Havas vidéken – ezzel a címmel komponálta első kórusművét Bódás Zsuzsanna, a darabot ősszel az országos Feminissima zeneműpályázaton a legjobbnak ítélte a rangos szakmai zsűri, s elnyerte a közönségdíjat is.
Hatalmas meglepetést jelentett a díj, s jó volt hallani élőben is felhangzani – meséli a zongoraművész, akinek az utóbbi időben egyre több kompozíciója születik, köztük számos jazzmű. Arról, hogy miként vezet egy klasszikus muzsikus útja a jazz-zeneszerzésig, a következőket meséli: Az első inspirációt a férjem bluesjátéka jelentette, azt akartam elsajátítani magam is, hogy együtt zenélhessünk. Második gyermekem születését követően lett ismét lehetőségem a tanulásra, s először Esze Jenőhöz jártam improvizálni, majd az egyik fogadáson, ahol
egy fuvolistát kísértem, jazz-zenekar muzsikált utánunk, s a zongoristájukat hallva azt éreztem: ez az igazi jazz, ezt akarom én is!
Beiratkoztam Premecz Mátyáshoz, akiről kiderült, Binder Károly növendéke, így később már nála folytattam a tanulást. Az órákon improvizáltunk, ebből született a Barokk variációk 12 jazzsztenderdre című kétnyelvű, elemzésekkel ellátott, CD-melléklettel rendelkező anyagom, amelyet a Binder Music Manufactory jelentetett meg már tíz esztendeje. Majd megint eltelt több év, különböző zenekarokkal rendszeresen jazzeltem, a következő lépést azonban az jelentette, hogy az iskolám – a Horváth József Alapfokú Művészeti Iskola, ahol már tíz éve tanítok – igazgatója, Lampert Tünde megkért, intézményesítsem a tudásomat, szeretne ugyanis jazz tanszakot indítani. Binder Károly javasolta, hogy zeneszerzésre jelentkezzem, úgy látta, leginkább az való nekem. Tavaly fejeztem be a Zeneakadémián a tanulmányaimat, s a diplomakoncertemen családilag is felléptünk a Budapest Jazz Clubban, a Tango című, Astor Piazzolla ihlette darabommal.
A zongoránál Bódás Zsuzsanna
Képforrás: A Bódás–Korényi család archívumából/engedélyével
Mindhárom gyermekem először, még óvodásként tőlem tanult zongorázni, de beírattam őket a zeneiskolába, mert otthoni környezetben én sem voltam zongoraművész édesanyám legszorgalmasabb növendéke…
Mindenki zongoristának indult hát, de később bővült a hangszerek sora. Némileg azért irányítottan, mert családi együttesben gondolkodtunk, s a zenekarba kellett a basszus és az ütőhangszer is.
A gyerekek születésük előtt is zenében éltek, hiszen az Operaház korrepetitoraként dolgoztam, s amikor Ábellel várandós voltam, sok Liszt-darabot játszottam, Eszti Bachot, a Goldberg-variációkat hallhatta gyakran, Zsófi pedig a jazzdarabokat.
Fel is ismertem kicsiként mindig a Liszt-műveket – teszi hozzá Ábel, aki orvosnak készül, végzős a Szegedi Tudományegyetemen, bőgőzik és basszusgitározik. – Remekül keresztezte egymást, ami való és egyben szükségszerű számomra, nagyon megszerettem ezeket a hangszereket. Emellett zongorázik is, legutóbb például a Muzsikáló orvosok sorozatban lépett pódiumra. Az orvosin is van lehetőség hangszeren tanulni, köszönhetően az együttműködésnek a Bartók Béla Művészeti Karral, s érdekes módon, édesanyja konzis tanára volt a zongoratanára. Később annak növendéke foglalkozott vele.
Eszter a negyedik évét kezdte idén a Zeneakadémia klasszikus gitár szakán. Nála azonban kezdetben nem volt olyan egyértelmű, hogy a zenét választja hivatásául.
A zongora után gimnáziumban választottam a gitárt. Olyan jó tanárhoz kerültem Sopronban, Kékes Katához, hogy végérvényesen beleszerettem. Nagy előnye ennek a hangszernek, hogy számos formációba beilleszthető.
Mióta pedig kezdem felfogni, miről is szól a jazz, egyre jobban inspirál a hangszer.
Jelenleg Gyémánt Bálintnál tanulok jazzgitárt, idén szeretnék felvételizni a jazzkonzervatóriumba.
Két hétig ugyanarra az egyetemre jártunk – meséli nevetve a testvére, Zsófi. A család legfiatalabb tagját felvették ugyanis a Zeneakadémia zongora szakára, ő azonban némileg más utat választott.
Nagyon megterheltek a középiskolai évek, s úgy éreztem, nincs időm feldolgozni azt az időszakot, ráadásul Budapest túl nyüzsgő, túl nagy város – fogalmaz Zsófi. – A zenélésben is eljött egy olyan pont, amikor elgondolkodtam azon, hogy csak azért csinálom-e, mert a családom is muzsikál, vagy azért, mert tényleg szeretem. De mindez mostanra eldőlt, folyton szembejön velem a zene, mintha azt akarná, hogy visszatérjek a választott útra, így tavasszal ismét felvételizem a győri Széchenyi István Egyetem zongora szakára, azt a várost ugyanis megszoktam már és szeretem.
