Nyitókép: Nő halad el egy Ferenc pápát (b) és Ali al-Szisztánit, az iraki síiták legjelentősebb vallási vezetőjét ábrázoló plakát előtt Bagdadban 2021. március 1-jén. Ferenc pápa a tervek szerint március 5. és 8. között látogat Irakba. MTI/AP/Hálid Mohamed
Frissítés, március 7.
Aki hisz Istenben, annak egy ellensége van: a gyűlölet
Keressétek az útmutató csillagokat – tanácsolta a pápa azoknak a fiataloknak, akikkel iraki útja második napjának előestéjén, tehát még pénteken késő délután találkozott. A Scholas Occurrentes (a „Találkozás Iskolái”) hálózat tagjai Irak különböző vallási felekezeteit képviselik. Az alapítványi oktatási programot maga a Szentatya kezdeményezte még Buenos Aires érsekként, a szerveződés mára sok ezer intézményt tömörít.
Szombat reggel 160 kilométeres út várt a katolikus egyházfőre. Nedzsef volt a cél, a síiták szent városa és zarándokhelye (amelyet az a Harun Al-rasid alapított, akit a magyarok leginkább az Ezeregyéjszaka meséiből ismerhetnek). Az első iszlám hitre tért ember, Mohamed próféta veje és unokatestvére, Ali sírjának közelében található a nagyajatollah rezidenciája. Ali al-Sistanit tehát itt, a lakóhelyén kereste fel a pápa. A ház előtt helyiek várták: galambokat reptettek a béke jelképeként. A 90 esztendős jogtudós (aki legtöbb vendégét ülve fogadja, most azonban tisztelete jeléül felállt) nemcsak a síiták formális vezetője, olyan első embernek tartják, aki összefogja, egyesíti népét. Lengyel Ervin, a bagdadi nunciatúra titkára hangsúlyozta: a nagyajatollah a Szaddam utáni években tényleges igazodási ponttá vált a társadalom számára, támogatta például a szabad választásokat, elutasította az erőszakot és fellépett az üldöztetések ellen. Az ezekben a kérdésekben játszott szerepéért külön köszönetet mondott a pápa, aki a mintegy 45 percig tartó látogatáson ismét a vallások közötti együttműködés és a párbeszéd fontosságáról szólt.
Hírügynökségi jelentések szerint Ali al-Sistani kiemelte: szeretné, ha a keresztény állampolgárok, mint minden iraki, békében és biztonságban élnének, állampolgári jogaikkal felvértezve.
Olyan, mintha hazatértünk volna – ezt a Szentatya már Urban mondta, Ábrahám földjére lépve. Az emelvényt, amelyen beszélt, annál a helynél állították fel, amelyet a hagyomány az ősatya házának tart.
A judaizmus, a kereszténység és az iszlám közös bölcsőjénél a katolikus egyházfő emlékeztetett arra: az első pátriárka itt hallotta meg Isten elhívását, s indult történelmet megváltoztató útjára. A kapott ígéretnek megfelelően – amennyi csillagot lát, annyi leszármazottja lesz – az égre nézett. Ezek a csillagok mi vagyunk – jelentette ki.
A „mi” tehát Ábrahám gyermekeit jelentette – Irak szinte valamennyi vallása, felekezete elküldte képviselőjét a közös imaalkalomra. Az igazi vallásosság – hangsúlyozta a Szentatya: egyszerre fordulni az ég és egymás felé, imádni Istent és szeretni felebarátunkat. Bár az eget néha eltakarják a terrorizmus és az erőszak felhői, a csillagok ragyogása – ezekre példa a templomok és mecsetek újjáépítése – megmarad. A csillagokra tekinteni azt jelenti, hogy a béke útját járni; aki hisz Istenben, annak egy ellensége van: a gyűlölet. Ábrahám gyermekeinek közös imája azokért is szól, akik kénytelenek voltak elhagyni otthonaikat, hogy visszatérhessenek szülőföldjükre és ott biztonságban élhessenek, boldogulhassanak...
/folytatjuk/
Frissítés, március 6.
