Boldoggá tett, meghatott ez az elismerés, és máshogy érintett meg, mint a korábbi díjaim – idézi fel a Halhatatlanok Társulatának elismerését –, mert valahogyan épp a pályám furcsa megfoghatatlanságát mutatta meg. Nagyon sokfelől kaptam támogató-biztató visszajelzést, s nemcsak azoktól, akik figyelemmel kísérték táncművészeti tevékenységemet. Szavaztak rám azok, akik láttak a Budapest Táncszínház vagy a Szegedi Kortárs Balett szólistájaként, akik a növendékeim voltak az egri Pódium Tánciskolában, akiket a Magyar Táncművészeti Egyetemen tanítottam, akik tapsolnak a Badora produkcióinak, bérletet váltanak a Kecskemét City Balett előadásaira vagy a Hírös Agóra programjaira. Általában teljesen belemerülök a hétköznapi teendőkbe, nincsenek hétvégék, néha már akár túlzottnak tetsző energiabedobással és munkamorállal működöm és kevéssé figyelek a visszacsatolásra, de ez a szakmai és közönségszavazás a munkám széles körben elismert eredményességét is jelzi, azt, hogy a munkám túlmutat a táncművészeten.
A véletlen indította el a pályán, nem akart balerina lenni, csak egy barátnőjét kísérte el az Állami Balettintézet felvételijére, akivel együtt járt tornázni. Kettőjük közül Barta Dóra sikerrel járta végig az iskolát.
S a diplomáját megszerezve megalakította szülővárosában, Egerben a Pódium Balett- és Tánciskolát. Majd a Budapest Táncszínház tagja lett, s eközben is folyamatosan tanult, kiváló mesterekkel találkozva, számos hazai és külföldi szakmai műhelyben megfordult. Öt éven keresztül az Egri Fesztivál Balett és az Erlau Táncfesztivál igazgatója volt, közben pedig a Szegedi Kortárs Balett vezető táncosaként is láthatta a közönség. Amikor elbúcsúzott a társulattól, az egri Gárdonyi Géza Színház tánctagozatának lett a vezetője, ahol szakmailag erős műhely született, érdekfeszítő produkciókkal, karizmatikus művészekkel. Közben pedig az MTE-n is elkezdett tanítani, s életre hívta a Badora Társulatot. Tizenkét esztendeje a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban, a Kecskemét City Balett balettigazgatója, 2021 júniusától pedig közművelődési szakemberként a kecskeméti Hírös Agóra Kulturális és Ifjúsági Központ Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója.
Minden tevékenységemet az a szándék irányította, hogy a gyakorlati megvalósuláson túlmutató értéket teremtsünk, továbbá tudatosan neveljünk.
Sohasem csak egy-egy aktuális produkcióra figyelek – teszi hozzá –, mindig nagyobb távlatokban gondolkodom. A táncot sokan rétegműfajként definiálják, amivel nem értek egyet, próbálom minden platformon megkeresni a kapcsolatteremtési lehetőségeket, s e téren számos sikert könyvelhetek el.
Barta Dóra pályakezdése óta szeretne sokakat megnyerni szeretett műfajának, ezért is alapított tánciskolát, tagozatvezetőként pedig Kecskeméten néhány év alatt sikerült jelentős törzsközönséget a balett együttes mellé állítania.
A Kecskemét City Balett indulásakor nagy hangsúlyt helyeztem arra, hogy befogadhatóvá tegyem, értelmezzem magát a műfajt és a hozzákapcsolódás lehetőségét – folytatja. – Sokan elmentek volna mellettünk, azonban odafigyeltünk a beavatásra, nyílt napokat, nulladik órákat tartottunk, hogy minél jobban bevonjuk a közönséget. Számos beszélgetésen vettem részt, amelyeken igyekeztem népszerűsíteni a műfajt.
Mindkét vidéki tánctagozat felépítésekor kerestem azt a mezsgyét, amely túlmutat a konkrét alkotáson és törődik magának a műfajnak a népszerűsítésével.
Kontextusában tekintek egy-egy darabra, közös pontokat keresve, de nem azonosulva a populáris megközelítéssel, hiszen egy nagyon elmélyült, igényes alkotás is lehet igen népszerű.
