Rangos megmérettetésen aratott sikert az utóbbi hónapokban…
Az Amerikai Klasszikus Zenei Díj sorozatában Silver Prize-díjat nyertem a Schumann-felvételeimmel, a Nemzetközi Moszkvai Zenei Versenyen első díjjal ismerték el a Schubert-programomat, a Clara Schumann Nemzetközi Versenyen barokk darabjaim előadását jutalmazták második díjjal. A Mozart Competition Vienna seregszemlén a Mozart billentyűs hangszerre írt fantáziáiból, rondóiból és egy szonátájából összeállított műsorommal megosztott második helyezést értem el, a European Virtuoso Award különdíját Liszt dal- és operaátiratainak előadásáért vehettem át. Ez az öt díj az utóbbi egy esztendő mérlege, ugyanis el akartam helyezni magam a nemzetközi palettán, és kíváncsi voltam, milyen visszajelzéseket kapok a zsűrikben helyet foglaló olyan művészektől, mint Olga Kern vagy Olga Pascsenko.
Több évtizede zongorázom, négyévesen kezdtem játszani, huszonöt éve szereztem diplomát, s több mint húsz esztendeje tanítok a Zeneakadémián, jelenleg habilitált egyetemi adjunktusként, emellett évente sok koncertet adok.
Tudom tehát, mi a zenei elképzelésem, a vízióm, azt is, mit és miként tudok mindebből továbbadni a tanítás során. Az azonban nagyon érdekelt, vajon mindez ma nemzetközi vonalon mennyit ér.
Korábban a lemezeim is jó visszajelzéseket kaptak, az első albumom, a XX. századi magyar zongoraműveket tartalmazó Splinters 2013-ban jelölést kapott a BBC Music Magazine Award díjra. A másodikat, amely 2019-ben Past Visions címmel jelent meg Schubert és Schumann műveivel, szintén szép kritikai visszhang fogadta, megvolt hát a megerősítés, a világ tizenhat rangos zenei magazinja értékelte a lemezeimet ötcsillagos kritikával. Örülök, hogy a játékom a tengerentúlon, Bécsben, Svájcban és Moszkvában egyaránt tetszést aratott. Annak idején, még az iskolai éveim alatt, majd kezdő koncertzongoristaként sokat versenyeztem. Több díjat nyertem, s örömmel indultam volna még más megmérettetéseken is, csak akkoriban komoly összegeket emésztett fel a jelentkezési díj, az utazás, a szállás költsége, és sosem volt könnyű pályázati támogatást nyerni.
Képforrás: Pilcz Edina/A művész archívumából, engedélyével
Most viszont, a legújabb versenyekre elég elküldeni egy videófelvételt. Nem zavarta, hogy csak a kamerának játszik?
Volt olyan videó, amelyik kimondottam valamelyik versenyhez született, de akadt köztük koncertfelvétel is. Számomra mindig az a legfontosabb, hogy az, amit az adott kompozícióval szeretnék kifejezni, valóban megszólaljon. Ezért megteszek mindent, függetlenül attól, hogy közönség előtt vagy csak magamban muzsikálok. Nagyon érdekelt például, hogy a barokk darabok miként szólalnak meg zongorán. Lehet ezen a hangszeren is historikus előadást produkálni, a lényeg a megfelelő hangszínek és artikuláció, a súlyviszonyok és formálás megválasztása. Hiszen a zene is egyfajta nyelv. Ezért tartom lényegesnek a jó interpretáláshoz, hogy rendben legyen a művek nyelvtana, helyesírása, külalakja. Idetartozik a harmóniai rend és az artikuláció. Ha ezekben hiba van, az ugyanolyan vétség, akár egy melléütés.
A zenetudomány ma már eljutott oda, hogy egzakt módon mérhető a harmóniák szerinti hangsúlyozás, a helyes artikuláció. Olyan ez, akár egy domborzati térkép, segít a mű felépítésében.
Erről is muszáj eleget tudni, nemcsak Bachot játszhatunk zongorán, hanem Vivaldit, Pachelbelt és még sokakat…
Gondolom, mindezt tanítja is a növendékeinek.
