Polgári családban született 1874. március 18-án Budapesten, s már igen fiatalon Isten szolgálatára kötelezte el magát. 1896-ban szentelték pappá. Fő céljának paptársai tudományos és lelki képzését, másrészt a gyermekek és fiatalok oktatását, lelki nevelését, műveltségének gyarapítását tartotta. Hamar felismerte, hogy az országnak, a nemzetnek minél több jól képzett, széles körű műveltséggel bíró polgárra van szüksége. Helyesen látta, hogy a XX. század eleji Magyarországon nemcsak az arisztokraták és a gazdag nagypolgárság, hanem a társadalom alapját jelentő polgári réteg, s ezen belül a tisztviselők gyermekeinek is magas színvonalú oktatásra, műveltségük elmélyítésére van szükségük.
Mivel ennek akkoriban komoly anyagi akadályai is voltak, már 1900-ban
a Szent Imre Társaság munkájának részeként kollégiumot alapított Budapesten.
Az eleinte ideiglenesen lakásokban működő, csak kevés fiatal egyetemi oktatásához szállást és művelődési lehetőséget biztosító Szent Imre Kollégium később a mai Bartók Béla út 17–19. számú épületébe költözött, melyet Glattfelder tervei nyomán 1906-ban építettek, majd 1908-ban tovább bővítettek. A kollégiumnak ő lett az igazgatója, közben pedig a budapesti egyetemen a szónoklattan tanáraként is előadott.
Az ifjú Glattfelder Gyula messze földön híres volt kiváló prédikációiról. A fiatal pap tevékenységének híre ment, s ennek eredményeképpen 1911-ben Ferenc József király és X. Pius pápa az ország egyik legnagyobb területű,
a temesvári székhelyű csanádi püspökség főpásztorának nevezte ki.
A nemzeti sokszínűségéről ismert püspökségnek a hódoltság idején teljesen elnéptelenedett területét a török kiűzése után, az 1700-as években újratelepítették ortodox vallású románokkal és szerbekkel, valamint a Német Birodalom különböző hercegségeiből, fejedelemségeiből, Csehországból, Ausztriából és a szlovákok lakta északi vármegyékből érkezők tömegével.
A legfiatalabb főpásztor
Ennek a soknyelvű püspökségnek lett ő a főpásztora, a magyar katolikus püspöki kar legfiatalabb, mindössze harminchét éves tagjaként. Nagy energiával látott neki az egyházmegye újjászervezésének, s benne az egyik legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy a nagy püspökség számára minél több megfelelően képzett papot biztosítson.
A korábbi papi szeminárium kicsi, elhanyagolt, egészségtelen épülete azonban erre alkalmatlan volt, ezért helyette 1913-ban Temesvár másik részén, gyönyörű, hatalmas, új papi szeminárium építtetésébe fogott, melynek tervezője Foerk Ernő, az ismert építész volt. A jól megtervezett épületet a helyi mesterek egyetlen év alatt fölhúzták, 1914 szeptemberében pedig már meg is indulhatott benne a tanítás. A rendkívül korszerű fölépítésű szemináriumi épület a praktikus berendezésekkel; központi fűtéssel, tanulószobákkal, modern higiéniai helyiségekkel várta a papnövendékeket. A díszterem és a fölötte lévő emeleti kápolna falfestményeinek elkészítésére a püspök a Gödöllői Művésztelep két kiváló alkotóját, Körösfői-Kriesch Aladárt és Nagy Sándort kérte föl.
Glattfelder tevékenységét mindvégig a minőségre való törekvés jellemezte, mind az oktatásban, mind az építkezéseiben, s ezekhez a megfelelő szakembereket is megtalálta.
Ifjúságnevelő munkájának középpontjában két alapvető eszme, a hit és a hazaszeretet állt.
Elkötelezett világi szakemberek képzésére a Szent Imre Kollégiumban, hitvalló és felkészült lelkipásztorok nevelésére a papi szemináriumban biztosított lehetőséget.
Munkájában fontos szerepet játszott az előrelátó tervezés, amely megóvta attól, hogy légvárakat építsen. Minden nagyszabású elgondolását előbb pontosan megtervezte, majd megteremtette az építkezések lebonyolításához szükséges anyagi forrásokat, s a megvalósításra csak ezután kerülhetett sor.
Az első világháború idején a püspök mindent megtett, hogy a rábízott embereket lelkileg-szellemileg biztassa, lelkesítse, a sérült vagy elhunyt katonák családjának vigaszt nyújtson. A Temesváron berendezett számos ideiglenes katonai kórházat papjaival rendszeresen látogatta, hogy az ottani sebesülteknek vigaszt és reménységet adjon.
Kisebbségben
1918-ban, a vesztes háborút követően Temesvár előbb szerb, majd román katonai megszállás alatt állt. Glattfelder nehéz helyzetbe került, mert a román hatóságok mindent elkövettek, hogy az ő és az egész katolikus egyház tevékenységét gátolják. Sajnálatos módon
a román hatóságok ebben erőteljes támogatóra találtak a román ortodox egyházban, amely ellenséget látott a katolikusokban.
Glattfelder minden lehetőséget megragadott, hogy a román kormánnyal, a román hatóságokkal szemben a katolikus egyház érdekeit védelmezze, hogy a szerzetesrendek működését, az egyházi iskolai oktatást, a magyar nyelvű tanítást biztosítani lehessen.
A legfiatalabb főpásztor
Számos konfliktust vállalva határozott egyéniségével a politikai küzdelemben élen járt, ezért a szintén Romániához került szatmárnémeti, nagyváradi és gyulafehérvári püspökök a fiatal, energikus Glattfelderben látták megfelelő képviselőjüket.
