra is, és megnyílik a mindeneket hordozó, elpusztíthatatlan Szépség határtalan világa,

ki az a boldogtalan, aki nem szorítja szívére ezt a tapasztalatot, nem vési húsába-vérébe, tesz meg mindent, hogy alzheimerek és más elbutulásért felelős tolvajok ettől meg ne fosszák, és maradandó életkedv- és életerőforrás legyen, míg át nem lép ebből a változóból a rá izgatottan váró nem változó teljességbe? Van-e ilyen boldogtalan?

Hallgatom a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról az árnyékban élők véleményét, és ugyanazt hallom, mint ami az igaz megmondók üzenete. Elcsöndesedik bennem a háborgás, a lázongás, a bárminek bárki szemére vetésének nyugtalansága. Hiszen csodának lehettem tanúja, csodát élhettünk meg együtt nagyon sokan. A Mester, az egyetlen Mester szavait segített meghallani a péteri szolgálat mai betöltője, Ferenc pápa: Gyertek mindnyájan, Atyám áldottai! Mi másért jöttem, mint hogy segítsek mindnyájatoknak birtokba venni már most a nektek kezdettől készített Országot!

A kétezer tagú kórus
 

Köszönet a Föltámadottnak, akié egyedül a dicsőség, hogy megadta ezt a tapasztalatot mindenkinek, aki a szívét alázattal és kíváncsian nyitva tartotta. Köszönet érte Ferenc pápának, hogy föltette a koronát erre a rendkívüli hétre. Köszönet a szervezőknek, a sok-sok önkéntesnek az időt, az energiát.

A szellemi, a pszichés, az anyagi eszközökre gondolva öröm jár át: oly sok felesleges vagy romló, nem fontos dologra pazarolunk jobbra érdemes értékeket – itt, most olyan befektetés történt minden téren, amire nyugodtan mondhatjuk, hogy egyéni és közösségi mindennapi létünkre nézve jobban kamatozót nem találhattunk volna. Rajtunk múlik, hogy felelős és hosszú távú befektetők maradunk-e.