Szívdobogva várni a Megvalósult álom című fejezetben a kannibálokat

Föllapozni a régi regényt,
amelyben valaha pár napig otthon voltál,
tízéves lehettél,
évekig nyár volt,
félkönyékre dőlve olvastad a díványon a kisszobában,
reggeltől estig ki-be járt az egész pokolba kívánt család,
a nyitott ablakon néha beugrott egyik-másik macskád,
s veled dorombolta tovább pár percig a történetet,
míg el ne szólította valami ősi halaszthatatlanság.

Föllapozni a régi regényt,
visszaköltözni újra ismerősen zörgő lapjai közé,
beszippantani a vén könyv öregasszony szagát,
talán éppen a rangidős Keller-rokon,
a már születésedkor is ötszázéves anyai nagynéni,
a nagyot halló Nenne küldte Pestről ajándékba postán,
a sötéten suhogó Lőrinc pap térről Bácsalmásra.

Föllapozni a régi regényt,
amelyben valaha otthon voltál,
visszaköltözni újra a vén lapok közé,
szívdobogva várni a Megvalósult álom című fejezetben a kannibálokat,
aztán csak nézni,
ahogy a kerge bakkecskék hosszú
szakálla remeg legelés közben a tengerparti szélben –
de már ezen a korábban lakatlan szigeten is
hideg van ehhez az ágyékkötőben is túlöltözött regényhez,
hideg van benned örökre,
akár egy üres télikabátban.