◼A Szerelem és politika konfliktusa megjelenik abban a Cherubini-operában, amelyet március 9-én a Müpában adnak elő. Hogyan esett a választás a Les Abencerages című alkotásra?
Általában ezek azokkal az intézményekkel közösen válogatunk, amelyekkel együtt mutatjuk be a műveket. A Velencében működő francia Fondation Bru Zane magánalapítvánnyal már egy évtizede dolgozunk, legutóbbi közös kiadványunkként látott napvilágot Jean-Baptiste Lemoyne Phèdre című operájának lemeze, amivel a BBC kritikusa a 2020-as év legjobb tizenöt operafelvétele közé válogatott. Büszke vagyok rá, hogy – ha jól tudom – az egész világon egyedül mi szerepeltünk még egy albummal, Charles-Hubert Gervais Hypermnestrecímű alkotásával is ezen a listán. Azt figyeljük, mi hiányzik a repertoárról, merre lehet továbbmenni, milyen izgalmas darabokból nem született még lemezfelvétel, vagy ami van, nem megfelelő színvonalú. A francia repertoáron velük és a Versailles-i Barokk Zenei Központtal dolgozunk. Velük együttműködve adjuk elő március 26-án a Zeneakadémián Jean-Marie Leclair Scylla et Glaucus című darabját, így a márciusi igazi francia hónap lesz. Ezt az operát, akárcsak Luigi Cherubiniét, lemezre is veszi. Fantasztikusan gazdag a francia operák repertoárja, hiszen több mint háromszáz esztendeje már virágkorát élte a Napkirály udvarában.
◼a párizsi Operaháznak a kottatára sosem pusztult el…
Zenei anyagai folyamatosan hozzáférhetők, ennek is van gyakorlata – példátlan – három évszázados kontinuitás alakult ki a francia operatörténetben. A fiatal francia zeneszerzők életének évszázadokon át fontos része volt, hogy tanulmányozzák a régi komponisták munkáit: máig megvannak azok a könyvtári cédulák, amelyek megörökítik, hogy például Berlioz hány éven keresztül tartott magánál egy-egy Rameau-partitúrát. Így rendkívül erősen kapcsolódtak a múlthoz. S ahogy figyelem a francia operatörténetet, azt tapasztalom, a zenében a legváratlanabb pillanatokban bukkannak fel több száz éves áthallások. Ráadásul éppen a XVII. század közepén volt Párizsban az európai színház nagy francia korszaka: Molière, Corneille és Racine „félszázada”. Azok a tehetséges „külföldi” zeneszerzők – Lully, Mozart, Cherubini, Donizetti, Verdi, Puccini –, akik eljutottak a francia fővárosba, mind vérbeli operaszerzőkké váltak, olyannyira hatott rájuk a francia erős színpadi fogantatása. Mikor Mozart egyik növendéke azt mondta mesterének – látva, amint egy francia operakottát nézeget –: „az Ön dallamai sokkal szebbek”, Mozart azt válaszolja: „lehet, de a francia drámai hatások páratlanok…” rendezvény Franciaországban a barokk kor nagyon hosszú volt, egészen a romantikáig tartott, az gyakran „bécsi klasszika” itt nem is igen létezett. Nagy öröm, hogy két francia partnerünk is segít elképesztően gazdag nemzeti repertoárjuk feltárásában.
Nálunk ugyan csak szükség volt a magyar vonatkozású régizenei hagyaték feldolgozásáért felelős állami intézményre, részben ezért született meg a Haydneum – Magyar Régizenei Központ.
◼Létrehozása több mint két évtizedes terve volt…
Először negyedszázada gondoltam arra, hogy kellene egy ilyen szervezet: az elmúlt évtizedekben pedig ténylegesen magyar volt, hogy a játéknak szüksége van intézményesített állami támogatásra.
