A MÁV Szimfonikus Zenekar rendhagyó Kurtág-estre kérte fel, s ekkor született az ötlet, hogy az alkalomra új művet is komponál.

Az együttes vezetői nem akartak szokványos ünnepi koncertet, s olyan Kurtág-műveket előadni a hangversenyen, amelyeket gyakorta játszanak szerte a világban, így nem is ilyen programot állítottunk össze. Olyannyira nem, hogy a hangversenyen nem hangzik fel Kurtág-darab; az egész est szellemisége tiszteleg Kurtág György előtt. A zeneakadémiai koncerten Schumann III. Esz-dúr (Rajnai) szimfóniája, Bach–Weiner C-dúr Toccata, Adagio és Fúgája kapott helyet. Schumann művészete mindig is közel állt a magyar zeneszerzőhöz, Bach-átiratokat Kurtág György gyakorta játszott együtt zongoraművész feleségével, Mártával. Tulajdonképpen az ősbemutatóként felhangzó darabomban, a …fantasia concertante…-ban is jelen van Bach, Kurtág és Vajda… Hommage-darab írásánál mindig nehéz a komponista helyzete, mert

tisztelegni akar a szerző előtt, de nem szeretné, hogy magával rántsa ebben az esetben a Kurtágra olyannyira jellemző esztétika, gesztika, a kisforma, a harmóniai világ.

Amikor a felkérés érkezett, azt gondoltam, cimbalomra írom a versenyművet. A jellemzően kurtági hangszerre.

A …fantasia concertante… miniatűrökkel indul…

Az első tétel még csak egyperces, aztán egyre hosszabbá válnak a tételek, a negyedik már négy perc – ez egy szólókadencia cimbalomra – az ötödik pedig, amelynek címe Csak azért is finale, hosszabb, mint az első négy együttvéve. Azért is választottam a versenyműhöz a cimbalmot, mert erre az instrumentumra csak kis concertinók léteznek, ilyen hosszúságú darab nem. Konzultáltam a komponáláskor Szalai András cimbalomművésszel, aki örömmel támogatta olyan versenymű születését, amely gazdagítja a repertoárt. A címben szereplő három-három pont szintén tisztelgés Kurtág György előtt, hiszen címadáskor ő maga ugyancsak több művében használja ezt a jelölést, gondoljunk például a …concertante…-ra vagy a …quasi una fantasia…-ra. Ahogy megszületett a darab, készítettem belőle egy zongoraátiratot is. Ebben a duófantázia formában talán még hasznosabb a cimbalmosok számára a zenemű.

Vajda Gergely zeneszerző
Képforrás: Huntsville Symphony Orchestra/Vajda Gergely archívumából, engedélyével

 

Arra a felvetésre, hogy ezt a művet nem lesz könnyű műsorra tűzni például tengerentúli együttesénél, a Huntsville Symphony Orchestránál, ahol már tizenöt esztendeje látja el a zeneigazgatói feladatot, igenlő a válasza.

Amerikában talán összesen három cimbalomművészt tudok felsorolni, nem is beszélve a hangszer hiányáról, tehát ha felkérünk valakit ilyen darab előadására, akkor az instrumentumával együtt kell útra kelnie… De nem zárom ki azért egy tengerentúli előadás esélyét sem. Viszont itthon jócskán vannak cimbalmon játszó, kiváló művészek, komoly képzés is folyik a Zeneakadémián, érdemes hát gazdagítani a hangszer irodalmát.

Idei esztendeje nemcsak új kompozíciója miatt telik Kurtág György jegyében.

Másik zenekaromnál, a szombathelyi Savaria Szimfonikusoknál, ahol 2022 óta vagyok vezető karmester, ugyancsak műsorra kerül Kurtág-darab, februárban Brácsaverseny-tételét és a Ligeti évszázada című művét adjuk elő. A Pannon Filharmonikusokkal, szintén februárban a Kettősversenyt játsszuk, márciusban a Rádiózenekarral és kórussal pedig a Colindă-Baladăt. Az Israel Contemporary Players koncertjén májusban az Hommage à R Schumann című kompozíciója hangzik fel. A kolozsvári Transilvania Állami Filharmonikusoknál, ahol ettől az esztendőtől lettem vezető dirigens, ugyancsak szerepel Kurtág-kompozíció a programban, mégpedig a Sztélé nagyzenekarral.

