Amióta 313-ban Nagy Konstantin császár a milánói ediktummal véget vetett a keresztényüldözés századainak, Theodosius pedig 380-ban a birodalom hivatalos vallásává tette azt,
a karrieristák is megtalálták a keresztény egyházat. A keresztények tiltakozásképpen, s hogy hitük szerint élhessenek, csoportosan vonultak ki lakatlan helyekre,
így a legnépesebb csoportok Egyiptomban és Szíriában a sivatagba (az ókori Szíria területe nagyobb volt, mint a mai Szíria államé), Kis-Ázsiában pedig a barlangokba (IV–V. század). Számukat több tízezerre becsüli a kutatás. Az első nemzedékek remeték voltak, Pachomius (†346) egyiptomi szerzetes apát kolostorba gyűjtötte őket össze.
A szerzetesek kezdetben nem tudtak olvasni, de kívülről tudták a 150 zsoltárt, amelyet hetente, sőt naponta végigimádkoztak. Viszonyításképpen: ma a szigorúbb rendek két hét, a kevésbé szigorúak négy hét alatt imádkozzák végig a 150 zsoltárt.
Hang nélküli olvasás
A szerzetesek kezdetben laikusok voltak, kevés pap volt közöttük. Idővel egyre többen elvégezték a teológiát, és pappá szentelték őket. Ők már tudtak olvasni, és a legtöbb kolostorban, megszabott napirend szerint, közösen olvastak, de egyéni olvasmányt. Ekkor alakult ki a hang nélküli olvasás, praktikus okokból. Ez idáig, aki olvasott, hangosan olvasott. Ma már természetesnek tartjuk, hogy hang nélkül, szemmel olvasunk, és nem gondolunk arra, hogy ez is a szerzetesek kulturális öröksége.
Széken ülünk, nem kereveten
Szintén a kezdeti szerzetesi mozgalom idején, aszketikus okokból alakult ki a szokás, hogy étkezés közben lócán, széken ültek, nem kereveten, ahogyan az az antik Rómában volt szokás. Tehát nem félig fekve, csak fejtámaszt, deréktámaszt használva, hanem kiegyenesedve. Ezzel tiltakoztak az antik Róma erkölcstelensége ellen, ahol férfiak és nők vagy azonos neműek egymáshoz túl közel ülve étkeztek…
A fizikai munka becsülete
Az antik Rómában a fizikai és a szellemi munkát is rabszolgák végezték, a szabad emberek harcoltak, a gazdag szabadok politizáltak. A kolostorokban minden szerzetes számára kötelező volt a kétkezi munka, az olvasni tudók pedig
felhasználták az antik tudósok, így Archimédesz írásait, s a szerzetes testvérek ezekkel a közösség céljait szolgálták
– nem úgy, mint az ókori görögök, akik hadi célokra használták őket.
A középkorban például egyes hazai kolostorokban, így az 1984-ben nyolcszáz éves (feltárt, majd sajnos visszatemetett) Pilisszentkereszt ciszterci monostorába (Pilisszántó mellett) bevezették a közeli patakot a kolostor árnyékszékébe, ily módon a patak folyamatosan átmosta, tisztán tartotta azt.
Szintén a középkor technikai forradalmának jegyében a patak sodrását forgómozgássá átalakítva
a vízenergiát mindennapi célokra hasznosították. Az antik auktorokat olvasó tudós rendtársak ezt a kétkezi munkát végző laikus testvérek feladatainak könnyítésére vezették be.
Ezzel vetették meg alapját annak, hogy a technikai felfedezések a mindennapi életet, a sorozatgyártást, ily módon az egyre növekvő népességszám szükségleteinek kielégítését szolgálják.
Beteggondozás, hospitiumok, ispotályok, kórházak
Minden kolostorban, ahogy minden emberi közösségi intézményben van és volt betegszoba, ahol a beteg rendtársakat ápolták. Itt is felhasználták az antik orvostudomány eredményeit, ötvözve a helyi természetgyógyász ismeretekkel. Ez az intézmény idővel, az emberszeretet, a karitász jegyében, túllépett a kolostorok falain, és kórházi hálózattá alakult át.
Természetes volt az is, hogy az átutazó rendtársak a kolostorokban szálltak meg: erre a célra alakították ki a vendégszobákat, vendégszárnyakat.