Fontos a nézők kiszolgálása, ahogy arra az intellektuális szerethetőségre is rá kell találni, amitől a publikum azt érzi, hogy ezekre a színházi élményekre szüksége van. Egy tánctagozat indításakor nyilván nem olyan darabbal kezdek, amelyiknek értelmezhetetlen a kódrendszere. Kapcsolódásokat keresek ismert művekkel, zenékkel társítom az építkezést. De természetesen mindenképpen művészileg önazonos és kellően mélyre hatoló mű megalkotására törekszem.
Fotó: Dömölky Dániel/Barta Dóra engedélyével archívumából
Lényeges ezeknek a produkcióknak az eredetisége, az egységes minőség, az, hogy gondolat legyen a mozdulatok mögött. Minderre jó példa az Anna Karenina-előadásunk. Az értelmezésmódja, a részletgazdagsága sokakban alakította ki azt az érzést, hogy szívesen néznek meg táncszínházi feldolgozásban irodalmi műveket. Mindig figyelembe veszem, hogy hol dolgozom. A Badora Társulatnak készített munkáimnál egyértelműen mások az alkotási szempontok,
a Müpában bemutatott Időn kívül című darabom, elrugaszkodik minden kötöttségtől, bátran nyit teret a szabad asszociációknak.
A nézőknek mindig látniuk kell a produkciókban rejlő munka minőségét, a színre lépő művészek magas tánctechnikai tudását is. Kecskeméten a harmincadik Anna Karenina-előadáson is tele voltak a pótszékek, ami nagyon komoly eredmény. Sokan mondták utána, hogy nem is gondolták, hogy ilyen a balett… Erre mindig az a válaszom: a balett csodálatos mozgásnyelvi forma, alkalmazása sokféle lehet. Az előadásaimban technikaként tekintek rá, mert nagyon szeretem a kifinomultságát.
Miként tudja elérni, hogy a táncosai szavak nélkül üzenjenek a közönségnek, hogy minden mozdulat, gesztus, arcjáték mögött mondandó rejtőzzön?
Szép és gazdag, számos különleges szereppel teli táncoséveket követően döntöttem el, hogy az alkotást helyezem előtérbe az előadói pályával szemben. Szeretem a dolgokat analizálni, értelmezni, tudatosítani, így nem volt nehéz elindulni egy újabb úton. Az évek során szerzett tapasztalatokat pedig örömmel adom tovább mind a tréningeken, mind a közös munka során.
Azokkal a művészekkel tudok a legjobban együtt dolgozni, akikben izzik, minden mozdulatukon átüt a szenvedély.
Fontos, hogy ne csak az előadásokon, hanem már a próbák során is megszülessenek a katartikus pillanatok, mert azokból lehet aztán építkezni. Kell az alapvető kisugárzás, a kifejezőerő, mert ez tudja igazán megmutatni a műfajunk létjogosultságát. Feladatomnak tartom azt is, hogy a viszony a tánccal minél többek számára természetes kapcsolódás legyen.
Nemcsak a két társulatával igyekszik tenni a művészettel nevelésért, komplexitásában látja a kulturális szektort.
Az olyan nagy közművelődési intézmény vezetőjeként, mint a Hírös Agóra a társadalom széles rétegéhez kell szólni, árnyalt, többsíkú a feladat. Az eddigi tapasztalataimat itt is igyekszem hasznosítani, harmóniára törekszem a közművelődés terén. Figyelem mire nyitott a közönségünk, s így igyekszem látogatóink számára értékeket teremteni. A lényeg minden művészeti és kulturális területen ugyanaz – hangsúlyozza Barta Dóra. – A tánc megértése egész viselkedéskultúránknak is komoly alapja lehetne, hiszen olyan asszociációs terekbe helyez, ami segíti a nem lineáris gondolkodást. Ha valaki már gyerekként megismerkedik a művészeti águnkkal, akkor nem marad a didaktikus megoldásoknál, mely szerint látok valamit, mondok valamit… A tánc annak a gondolkodásnak a képességét tanítja, hogy több verzió is lehetséges, számos látószögből meg lehet vizsgálni egy adott helyzetet. S ez abban is segít, hogy az ember ne azonnal állítson valamit… Ha sokkal többen kapcsolódnának már gyerekként a tánchoz, akkor úgy vélem, nem volna ennyi éles és bántó megnyilvánulás, még ha teljesen eltérőek is a nézőpontok.
Nyitókép: Barta Dóra
Fotó: Gyenes Kata/Barta Dóra engedélyével archívumából
