Együttesünk ötlete volt, hogy olyan Diótörő-produkció szülessen, amelyben a táncosok élő, szimfonikus zenekari előadásban adhatják elő a produkciójukat, s a Székesfehérvári Balett Színház igent mondott a javaslatra – mondja Szklenár Ferenc, aki Duna Szimfonikus Zenekar ügyvezetője igazgatója. Egerházi Attila a rendező-koreográfusa ennek az ünnepről, szeretetről, családról, hagyományról szóló előadásnak, amelyben Csajkovszkij muzsikájára megelevenedik a karácsonyi mesevilág. Hercegként kell életre a Diótörő, Marikával követik a Hópelyhek táncát, s előadják a Rózsakeringőt is. A klasszikus balett és a kortárs tánc elemei egyaránt megjelennek a színpadon, amelyet óriási LED-falak és többkamerás látványtechnika tesz még különlegesebbé, no meg persze az élő zene.
Korábban a társulat gépzenére táncolta a darabot, de biztosan más élményt jelent majd szimfonikus zenekari kíséret.
Nem könnyű darab, de a zenekarunk örült a feladatnak, a muzsikusoknak is ünnep táncosokat kísérni.
A tempótartásban egyébként is van már gyakorlatunk, hiszen rendszeresen szerepelünk élő filmvetítéseken, ahol erre szintén nagyon kell figyelni.
Sokszor kísérhettük a Kincsem vagy a Szabadság, szerelem című film élő vetítését, sőt egyszer még olyan Shrekhez is muzsikáltunk, amelyre beöltözve érkeztek a rajongók.
Szeretjük a helyszínt, legutóbb a Sinatra-estünket tartottuk itt, telt házzal és szép sikerrel. A központban rendszeresek a kulturális programok, amelyeknek lelkes közönsége is akad Budapest XVII. kerületében, a Rákos mentén, ráadásul nemcsak a környékről érkeznek érdeklődők. A Diótörő Horváth Gábor karmesterünk vezényletével a Duna Szimfonikusok első táncelőadása lesz, de bízom benne, hogy nem az utolsó, hiszen a tervek szerint jövőre nemcsak egy, hanem több alkalommal, több helyszínen is színre kerül ez a közös produkció.
Szklenar Ferenc fuvolaművész, a zenekar ügyvezető igazgatója
Képforrás: Vogt Gergely/Duna Szimfonikus Zenekar sajtófotó
Hagyományteremtő szándékuk szerint Újévi gálával kezdi a Duna Szimfonikus Zenekar a 2026-os, jubileumi esztendejét
Négy évvel ezelőtt rendeztünk először újévi koncertet, s most két gálaesttel és egy kastélykoncerttel köszöntjük a következő évet. A Marczibányi téri Művelődési Házba negyedszer térünk vissza, s mindig igyekszünk különleges programot kínálni. Természetesen nem hiányozhatnak ennek a hangversenynek a műsorából a Strauss-keringők, de emellett akad galopp, Hacsaturján-mazurka, Manuel de Falla Tűztánca, Muszorgszkij Perzsa tánca a Hovanscsinából. S nemcsak január 3-án adjuk elő ezt a műsort, hanem a következő héten elvisszük Szigetszentmiklósra is, ahol ugyancsak nagy érdeklődés kíséri a fellépéseinket.
Kamarakoncert a Klebelsberg Kastélyban
Képforrás: Duna Szimfonikus Zenekar sajtófotó
Szeretjük a Klebelsberg Kastélyt, ahol január 10-én játsszuk az Újévi Kastélykoncertet. A kisebb hangversenytérhez igazodva kamaraegyüttesek lépnek pódiumra. Fúvósötösünk keringőt, indulókat, ifjabb Johann Strauss-darabot ad elő, a fuvola–hárfa duó pedig Massenet Thais Meditációja mellett Jacques Ibert-művet is játszik. A Vonóskvintett előadásában Strauss-gyorspolka és keringő, tangó és induló hangzik majd fel. Bízunk benne, hogy a bécsi hangulat azoknak is érdekes lesz, akik már harmadszor váltanak jegyet az estünkre és azoknak is, akik először hallgatják meg újévköszöntő gálánkat.
A hónap végén folytatódik az élő filmkíséret, az Így neveld a sárkányodat című animációs filmmel, majd Veszprémben adnak filmzenekoncertet.
Mindig mondogatom, hogy a szimfonikus zenekarok életében az az igazán jó, hogy temérdek műfajt kipróbálhatnak a muzsikusok. Minél változatosabb, annál érdekesebb a feladat. Persze, a tevékenységünk a klasszikus zenén nyugszik, ahhoz térünk vissza. Arról nem is beszélve, hogy a Duna Szimfonikusoknak nagyon sok, jelentős érdeklődésre számot tartó koncertet kell adnia ahhoz, hogy fennmaradjon.
Az állami támogatást ki kell egészíteni a jegyeladásból származó bevétellel, azonban csak ez utóbbiból nem lehet fenntartani még egy kamara szimfonikus zenekart sem.
Amit tudunk, persze megteszünk. Ha az összbüdzsénkhez viszonyítjuk, hogy mekkora részét teremtjük elő estéről estére, akkor azzal a teljesítménnyel biztos, hogy a zenekarok élvonalába tartozunk. Sajnos azonban azt tapasztaljuk, hogy mindenért piaci árat kell fizetni, csak a művészetért nem.
Nyitókép: A Duna Szimfonikusok nagyzenekari együttese
Képforrás: Duna Szimfonikus Zenekar sajtófotó
