A Magyar Állami Operaház 2019. október 19-én mutatta be az Erzsébet című opera II. felvonását, amelyet Erkel Ferenc írt. A bemutató egyértelműen igazolta a zenetörténészek sejtését: Erkel zenéje nemcsak friss, de egy-egy részlete, például Erzsébet áriája, Gunda és Kúnó szerelmi duettje vagy a keresztesek imája slágerré válhat. Kocsár Balázs karmester és az Operaház zenei együttesei, valamint Kolonits Klára, László Boldizsár, Haja Zsolt, Balga Gabriella, Cser Krisztián és Káldi Kiss András ugyanis szenvedélyes, magyaros, bel canto muzsikát szólaltattak meg.

Az Operaház a Zenetudományi Intézettel és az Országos Széchényi Könyvtárral 2011 óta működik együtt az Erkel-életmű gondozásában. Munkájuk során az eredeti változatokat és a nem játszott darabokat is előveszik, és felvételen rögzítik. Az idén újra bemutatott Erzsébet című operát Erkel 1857-ben Doppler Ferenccel és Doppler Károllyal közösen írta, mert idő hiányában ő csak a II. felvonás komponálását vállalta. Az opera a gyerekkorukban eljegyzett Szent Erzsébet és Lajos őrgróf fiatalkori szerelmét jeleníti meg, akik nevüket eltitkolva egymásba szeretnek, és csak hosszas bonyodalmak után tudják meg, hogy jegyesük és szerelmük azonos. Az Erzsébetet az uralkodói pár Magyarországra látogatása alkalmából 1857. május 6-án sikerrel adták elő a Nemzeti Színházban. Ahogy Arany János Edward királyról szóló balladáját a fiókba tette, és a császári pár látogatására Bordalt írt, úgy Erkel is félretette a Bánk bánt, és megkomponálta Gertrudis királyné leányának regéjét. A felvonásból szabadságharcos lelkületet nem lehet kihallani, de az hazafias gesztusnak tekinthető, hogy a fiatal Szent Erzsébet a koldusok karával elénekli reggeli imádságként a magyar Himnuszt.

Az Erzsébet II. felvonásának erénye az arányos szerkesztés. Például Erzsébet és Lajos őrgróf szenvedélyes duettjére kísérőik, Gunda udvarhölgy és Kúnó lovag évődő kettőse következik. Erkel lírájának gyöngyszeme a királylány áriája, amelyben arról énekel, hogy az ismeretlen lovagot szereti, de az apja által kijelölt vőlegényéhez kell férjhez mennie. Sikerült kórusszám a keresztesek imája, amely a Hunyadi összeesküvőinek kórusára emlékeztet. Lendületes a keresztesek bevonuló zenéjeként beiktatott Erkel-mű, a Magyar induló is, ám a jelen alakjában túl hosszú. A felvonás hangszerelése kifejező: amikor Szent Erzsébet nemet mond szerelmének, az égi tisztaságot jelképező fuvola kíséri; míg gyengéd érzéseiről szóló énekéhez érzéki klarinétszóló társul.

Az Erzsébetet a korabeli közönség szerette, bár népszerűsége nem mérhető a Hunyadi-operáéhoz – csupán tizenhatszor játszották. Az Erzsébet különlegessége, hogy az uralkodói pár egyedül ezt a magyar operát nézte meg három ízben. A korabeli sajtó és a közönség visszajelzései ellenére a korszak meghatározó zenekritikusa, id. Ábrányi Kornél elírélően írt róla, és nyomában terjedt el az a vélekedés, hogy az Erzsébet csak kényszerből vállalt, összecsapott darab. A mostani bemutató azonban bebizonyította, hogy zenéje ma is hat.