A Haydneum forrást biztosít kotta- és hangszervásárlásra, koncertekre, s ettől az évtől kezdve a terveink szerint a kurzusokat és a fesztiválokat is támogatjuk. A hazai régizenejáték „általában” vett támogatáson kívül, a magyar vonatkozású hagyaték kutatása kapcsán Joseph Haydn mellett az 1630–1830 között született, ilyen relációjú életművekre is felhívjuk a figyelmet, a hangsúlyok jelentőségüket a magyar kulturális identitásban. Ami Haydnt illeti: ő az egész európai zenetörténet egyik legnemzetközibb komponistája, élete utolsó negyedszázadában szinte mindenütt tisztelték, mindenhonnan akadtak tanítványai. Egyedülálló pályát futott be: az érett barokkban, a Máté-passió első előadása után néhány évvel ezelőtt született, de alkotói korszaka végén megteremtette a romantika alapjait is. Élete és életműve jól kutatott, de a valódi magyarországi Haydn-kultuszért még rengeteget kell tennünk.
◼A Haydneum két rezidens együttese az Ön által alapított, immár több mint három évtizedes múltra visszatekintő Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus. Az elmúlt évtizedek során hogyan változott a hazai közönség viszonya a régizenéhez?
Amikor megszülettek az együtteseim, a régizenei mozgalom európai csúcson volt, vagy afelé tartott, a kilencvenes években óriási virágzást élt meg. Ebben magyar zenészek – Zádori Mária énekesnő, a Capella Savaria, Németh Pál fuvolaművész, Nicholas McGegan csembalóművész – már korábban is élen jártak. Később a Concerto Armonico és a Festetics Quartet világraszóló koncerteket adott, kiváló lemezeket készítettek. Azután a rendszerváltozáskor mindez félbeszakadt, mindent újra kellett építeni. A kedvező politikai változások a gazdasági átalakulások óriási megpróbáltatásokat terveztek az egész társadalomnak, s a kultúrában a hiánygazdálkodás hosszú időszaka jött. Csak a legutóbbi évtizedben kezdődött újabb növekedés: nőtt a magyar kultúrára fordított adófizetői támogatás. Két együttesem, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar születését követően egyre nagyobb törzsközönségre tett szert, a jelek szerint – más kiváló, magyar és nemzetközi kollégánkkal együtt – ismét sikerült felkeltenünk az itthoni publikum érdeklődését a régizene iránt. Azt hiszem, a Müpa is hálás nekünk azért, hogy ott is megteremtette a régizene közönségét. Az elmúlt tizenöt évben száznál több produkciót „vittünk” oda, így abban, hogy 2015-ben megszületett a Müpa saját régizenei fesztiválja, talán nekünk is részünk volt.
◼Nemcsak karmester, együttesvezető és zeneakadémiai tanár, hanem 2017 óta a Magyar Művészeti Akadémia vezetője is. Második elnöki ciklusában a kiemelt feladatok között említi a magyar magasművészet nemzetközi részvételének megerősítését, a művészeti hagyatékok gondozását és a művészettel nevelés ügyét is.
Ezek a témák már korábbi elnöki programomban is szerepeltek, s úgy vélem, továbbra is aktuálisak. Olyan súlyos és megoldatlan gondok, amelyek a magyar művészeti élet egészére kiterjednek. Szeretnénk ezeken a területeken előrelépni, s ebben segít az is, hogy 2020 márciusa óta az MMA mellett a Nemzeti Kulturális Tanács elnöke vagyok, így olyan programokat kínálhatunk a kormányzat számára, amiért az egész művészeti szférát támogatják. Sikerült például több ötéves konszolidációs csomagot összeállítanunk, amelyen keresztül juttatja a kultúrstratégiák intézményét, annak érdekében, hogy az anyagilag tervezhető legyen a magas színvonalon működőképes, s ezt a 2025-ig tartó támogatást a kormányzat tavaly jóvá is hagyta. Jelenlegi a kulturális ágazati stratégiák 2022 és 2026 közötti többlettámogatásának rendszerén dolgozunk. Az MMA elnökeként pedig – az említettek mellett – szívügyemnek tekintem a művészettel nevelést: ehhez célzott kutatásokat támogatunk, projekteket írunk ki. Erre törekedett Kodály Zoltán: a művészet által olyan egészséges lelkű magyar embereket kell nevelnünk, akik így saját életük minden területén többre képesek.
A szerző zenei újságíró
Borítókép: Vezényel: Vashegyi György Fotó: Kováts Jázon