Hogyan került kapcsolatba a Mesterrel?

A szombathelyi Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál sorozatában ismerkedhettem meg Kurtág Györggyel. Még nem voltam zeneakadémista, amikor már jártam ezekre a nyári fesztiválokra. A konzervatórium utolsó két évében gyakorta megfordultam a sorozaton, akkor még csak passzív hallgatóként, majd ezt folytattam, amikor klarinétosként tanultam. Zeneakadémistaként szinte minden évben ott voltam, Eötvös Péterrel ugyancsak Szombathelyen ismerkedtem meg. Később pedig,

amikor már kamarazenét is tanultam a Liszt Ferenc téri intézményben, Kurtág hivatalosan már nem tanított, azonban a Forrás Kamarazenei Műhely keretén belül szívesen foglalkozott a fiatalokkal.

Temérdek művet vittünk el hozzá és Rados Ferenchez, mindenféle kamarazenét. Más szerzőktől is, s persze a saját kompozíciói közül is néhányat. Volt lehetőségem rá, hogy a Zeneakadémia Nagytermében klarinétosként, később pedig karmesterként is előadjam a darabjait. Azért jártunk hozzá szívesen, azért szerettük kikérni a véleményét, amikor csak lehetett, mert felhívta a figyelmünket arra, hogy az ember ne higgyen el mindent magának, amit csak gondol, mert az veszélyes, rutin megoldásokhoz vezet, és azt tanította, gondolat nélkül bele se kezdjünk egyetlen hangba sem.

Korábban, a szombathelyi Bartók Szeminárium és Fesztiválon volt Kurtág Györggyel egy érdekes beszélgetése…

Egy mesterkurzuson a Kurtág-féle „szabad” lejegyzés nehézségeiről volt szó, én pedig a huszonévesek vakmerőségével megkérdeztem: honnan fogja tudni valaki ötven év múlva hogyan kell az adott darabot játszani? Azt válaszolta: Akkor Te leszel a tradíció! Igaza volt, a lejegyzés csak az egyik része a darab előadásának, a másik, hogy az adott zenéről milyen hagyományok terjednek szájról szájra, generációról generációra.

Sokszor visszagondoltam erre a megjegyzésére, legutóbb például akkor, amikor lemezre vettük Grabstein für Stephan című művét. Ott is akadtak kérdőjelek, én pedig elővettem Eötvös Péter partitúráját, aki maga többször dirigálta a darabot Kurtág György jelenlétében.Az ő kottabejegyzései sokat segítettek, meg persze a darabra vonatkozó személyes élményeim és tapasztalataim.

Kurtág zeneszerzőként is erős benyomást gyakorolt rám, elég csak a revelációként ható darabjaira gondolni, a Bornemissza Péter mondásaira vagy A boldogult R. V. Truszova üzeneteire.

De említhetem a vonósnégyeseket vagy az operáját, a Fin de partie (A játszma vége) című művet. Ez a kompozíció több mint ötven évig foglalkoztatta. A Samuel Beckett-darabot, amely inspirálta, Párizsban látta fél évszázaddal korábban. Nagyszerű, hogy egy zeneszerző kilencvenen túl is képes ilyen mű megalkotására, s bár egész életében miniatűröket írt, tud olyan kétórányi zenét komponálni, amelynek minden hangjára oda kell figyelni…

Mondtam is tréfásan Gyuri bácsinak múltkor, hogy az amerikai zeneszerző, Elliott Carter százhárom éves koráig élt, s százegy évesen még komponált, így neki legalább száznégy esztendős koráig kell élnie, komponálnia, már csak azért is, hogy a miénk legyen a Guinness-rekord. S persze, lehet jóval tovább is!

 

Nyitókép: Kurtág György egy pillanata a Kurtág-töredékek című filmben
Képforrás: Mozinet