A csüggedés vírusa ellen a remény az oltás
Felhősnek indult a péntek reggel Irakban, ám a pápa érkezésére kisütött a nap. A szél időnként megmozgatta a Szentatya körgallérját.
A motorosok vezette konvoj elég üres utakon haladt – de mint Lengyel Ervin atya, a bagdadi nunciatúra diplomatája elmondja, a reptéri út amúgy is biztonsági zóna, tehát valójában ebben nincs semmi különleges. Inkább abban, hogy a kijárási korlátozások ellenére több százan üdvözölték az elnöki palota felé haladó delegációt. Egyébként a járványügyi intézkedések miatt a nyilvános rendezvényekre nem mehetnek el annyian, mint szeretnének. Az érdeklődés különleges színfoltja volt, hogy még egy imám is írt a nunciatúrára: szeretné vendégül látni a katolikus egyházfőt.
A pápát a repülőtéren rövid ünnepség keretében a miniszterelnök fogadta. Sokaknak feltűnhetett (a hírügynökségek korábban beszámoltak róla, hogy a katolikus egyházfő isiásza kiújult): a „remény zarándoka” enyhén bicegett, ám tekintete, és amikor a maszkot levette, mosolya is örömteli volt.
A köztársasági palotában (a gyönyörű épületet a 2003-as inváziókor tudatosan megkímélték) ott volt az iraki társadalom elitje. A pápa különleges és szimbolikus ajándékot kapott: egy olyan muszlim szobrászművész alkotását, aki műveiben Krisztus szenvedését mutatta be. Az államfőt külön értékelte, hogy vendége a körülmények (a pandémia, illetve a térségben nem szünetelő fegyveres akciók) ellenére vállalta az utat. Száleh Barhám hangsúlyozta: a Keletet nem lehet elképzelni keresztények nélkül, s reményét fejezte ki, hogy a látogatás javítja a vallásközi kapcsolatokat.
Ferenc pápa beszéde is az egységet és a közös szimbólumokat hangsúlyozta, mondván, Ábrahám földjén van a zsidó, a keresztény és az iszlám hagyományok bölcsője. Megemlékezett a háborúk, a terrorizmus és a szélsőségesek okozta károkról, rámutatva, hogy a tényleges újjáépítés, illetve a lelki sebek gyógyítása akkor kezdődhet el, ha meglévő különbözőségeinkkel együtt ugyanannak az emberi családnak a tagjaiként tekintünk egymásra. A testvéri együttéléshez türelemre, őszinteségre és párbeszédre van szükség. S mivel minden ember ugyanannak a Teremtőnek a gyermeke, így a vallási közösségeknek azonos jogok járnak. Többször idézett a 2020. októberi Fratelli tutti kezdetű enciklikából és az Emberi testvériségről szóló dokumentumból.
A következő helyszínen, Bagdad központjában a Szabadító Szűzanya székesegyháznál énekszóval és virágfüzérekkel várták a Szentatyát. A nunciatúra magyar titkára emlékeztetett az örömteli felkészülésre: férfiak, asszonyok, idősebbek, fiatalabbak, sőt más vallásúak is közösen munkálkodtak: legyen szó falfestésről, varrásról, plakátozásról (Fratelli tutti felirattal még szájmaszk is készült). Számos képzőművészeti alkotás született a látogatás jegyében, sőt a katolikus ifjúsági fesztiválok hangulatát idéző egyik előrendezvényen egy különleges dal is, amelyben sodró lendületű arab zenére szól a szöveg Ferenc pápához: „Áldott vagy”.
A székesegyház falán emléktábla: 2010. október 31-én szélsőséges fegyveresek 2 papot és 46 hívőt öltek meg itt (még további 10 ember veszítette életét: a biztonsági erők tagjai és járókelők). A mártírok boldoggá avatásának egyházmegyei szakasza már lezárult.
A Szentatya szólt arról, hogy a csüggedés vírusa ellen az Úr hatékony oltást adott: a reményt. A hívő közösség sok nehézséggel szembesült, ami sok esetben elvándorláshoz vezetett, a püspökök és a paptestvérek azonban közel maradtak népükhöz. Kiemelte: Irak katolikus közössége bár kicsi, mint a mustármag (vö. Mt 13,31–32), mégis az egész társadalom életét gazdagítja.
