Az Ida regénye az első tévéfilmes, kosztümös rendezése. Milyen különbségek vannak egy mozi- és egy tévéfilm készítésénél?

A legfőbb különbség a költségvetés, hiszen nem mindegy, hogy egy Kincsem kaliberű büdzséből készül egy kosztümös film, vagy tévéfilmes keretből születik. A költségvetés nagyban meghatározza, milyen látványt tud az ember a vászonra, vagy ez esetben a képernyőre vinni. Ezen kívül, szintén anyagi megfontolásból, sokkal több a belső helyszín, kevesebb az akció.

Érdekes módon az Ida regényén a kis költségvetés nem érhető tetten, nagyon igényes a látványvilág.

Igen jó gyártásunk volt, minden fillér ott van a vásznon. Egy fiatal operatőrrel, Balázs István Balázzsal dolgoztam, igyekeztünk a kereteken belül maradva filmes, és nem tévés képi világot teremteni. Horváth Viktória látványtervező és Kemenesi Tünde jelmeztervező is erőn felül dolgozott azért, hogy ez a minőség megszülethessen. Bizonyos szempontból „szerencsénk” is volt, mivel a pandémia alatt forgattunk, ezért kedvezőbb volt egyes helyszíneknek az ára.

Goda Krisztina rendező 

 

A castingot ezzel ellentétben megnehezíthette a pandémia.

Igen, online castingoltunk a járvány miatt, a videós szereplőválogatás pedig sok abszurd helyzetet szült. Néha a hang elcsúszott a képtől, megnyúltak bizonyos reakcióidők, kimaradtak mondatok. Ezért alakult úgy, hogy a főszerepet játszó Mentes Júliával és Rohonyi Barnabással a próbán találkoztam először. Mindketten foglalkoztatott fiatal színészek, de alapvetően friss, filmen ritkán látott arcok. Nagyon tehetségesek, ráadásul mindkettőjük arcberendezésében van valami „századfordulós”.

Divinyi Réka forgatókönyvíró ötlete volt Gárdonyi Géza regényének adaptációja. Nehéz volt Önt meggyőznie?

Nekem nem volt azonnali szerelem, de azt éreztem, hogy hálás dolog olyan filmet rendezni, amelyben humor is van, mert az ember már a készítése közben jól érzi magát. Persze egy forgatás nem arról szól, hogy a rendező jól érezze magát, de jó, ha örömmunka lesz belőle.

Már évek óta alkotótársak Divinyi Rékával, több filmje forgatókönyvét is közösen jegyzik. Mi a titka egy ilyen hosszútávú munkakapcsolatnak?

Sokat vitázunk, nem értünk mindig mindenben egyet, előfordul, hogy nem gondoljuk ugyanazt. Ennek ellenére meg tudjuk győzni egymást, talán ezért tudunk még mindig együtt dolgozni. Ha pedig valamiért mégsem sikerül megegyezni, akkor dönt a hierarchia. Ha egy sorozatban ő a vezető író, és én társíró vagyok, akkor megyek úgy, ahogy ő mondja. Fontos, hogy az ember tudja félre tenni az egóját, ne gondolja magát tévedhetetlennek. Ha minden alkotót a film számára jó megoldások keresése motivál, akkor nagy eséllyel működik a közös munka.

Jelenet az Ida regénye televíziós változatából: Rohonyi Barnabás és Mentes Júlia Virginia

 
Mi az, amit mindenképp exponálni szeretett volna a regényből?
 
Az Ida regénye alapvetően romantikus mű. Szerettem volna valami szórakoztatót, szerethetőt alkotni, a romantikus szál mellett kidomborítani a történet humorát és báját. Maivá kellett formálni a dialógusokat, hogy megtartsák a hitelességüket, ugyanakkor megszólítsák a mai nézőket. Gárdonyinak van humora, ami azonban sokkal inkább a leíró részekben jelentkezik, mintsem a párbeszédek szintjén.

Mik egy adaptáció nehézségei?