Az első időszakban a barokk és a klasszikus artikuláció szabályait, szokásait vesszük át. A hangnemek, a harmóniák egymáshoz képesti viszonya adja a darabok csontvázát, a művek nyelvtanát, hatással vannak a hangsúlyozásra, a dinamikára, valamint a formálásra. Ha megvannak ezek az alapok, akkor következhet a szép hang, a szuggesztív előadás, a pódiumi jelenlét kidolgozása. Ezen a téren is tudok segíteni, akadnak módszerek jócskán, miként lehet a határokat tágítani, fejlődni.
Diplomázását követően elég hamar elkezdett tanítani. Miként fér meg egymással a katedra és a koncertdobogó?
Lényegesnek tartom, hogy megőrizzem a kettő között az egyensúlyt. Ez nem mindig könnyű, hiszen amikor az ember koncertre vagy felvételre készül, sok-sok óra gyakorlásra van szükség. De úgy vélem, muzsikusként az a jó, ha a zene sokféle aspektusával foglalkozhatok. A tanítás mellett nemcsak szóló-, hanem kamaraestet is adok.
Érdekel az elmélet, doktori fokozatot szereztem, a disszertációm Ligeti György zongoraetűdjeiről szólt.
Fontosnak éreztem a kutatást. Lényeges a művészi és a pedagógusi lét, ez segít abban, hogy hiteles legyek mindkét szerepemben. Igyekszem követni ebben is mentoromat, Ábrahám Mariannt, aki sokrétű muzsikus volt. Koncertezett, kamarazenélt, tanított, hetvenévesen doktorált, versenyzésre, tudásának megmutatására biztatta növendékeit. Négy éven keresztül jártam hozzá, de azt követően is rendszeresen kikértem a tanácsait, ma is arra törekszem, hogy tanítási metódusát továbbörökítsem. Engem is inspirál, amikor tehetséges fiatalokkal foglalkozom. A magyar zongoraiskola hagyományát továbbviszem a játékomban, mindazt, amit zeneakadémiai tanáraimtól, Falvai Sándortól, Kemenes Andrástól és kurzusokon Kocsis Zoltántól, Eliso Virsaladzétól, Kurtág Györgytől és Rados Ferenctől elsajátíthattam.
Arra is buzdítja növendékeit, hogy széles repertoárt építsenek?
Igyekszem, hiszen a stílusok alapos ismerete sokat segít. Fontosak a kortárs művek, számos ősbemutatót játszhattam, sok darabot ajánlottak nekem. Rendszeresen dolgozhattam, dolgozhatom együtt olyan kortárs zeneszerzőkkel, mint Kurtág György, Jeney Zoltán, Csapó Gyula, Hollós Máté, Tóth Péter, Balogh Máté, Tornyai Péter, Virágh András Gábor, Bánkövi Gyula, Madarász Iván, Sugár Miklós, Fekete Gyula, Nikolai Badinski, Ruth McGuiré vagy Valerio Sannicandro. Arra törekszem, hogy a növendékeim is megszeressék a modern műveket, hiszen színes a paletta, rengeteg egyéni hangot találni, s kötelességünk népszerűsíteni ezeket a darabokat. Arról nem is beszélve, micsoda különlegesség a komponistával próbálni, megismerve az előadással kapcsolatos elképzeléseit.
Rendszeresen zsűrizik, a bírálóbizottságban milyen tapasztalatokat szerez?
Sajnálom, hogy egyre többen válogatnak könnyűzenei repertoárból, ezt elfecsérelt időnek érzem, hiszen olyan gazdag a klasszikus irodalom, bőven találnának megfelelő műveket. Persze sok a jó produkció, alapos felkészüléssel érkeznek a versenyzők. Szerbiában, Moszkvában, Münchenben is jó volt látni, milyen sokan jelentkeznek. Látom a Nemzetközi Crescendo Nyári Művészeti Akadémián is, ahol mesterkurzusokat is tartottam, hogy sok
a tehetséges, elhivatott fiatal művész.
Öt versenye után mi lesz a folytatás?
Újabb lemezfelvételem készül, ősszel a Hunnia Recordsnál rögzítjük. Ez a munka sok energiámat leköti, és inspirál. Posztromantikus, romantikus és kora huszadik századi műveket veszek fel, köztük dal- és operaátiratokat is. Kíváncsian várom, milyen fogadtatása lesz ennek az albumnak, milyen újabb visszajelzések érkeznek majd.
Nyitókép: Marczi Mariann zenél, tanít, tudományos úton halad
Képforrás: Pilcz Edina/A művész archívumából, engedélyével