Krisztus példáján az egyetemes szeretetközösség és a testvéri egység megteremtésére hívta fel a figyelmet, s hogy a feszültségek és félreértések feloldására ott a megbocsátás gyógyszere és a párbeszéd.
Hangsúlyozta: a tíz évvel ezelőtti támadás azt is egyértelművé teszi, hogy minden hiteles vallási tanítással összeegyeztethetetlen a gyűlöletkeltés és az erőszak. A pápa megemlékezett az üldöztetés összes áldozatáról, függetlenül attól, hogy melyik vallási csoporthoz tartoznak.
Vatikáni források szerint Szentatya a következő sorokat írta a székesegyház vendégkönyvébe: „Bűnbánóként, valamint a hit és az iraki béke zarándokaként arra kérem Istent, hogy Szűz Mária közbenjárásával adjon erőt ennek a népnek, hogy testvériségben tudja újjáépíteni az országot.”
Az Édenkert négy folyójából kettőt biztosan azonosítottak a tudósok: az egyik a Tigris, a másik az Eufrátesz. Ez is igazolja, hogy a katolikus egyházfő március 5-től 8-ig tartó iraki útját áthatják a szimbólumok: a látogatás történelmi.
Egyrészt azért, mert – mint erre az előkészítésben aktívan részt vevő bagdadi nunciatúra magyar titkára, Lengyel Ervin is felhívja a figyelmet – római pápa először utazik az egykori Mezopotámiába, a mai Irakba (egyben elsőként egy síita többségű országba); másrészt több, évezredek óta folyamatosan lakott várost is felkeres a Szentatya.
A „nyitás a jövőbe” – ahogyan a Vatikánban hivatalosan megfogalmazták – tehát az emberiség bölcsőjének számító régióban történik. A földrajzi célpont kijelölése is a múltban gyökerezik, hiszen Szent II. János Pál nagy álma volt eljutni Ábrahám szülőföldjére. Ő a jubileumi Szentév előtt, 1999. december elején érkezett volna, azonban Szaddam Husszein végül nemet mondott a már megszervezett programra.
Irak akkori vezetőjének hatalma mulandónak bizonyult. Az itt élők pedig a háborús időszak és az állandó változások miatt hozzászoktak ahhoz, hogy napról napra élnek – mondja a hivatalosan a Székesfehérvári Egyházmegyéhez tartozó, ám tíz éve az Apostoli Szentszék diplomáciai szolgálatában álló pápai káplán. Ez például abban nyilvánul meg – teszi hozzá –, hogy mindent az utolsó pillanatra halasztanak.
A Szentatya mostani útja előtt néhány hónappal is szinte csak a hivatalos bizottságok dolgoztak, ám az időpont közeledtével minden felpezsdült: megszépülnek a templomok, az utcák, a terek, a helyszínek.
Az Iszlám Állam egykori fellegvárában, Moszulban valamint a keresztény központnak számító és szintén harcok dúlta Karakosban lendületet kapott az újjáépítés, a romok eltakarítása. A muszlimok és a többi közösség tagjai szintén bekapcsolódnak a készülődésbe és a várakozásba.
A vallásközi együttműködés – illetve az annak eredményeként megszülető valódi béke – az egyházfő számára különösen fontos. A Fratelli tutti, Mindnyájan testvérek Ferenc pápa 2020. októberi enciklikája, melynek címét Assisi Szent Ferenc Intelmeinek egyik sora ihlette, a dokumentum előzménye pedig a 2019-ben Abu-Dzabiban Ahmad et-Tajjeb főimámmal aláírt közös nyilatkozat az emberi testvériségről.
A ferenci elképzelés lényege – amit sokan csak a járványhelyzetre értettek, noha azon jelentősen túlmutat –, hogy a bezárkózó világból, a falak kultúrájából a párbeszéd, egymás kölcsönös megismerése a kivezető út. A megbocsátás nem jelent feledést, hanem az igazságosság és az emlékezés tükrében nyeri el értelmét. A békéhez így nem a konfliktusok elhallgatása vagy elfedése, hanem azok megvitatása és kibeszélése vezet, még akkor is, ha az áldozatokkal jár.