Új földreformot vezettek be a román hatóságok 1921-ben, amely súlyosan érintette a magyar egyházakat. Ennek végrehajtása 1922 nyarán kezdődött, amikor nemcsak az egyházak intézményeinek, iskoláinak, szeretetotthonainak fönntartásához szükséges erdő- és egyéb birtokokat vették el szinte nevetségesen kis összegű kárpótlás ellenében, hanem sajnálatos módon számos épületet is.
Glattfelder határozott tiltakozásával kivívta a román közvélemény és a román hatóságok fölháborodását. Politikai üldözés indult ellene,
s ezt látva a bukaresti vatikáni nuncius közbenjárására 1923 februárjában a pápa arra szólította fel, hogy püspöki székhelyét helyezze át a püspökség Magyarországon lévő területére. Így került Glattfelder 1923 márciusában Szegedre.
Egyházmegye-alapító
Szegedi tartózkodása idején – bár sokakhoz hasonlóan ő is abban reménykedett, hogy ittléte csak ideiglenes lesz – nekilátott új püspöki székhelyet berendezni a városban, ami a teljes adminisztrációs központot, a szemináriumot és a püspöki székesegyházat jelentette. Ennek a megvalósításában igen nagy segítséget nyújtott neki Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatási miniszter, valamint Szeged polgármestere, Somogyi Szilveszter. Ennek köszönhető, hogy 1930-ra elkészült a ma is pompás Dóm tér, melynek három oldala közül az egyik a püspöki székhely és a papi szeminárium, illetve a Szent Imre Kollégium, középen pedig a gyönyörű új székesegyház, a dóm épülete áll.
Csernoch János, az új esztergomi érsek (Vasárnapi Ujság, Erdélyi Mór fényképe)
1923-tól Glattfelder a magyar katolikus püspöki kar meghatározó személyisége, akire az ország prímása, Csernoch János esztergomi érsek mindenben számíthatott. 1927-ben fölállították a magyar parlament „második házát”, a főrendiházat, melynek Glattfelder püspöki hivatala révén tagja lett. Parlamenti tevékenysége során
a katolikus egyház vezéregyéniségeként képviselte az egyházat a legkülönbözőbb egyházi-állami megbeszéléseken.
Csernoch János halála, 1927 után, mint arra a legmegfelelőbb személyt, az ország politikai vezetése Glattfelder püspököt szerette volna az esztergomi érseki székben látni, erről azonban a Vatikánban másképpen határoztak, így került sor Serédi Jusztinián kinevezésére. Az új prímás, tudós ember lévén a közéleti-politikai feladatokat szívesen hagyta rá Glattfelderre, akinek igen komoly szerepe volt az egyházon belül is. Jelentős része volt abban, hogy a katolikus egyház tevékenysége, a hívők száma és elkötelezettsége rég nem látott módon föllendült.
Közéleti ember
1932-ben az új egyházi szervezet, az Actio Catholica igazgatójává nevezték ki. Ebben a minőségében számos egyházi megmozdulást szervezett: 1938 májusában a 34. Eucharisztikus Világkongresszus kiváló megrendezése, óriási nemzetközi sikere is jelentős részben az ő szervezőkészségét dicsérte, mellyel a magyar katolikus egyház és az egész ország hírnevét öregbítette. Nem szólva arról, hogy mindig előrelátó tervezésének köszönhetően a milliókat megmozgató hatalmas vállalkozás végül nem ráfizetéssel, hanem minimális haszonnal zárult.
Szentségimádás az Eucharisztikus kongresszuson a Hősök terén (iec2020.hu)
Sajnos az 1939-ben kitört második világháború komoly megpróbáltatást jelentett Magyarország számára. A Lengyelországot lerohanó hitleri nácizmus és sztálini kommunizmus miatt százezrével menekültek a lengyelek Magyarországra. Glattfelder azonnal intézkedett, hogy
püspöksége területén a menekülteket befogadják, és külön gondoskodott az ideérkező lengyel papok segítéséről.
Közben a magyar parlamentben 1938–1939-ben és 1941-ben sor került az első, a második és a harmadik zsidótörvény meghozására. Az 1938-as első zsidótörvény parlamenti vitájában a magyar katolikus egyház nem tudott részt venni, mert az Eucharisztikus Világkongresszus minden idejüket, energiájukat lefoglalta. Viszont a második zsidótörvény tárgyalásánál a parlamentben Glattfelder volt a főszónok, aki a leghatározottabban tiltakozott a zsidók bármiféle megkülönböztetése, majd a harmadik zsidótörvény kapcsán mindenféle faji és egyéb megkülönböztetés ellen.
Kimagasló tevékenységének elismeréseképpen 1942-ben
kalocsai érsekké nevezték ki. Beiktatását azonban súlyos betegsége miatt halogatták, míg végül 1943 márciusában maga Glattfelder kérte fölmentését
a kalocsai érseki tisztség alól, amit meg is kapott. Érsek-püspökként továbbra is Szegeden maradt, s egyik kórházi ápolásból a másikba kerülve végül 1943. augusztus 30-án halt meg.
Személyében a magyar katolikus püspöki kar, a magyar katolikus egyház kimagasló személyiségére emlékezünk.
Nyitókép: Glattfelder Gyula csanádi püspök a budai Szent Gellért-szobor talapzatánál beszél a Szent Gellért-ünnepségek alkalmából 1938-ban (Fortepan, adományozó: Bojár Sándor)
