Az egyes hónapok utolsó szombatján szentségimádást rendeztek, és meghívott szónokok beszéltek a szentmise keretében Márton Áron életútjának különböző szakaszairól, helytállásáról és tanításának időszerűségéről. A nagykilenced záróalkalma napra pontosan a püspök 125. születésnapjára, augusztus 28-ra esett, amikorra főegyházmegyei zarándoknapot hirdettek, így nemcsak a népviseletbe öltözött helyiek, de a máshonnan érkezett hívek is együtt imádkoztak.
Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, Márton Áron szentté avatási ügyének korábbi posztulátora beszédében a nagy püspöknek a főegyházmegye hívei számára ma is érvényes tanítását fogalmazta meg: „Áron püspök szentté avatásáért nekünk kell tennünk: meg kell mutatnunk, hogy megérdemeljük! Hiszen Áron püspök közösséget formál, és erre mindennél nagyobb szükség van ma is.”
Emlékmise Csikszentdomonkoson
A tizedik alkalommal megtartott Márton Áron-emléknap, amelyet a helyi Márton Áron Múzeum igazgatója, Lázár Csilla kezdeményezett és szervezett, konferenciabeszéddel, a zarándokközpont megáldásával, gyermekek készítette makettekből kialakított kiállítással és könyvbemutatóval folytatódott.
Marton József egyháztörténész, egyetemi tanár, nagyprépost Márton Áron és szülőfaluja kapcsolatáról tartott előadást. Ezt követően a Márton Áron nevét viselő zarándokközponthoz vonultak az ünneplők, ahol Karda Róbert polgármester, Tánczos Barna miniszter, Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke, valamint Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője Márton Áron szellemi-lelki örökségének máig ható tanulságait idézte fel.
A zarándokközpont kétharmad részt a magyar kormány, egyharmad részt a Csíkszentdomokosi Közbirtokosság támogatásával épült, a Márton Áron Múzeummal szemközti egyházi telken. Fogadja majd az idelátogató zarándokokat, helyet ad a Márton Áron Múzeum programjainak, időszakos kiállításainak, ahogyan az ünnepi napon a Cselekvő iskola és játék Márton Áron püspökkel pályázat résztvevőinek makettkiállítását is itt rendezték meg és mutatták be a jelenlevőknek. Az augusztus 28-i ünnepség előtti három nap jutalomtáborozásának nyertesei – 12 diákcsapat a versenyre benevezett több mint 70 csapat közül – szintén jelen voltak.
A 125. születésnapra jelent meg Az erdélyi püspökök székesegyháza című könyv, melyet Bernád Rita, a Gyulafehérvári Érsekségi Levéltár főlevéltárosa szerkesztett. A rendezvény a helyi gyermekeknek a templom előtti téren tartott néptáncbemutatójával zárult. A zarándokok, az ünnep résztvevői ismét eltelhettek azzal az érzéssel, hogy Márton Áron valóban ma is, a ma élőknek is „világító jel”, ahogyan azt Erdélyben a minden szentmise végén elhangzó, a szentté avatást kérő imádságban mondják:
Istenünk,
te Áron püspököt
arra választottad ki,
hogy igazságodnak őre,
az üldözötteknek védelmezője
és népednek jó pásztora legyen.
Add,
hogy mielőbb
szentjeid között tisztelhessük,
tanítása és példája
világító Jel legyen
mindannyiunk számára.
Márton Áron a kolozsvári Szent Mihály-templomban 1944. május 18-án tartott beszédében, a világháború és a német megszállás idején prófétai erővel, ma is érvényesen hívta fel a figyelmet arra, hogy „Az Egyház – híven isteni alapítójának parancsához –
a felebaráti szeretet következetes vállalásával és szorgalmazásával tudatosította az emberi nem egységének, egyetlen nagy családba való tartozásának a gondolatát.
Üldöztetéseket kellett magára vennie, de magára vette; évszázadok erőfeszítésébe, nevelőmunkájába került, de a nehézségektől nem riadt vissza, hogy a rabszolga és a szabad közötti pogány különbséget megszüntesse, és hogy ezen túlmenően a különböző fajú, nyelvű és színű népeket a különböző és sokszor elválasztó tulajdonságok ellenére az embertestvériség egyetemes gondolatában egyesítse”.
„Krisztus papjának elutasíthatatlan kötelessége, hogy az igazság mellett kiálljon és az emberben – bármilyen hitet valljon és nyelvet beszéljen is – a testvérét nézze. Aki felebarátja ellen vét, veszélyezteti a kereszténység kétezer évi munkájának egyik nagy eredményét, az emberek testvériségének gondolatát. Nem keresztény, hanem pogány szellemben jár el, s – akarva, nem akarva – csatlakozik azokhoz a törekvésekhez, amelyek fajokra, elkülönült társadalmi osztályokra és önző szövetkezésekre bontották, egymással szembeállították és kibékíthetetlen ellenségeskedésbe hajszolták a népeket”. „…a szent hivatalunkkal járó kötelességek teljesítésétől nem riaszthat vissza sem a börtön, sem emberi tekintetek. Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és börtön nem szégyen, hanem dicsőség”.