Egy regényben be lehet számolni a karakter érzéseiről, míg egy filmben dramatikus helyzetek sorozatával lehet kifejezésre juttatni ezeket. A film esetében a karakterrel való azonosulás hosszabb idő alatt történik meg, nagyobb utat kell bejárnunk hozzá. A dramatizálás során el kell érni, hogy a néző drukkoljon a főhősnek, féltse őt a rá leselkedő veszélyektől. Persze sok múlik a megírt karakter és az azt alakító színész szerethetőségén is. Alapvetően könnyebbség, hogy van egy kész sztori, és annak alapján kell megfogalmaznunk a saját történetünket.

A filmben megjelenő Ida bizonyos szempontból feminista karakter, nem törődve hírnevével ki akar szabadulni az eleinte pusztán érdekeken alapuló házasságból. Ez az eredeti műben is így van?

Alapvetően igen, a regénybeli Ida is korát meghaladó szellemiségű nő. De ahhoz, hogy a film is jól működjön, aktivizálnunk kellett a hőst. Kicsit bátrabbá, kezdeményezőbb karakterré tettük, mint amilyen a könyvben.

Polgári hangulatkép a tévéfilmben. A zongoránál a főszereplő: Mentes Júlia Virginia

 

Legtöbb filmje megtalálható különböző streaming szolgáltatók platformjain. Mi a véleménye a mozi és a streaming „harcáról”?

Korábban a moziba járás kollektív élmény volt, most már legtöbbször minden családtagnak megvan a saját fiókja, a saját laptopján néz filmeket. Ez a fajta izoláció nem biztos, hogy hosszútávon egészséges. Ennek ellenére szeretek otthon filmet nézni, szeretem a streaming nyújtotta bő kínálatot. Illetve nagy előny az is, hogy bármikor abbahagyhatok egy filmet, ha úgy érzem, vesztegetem az időmet. Azt hiszem, sajnos el kell fogadnunk, hogy a mozi letűnőben levő forgalmazási forma.

Jelenleg dolgozik már a következő filmjén?

Hat éve kezdtünk el fejleszteni egy sorozattervet, amelynek a munkacíme az Ötvenes évek és a szex. Ebben a történetben az érdekel, hogy az ötvenes évek légköre mennyire járta át az emberek legbelsőbb magánszféráját, milyen válaszutak elé kerültek, milyen áldozatokat kellett meghozniuk a túlélés érdekében. Ezek a helyzetek valamilyen módon a szexuális életüket is érintették, ezt szeretnénk feltérképezni három karakter történetén keresztül. Emellett Kormos Anett-tel dolgozunk Durica Katarina A rendes lányok csendben sírnak című regényének filmváltozatán. Úgyhogy most hirtelen nagyon sok írnivaló lett.

Nyitókép: Goda Krisztina az Ida regénye című alkotása a legjobb tévéfilmnek járó elismerést kapta a Magyar Mozgókép Fesztiválon június 12-én, Veszprémben Fotók: Ida regénye produkció

 

A június 10. és 12. között megrendezett Magyar Mozgókép Fesztivál fő díjazottjai:

 

  • A legjobb férfi főszereplő: Kulka János (A játszma)
  • A legjobb rendező: Enyedi Ildikó (rendező: A feleségem története
  • A legjobb játékfilm: Külön falka (rendező: Kis Hajni)
  • A legjobb első film: Külön falka (rendező: Kis Hajni)
  • A legjobb tévéfilm: Ida regénye (rendező: Goda Krisztina)
  • A közönségdíj: Nagykarácsony (rendező: Tiszeker Dániel)
  • A legjobb operatőr: Rév Marcell (A feleségem története)
  • A legjobb forgatókönyv: Szántó Fanni és Kis Hajni (Külön falka)
  • A legjobb egész estés dokumentumfilm: Egy mindenkiért (rendező: Muhi András Pires)
  • A legjobb rövid dokumentumfilm: Jankovicsok (rendező: Szabó Szonja)
  • A legjobb kisjátékfilm: Elfelejtett nemzedék (rendező: Aracsi Norbert)
  • A legjobb animációs film: Legendás család  (rendező: Glaser Kati)
  • A legjobb tévésorozat: Shakespeare/37 – Montague és Capulet (rendező: Magács László)