A hospitium, a vendéglátás később szállodai szolgáltatássá vált, főleg zarándokhelyeken, illetve a nagy zarándokhelyek felé vezető utakon.
A spanyolországi Santiago de Compostella zarándokhelye felé ma is sokan indulnak gyalogosan, s az úton, egynapi járóföldre még mindig található egy-egy szerzetesi, olykor bencés vezetésű, akár tömegek fogadására is alkalmas kolostori szálláshely.
Ezeket a házakat ma a francia hostel változataként hotelnek nevezzük, amely a hospitalitás, a vendégszeretet jegyében fogant kifejezés a jövevények, a hospesek szolgálatára, létrehozva a hospiciumokat. Győrött a német és a magyar ispitának nevezett intézmény – ma szociális otthon – az idős polgárok elhelyezésére szolgált.
Ugyanilyen történelmi jelenség nevét őrzi a bécsi Schottenstift, a bécsi skót bencés apátság, a belvárosi Schottenring, Schottentor névadója. A Duna mentén az ír-skót bencések Jeruzsálem felé vezető zarándokútjain alakult ki egykor az ír kolostorok láncolata, amely valaha az egész kongregáció (rendtartomány) igényeit szolgálta. Bécsi kolostorukba a XV. század elejéig nem vettek föl helyi hivatást, mert tucatnyi nemzedéknyi időn át ide is mindig érkezett fiatal szerzetes a távoli, ám mégsem olyan távoli Írországból.
Tanítás, iskolák
Az „Egyházé volt a tudás monopóliuma” – legalábbis hivatalos körökben sokáig így tartották nálunk is. Arra nem tértek ki, hogy nem volt más intézmény, amely igényt formált volna a gyermekek tanítására. Mészáros István professzor úr (1927–2021), aki nemzedékeket tanított az ELTE Bölcsészettudományi Karán pedagógiatörténetre, egy évszámmal kezdte első előadását: 996. Ezzel jelezte, hogy
a magyar iskola születésének dátuma a pannonhalmi monostor alapításának éve.
A kolostorban, illetve a káptalani iskolákban rendszeresen foglalkoztak a fiatalokkal, tanításukkal-oktatásukkal, hiszen szükség volt arra, hogy el tudják olvasni a Szentírást (latinul), tudjanak misézni (latinul), és ki tudják szolgáltatni a szentségeket. Az oktatás egyházi, kultikus igényéből és valóságából fejlődött ki az a gyakorlat, hogy már nemcsak saját belső, egyházi, kolostori célokra vettek föl tanítványokat, hanem tudásvágyó fiatalokat is.
A népességszám növekedésével egyre több szerzetesi közösség szolgálta a fiatalok oktatását, nevelését. Vannak olyan szerzetesi közösségek – így a piaristák vagy Don Bosco lelki gyermekei, a szaléziek –, amelyek saját karizmájukként fogalmazzák meg ezt a szolgálatot.
1948-ban, az iskolák államosításakor a hazai iskolahálózat több mint kétharmada, inkább háromnegyede egyházi kézben volt, ebből arányosan, az iskolaügy fele állt katolikus vezetés alatt. Akik bírálják az egyház finanszírozási rendszerét, az egykori nagybirtokkérdést, azoknak figyelembe kellene venniük azokat a terheket is, amelyeket az egyes egyházmegyék és szerzetesi közösségek hordoztak, hiszen iskolákat tartottak fenn a köz szolgálatára.
Összefoglalás
Elmondhatjuk tehát, hogy
Európa akkor is keresztény, ha tagadja azt,
mert a fent felsorolt, részben ismert tények mögött ott találjuk a mindenkori Krisztus-hívők hitét és szeretetetszolgálatát. Erőszakos államhatalmi intézkedés okozta a kedvesnővérek hiányát a kórházakban. Manapság már Nyugaton is hiánycikk a kórházakban a szó eredeti értelmében vett betegápoló kedvesnővér, tudniillik, aki valamely szerzetesi közösség tagja. Számos kritikát hallunk, hogy a papoknak könnyű, mert nekik nincs családjuk, de elismerésként is elhangzik, hogy az egyházi iskolák jobbak, mert a papok a szabad idejüket is a fiatalokra áldozhatják...
Nyitókép: Ora et labora (festett üvegablak, St. Jacques templom, Le Treport, Franciaország, Wikipedia)
