Evangélikus püspökként örömmel készülök Ferenc pápa újabb magyarországi látogatására. Azt várom, hogy katolikus testvéreink számára ez hitükben megerősítő és az összetartozás örömét kifejező alkalom legyen, amely segít az egyház prófétai szolgálatának itthoni megélésében is. Emellett rendkívül fontosnak érzem az ökumenikus szempontokat is. Amikor Ferenc pápa a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról távozóban már a repülőgépen nyilatkozott, elsők között hangsúlyozta a megtapasztalt ökumenikus közösség örömét.
Jó volt akkor átélni, hogy a mindössze néhány órára szabott látogatás során is talált alkalmat arra, hogy a protestáns és az ortodox keresztényekkel, illetve a zsidó közösség tagjaival találkozzon,
velük érdemi eszmecserét folytasson. Őszintén remélem, hogy a mostani háromnapos apostoli látogatás során még inkább lehetőség nyílik az ökumenikus párbeszédre.
Ferenc pápa ugyanis kétségkívül a dialógus embere, akit őszintén érdekel a másként gondolkodók és talán másként hívők élete, sorsa. Korántsem csak a Vatikán biztonságos falain belül mozog otthonosan, hanem kész onnan kimozdulni. Sporthasonlattal élve nemcsak a hazai pályán játszik jól, hanem „idegenben” is.
Képes a központból elmenni a perifériára. Ezzel hite szerint – ami az én meggyőződésem is – a jézusi utat járja. Az Üdvözítő nem a Római Birodalom központjában, hanem egy provinciában született.
És még csak nem is a fővárosban, Jeruzsálemben, hanem az alig ismert Betlehemben. Tanító és gyógyító útjai során is kilépett a megszokott keretek közül, és bátran keresztülment az ellenséges Samárián, megérintette és meggyógyította a kiközösített leprásokat, elhívta a korruptnak és kollaboránsnak kikiáltott vámosokat, elfogadta a másodrendűnek nyilvánított asszonyok társaságát.
A peremeket járta, nem maradt meg a biztonságos centrumban. Tudta ugyanis, hogy nagyon sok ember él ilyen különleges peremhelyzetben, őket akarta elérni.
A gazdagoktól és jóllakottaktól a szegények és az éhezők felé fordult. Az út napos oldaláról átment az árnyékosra. A széles út helyett a keskeny utat járta, amint azt tanította is. A dicsőség helyett a keresztet
vállalta.
Maga a Golgota is a centrumon – Jeruzsálemen – kívül, a város peremén volt található, amely eredetileg talán sintértelep vagy dögkút volt. Sorsában beteljesedett az ószövetségi ige: „Vidd ki az átkozódót a táboron kívülre – ott kell megkövezni” – olvassuk a Tórában (3Móz 24,17). Az apostoli tanítás ugyanis így szól: „Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva…” (Zsid 13,12).
Dél-szudáni gyermekek köszöntik a pápát (Vatican News)
Ferenc pápa nem akar „a táboron belül” maradni, élvezve az övéi által felkínált biztonságot és védelmet. Ő újra és újra a peremet, a margón élőket, a társadalom perifériájára szorítottakat keresi. Pápává választása előtti egyik utolsó homíliájában a Jelenések könyvének sokat idézett mondatáról prédikált: Jézus az ajtó előtt áll, és kopogtat. Valami olyasmit mondott, hogy az egyház ajtaja előtt áll, azon zörget – mert ki akar menni onnan.
Pápasága tíz éve során számtalanszor bizonyította a Szentatya, hogy kész megvalósítani ezt a jézusi szándékot.
Kilép akár az egyház kényelméből, biztonságából is annak érdekében, hogy felkeressen menekülteket, börtönben levőket, más vallásúakat, és általában a periférián élőket.
Amikor Ferenc pápa budapesti látogatásától az ökumenikus párbeszédet várom, akkor meg kell jegyeznem, hogy ebben az esetben még csak az egyházból sem kell kilépnie, hiszen meggyőződésem szerint minden keresztény Krisztus egyházának tagja. Az „egy, szent, katolikus” anyaszentegyházé. Ezúttal legfeljebb egy olyan ajtón kell kilépnie, amely ugyanannak az épületnek egy másik szobájába vezet. Lehet, hogy kisebb és adott esetben egyszerűbben berendezett ez a helyiség, de szeretettel látják ott. Hellyel kínálják. Jó szóval várják. Ha van kedve a könyvespolcon keresgélni, érdekes olvasmányokat talál ott. A Biblia úgy van elhelyezve, hogy mindig az ember keze ügyében legyen. Étel is kerül az asztalra. Egyelőre csak földi táplálék, de hiszem, hogy eljön az idő, amikor együtt részesedünk az Úr testében, amely igazi étel, valamint vérében, amely igazi ital.
Isten hozott, Ferenc testvér!
Nyitókép: Ferenc pápa a brazíliai Vargihna város szegényei között (Wikipedia)