Pódiumon a Bódás–Korényi Quintet
Képforrás: A Bódás–Korényi család archívumából/engedélyével
A próbák során ő a legszigorúbb kritikus – meséli a családfő, Korényi János, aki már fiatalon tudta, hogy zongorista feleséget szeretne. – Kezdetben csak azért nem udvaroltam Zsuzsinak, mert ő is rajzszakkörre járt, nem tudtam még, hogy zenész… Ugyanis e téren is tehetséges, akárcsak a gyerekek, akik nagyszerű színvonalon űzik a képző- és iparművészetet – digitális és analóg formában egyaránt.
Blues harmonikán gyermekkorától játszik, de amikor a feleségével is elkezdtek együtt muzsikálni, egy idő után már szerettek volna a klasszikus zenéhez közelebb álló, komplexebb darabokat is megszólaltatni, ekkor kezdett kromatikus harmonikán tanulni.
Óriási a különbség az előző hangszeremhez képest – magyarázza –, hiszen itt egyetlen lyukon négy hang szól, nem véletlen, hogy alig akad itthon ennek az instrumentumnak komolyzenei vagy jazzmuzsikusa. Sok év után mostanában mondhatom el azt: kezd az előadásom beérni. Már a Müpában és a győri Arénában is sikerrel léphettem fel szólistaként szimfonikus zenekar és nagy kórus előtt.
Autodidakta módon képeztem magam – folytatja Korényi János –, a kottaolvasást is a vonaton, Sopron és Bécs között ingázva tanultam meg.
A Belvedere Múzeum festőrestaurátoraként dolgozom már tíz éve, csak az odaút naponta másfél óra, így a Piazzolla-repertoár gerincét is a vonaton sajátítottam el, halkan játszva a harmonikámon.
S mivel minden lében kanál vagyok, szobrászkodom, festek, restaurálok, nem könnyű időt szakítani a hangszeres tanulásra is. Annyira szeretek azonban zenélni, hogy valahogyan kigazdálkodom rá az időt. Most elkezdtem szaxo-fonon is tanulni, beiratkoztam a zeneiskolába, s azt érzem, sokkal kegyesebb hangszer, mint a harmonika.
A jazztanulás azért fantasztikus – veszi át a szót Bódás Zsuzsanna –, mert azon keresztül a zeneelmélet is jól elsajátítható, az improvizáláshoz a harmóniák jelenthetik az alapot. A jazz-zeneszerzés pedig azért csodás, mert a jazzművészek sokkal szabadabban nyúlhatnak a zenéhez, ahogy annak idején a barokk muzsikusai is. Tanulmányt lehetne írni arról, miként kapcsolódik a kettő, és ennek a dolgozatnak már neki is kezdtem.
Ő maga is bővíti a hangszerei sorát, jazzdobbal foglalkozik, hogy komponistaként az ütősök szempontjaival is tisztában legyen, közben pedig számos klasszikus zenei koncerten is pódiumra lép.
A Liszt Társaság soproni tagozatvezetője lettem – mondja a művésznő–, havonta szervezek egy-egy különleges koncertet, ilyen lesz például Tálas Áron fellépése jövő nyáron, aki Liszt-darabokat ad elő, majd ezekre a témákra improvizál. A tanítást is nagyon élvezem, még a Kodály Kórusiskolában szerettem meg, az ifjabb Sapszon Ferenc vezette intézményben fantasztikus hangulat, összetartás uralkodott. Tanárként úgy érzem, Sopronban teljesedtem ki, hiszen a soproni iskolában klasszikus és jazz-zeneelméletet, valamint zongorát tanítok, korrepetitor vagyok.
Játszom jazzkoncerteken, a saját darabjaimat pedig folyamatosan átírom a családi együttesnek. Nagyon jó, hogy személyre szabottan tudok komponálni a Bódás–Korényi Quintetnek.
Mindezt gyakorta meg is mutatják, hiszen soproni otthonukban, ahol harmincan is elférnek, félévente rendeznek szalonkoncerteket, emellett Szent György-hegyi kis birtokuk présházának pincéjét koncertteremmé alakították – színpaddal, zongorával és minden szükséges kellékkel, ott ugyancsak várják a zeneszerető barátokat.
Már kezdenek érkezni a felkérések, ami nagy öröm, ugyanis a menedzseri feladatokra nem nagyon jut idő – teszi hozzá Korényi János.
S bár nem könnyű egy-egy próbára összegyűjteni a négy városban élő családtagokat, a próbákon mindenki szívesen vesz részt.
Ha együtt dolgozunk, mindenki elmondhatja az ötleteit, figyelünk egymásra. A zenében egyenrangúak vagyunk – mondja Zsófi. – S ez maga a családi interakció – teszi hozzá végezetül Ábel.
Nyitókép: Együtt a család: elöl középen Bódás Zsuzsanna, balra Korényi Zsófia, jobbra Eszter, mögöttük Korényi Ábel és János
Fotó: A szerző felvétele