Az apostoli látogatás tehát a párbeszéd útjának folytatása. Mottója, nyilvánvalóan egybecsengve az enciklikával nem véletlenül így hangzik: „Mindnyájan testvérek vagytok”. A Máté evangéliumából vett idézet eredetileg a jézusi közösségre vonatkozik. Ezt most a pápa kiterjeszti Ábrahám gyermekeire. (Ez utóbbi elnevezés egy imaalkalomhoz kötődik, amelyet az egykori Ur városánál – az első pátriárka elhívásának helyszínén – tartanak keresztények, muzulmánok, jezidik, mandájok/szabiánok, illetve más kisebbségek részvételével.)
Bár a katolikus egyházfő útjának világi oldala is van: tárgyal az őt fogadó iraki köztársasági elnökkel (akivel korábban a Vatikánban egyeztetett a térség és a keresztények helyzetéről), a legtöbben mégis egy másik vallásközi találkozóra figyelnek. A Szentatya megbeszélést folytat a síiták legfőbb egyházi méltóságával, Ali al-Sistani nagy ajatollahhal. Ez a helyszín szintén jelképes: Nedzsef zarándokhelyén található ugyanis Ali kalifa sírja, aki Mohamed próféta veje és unokatestvére volt. A pápánál hat évvel idősebb muszlim vallási vezető demokráciapárti jogtudós, aki igazodási pontnak számít Irakban – emlékeztet Lengyel Ervin. Ismeri, sőt elismeri a keresztényeket és értékeiket; védelmükben pedig mindig felszólalt, amikor arra szükség volt.
A terror időszaka számos okot adott erre. Nem véletlenül fogalmaztak úgy a térség keresztény vezetői, hogy a pápa reményt hoz az ott élőknek. A XXI. század elején még csaknem másfélmilliós krisztushívő közösség az üldöztetések következtében negyedére csökkent. A nemzetközi segítségnek köszönhetően már viszonylag sokan hazatérhettek. A nunciatúrai titkárnak felemlegetik a látogatás egyik kiemelt helyszínén, a ninivei fennsíkon élők: hálásak azért, hogy a magyarok adománya és munkája is segítette templomaik és iskoláik háború utáni újjáépítését.
Irakban idén sem szüneteltek a merényletek, a katonai akciók illetve a rakétatámadások (legutóbb egy a nyugati szövetségesek által használt támaszpontra csapódtak be robbanószerkezetek). Ugyanakkor minden forrás megerősítette, hogy a pápa útja biztonságos. A szükséges feladatokat - hónapokon át tartó egyeztetést követően- a svájci gárda, a vatikáni rendőrség és a helyi erők közösen látják el.
Sok tényleges mártírja is volt a hitnek. A Szentatya a Bagdad központjában található Szabadító Szűzanya-templomban találkozik majd püspökökkel, szerzetesekkel, apácákkal. A katedrálisban 2010. október 31-én, egy kettős, szír katolikus és káld rítus szerint tartott szentmisén 2 papot és 46 hívőt öltek meg az Iszlám Állam fegyveresei. Az épületet biztonsági okokból ma betontömbök veszik körül, ezeket most fiatalok freskói ékesítik, amelyek már a pápalátogatás jegyében készültek.
Az egyházfő a párbeszéd jegyében keresi fel Erbilt, amely nemcsak érseki város, de a Kurdisztáni Autonóm Régió székhelye is. Itt egy stadionban tízezer ember előtt mutat be szentmisét.
A járványügyi előírásokat valamennyi helyszínen szigorúan betartjuk – nyugtat meg Lengyel Ervin, aki egyébként maga is karanténba került, miután a nuncius tesztje pozitív lett. A Szentatyát és teljes kíséretét egyébként már korábban beoltották.
A titkár hozzáteszi: a helyi médiában, nyelvtől és vallástól függetlenül óriási az érdeklődés, a legkisebb részletet is közlik; a közösségi felületeken pedig például a már említett graffitik is megjelentek. Az egyik képen a Szentatya egy térkép előtt integet, jól kirajzolódik a két folyó és térsége, amely fölé olajágat tartó galamb repül...
