Egy évtizede a Költészet Napjától öt napon át tartó ünnepségsorozattal köszöntötte a költészetet és önmagát, azaz megalakulását a Rózsavölgyi Szalon, hogy azután két hétre rá színházi premiert is tartson, Anna Gavalda Szerettem őt című darabjának szerepeit Györgyi Anna és Szilágyi Tibor játszotta. Az első nézők tétován léptek be a Rózsavölgyi és Társa Zeneműboltba, belső, forduló falépcső vezetett a galériára, ahol kitárult a szalon, kávéházi asztalokkal, székekkel és a színpaddal.

Zimányi Zsófia, a színház alapítója – ez azonnal érződött – pontosan tudta, hol van és mit akar.

Tudta, hogy ennek a háznak a múltja, a lelkülete meghatározza a szalonszínház szellemiségét.

A Szervita tér két palotája, az egykori Török-bankház és a Rózsavölgyi és Társaként elhíresült palota a szecesszió és a modern építészet határán született az 1900-as évek első évtizedében. Utóbbi helyén korábban kétemeletes ház állt, amelyet a Leitersdorfer szabócég egyik fia, Lajta Henrik számára tervezett bátyja, a kor kiemelkedő építésze, Lajta Béla. Tegyük hozzá, valamennyi Lajta testvér szép karriert futott be az üzleti életben, vagy szakíróként, várospolitikusként. A ház kivitelezője Bloch Leó és Holitscher Róbert volt, nevükhöz számos, ma is büszkén álló fővárosi ház építése kötődött. A házat díszítő, a szecesszió szellemében fogant pirogránit, geometrikus virágmotívumok a pécsi Zsolnay-gyárból származtak. A hatemeletes ház erőteljes vízszintes tagolása különlegességnek számított a maga korában. Földszintjén az egyik üzletbe költöztette Rózsavölgyi Gyula és Grinzweil Norbert az akkor már ismert Rózsavölgyi és Társa Zeneműboltot, amelynek belső berendezését Kozma Lajos tervezte. Az eredeti bútorzat jó része az ötvenes években tűz martaléka lett. A zeneműbolt, amely egyben kiadó volt, hangversenyeket is szervezett, egyszeriben a hazai zenei élet találkozóhelye lett, akkortájt Rózsavölgyi Kaszinóként is emlegették. Az 1949-ben államosított bolt 1994-ben került újra magántulajdonba. Az új tulajdonosok felújították az üzletet, visszavásárolták az eredetileg irodának épült első emeletet, a hagyományokra alapozva újraindították a kiadói tevékenységet, hogy aztán 2002-től ismét Rózsavölgyi és Társa kiadóként tevékenykedjen.

Ullmann Mónika és Józan László a Táncórákban  Fotó: Gordon Eszter/Rózsavölgyi Szalon
 
Ebben a környezetben, ezzel a múlttal élő épületben és tereiben kezdett dolgozni az új teátrum, amely Zimányi Zsófia szavai szerint azzal az elképzeléssel indult, hogy valami mást kell csinálnia, mint a többi színháznak.

Nyilvánvaló volt, hogy nem veheti fel a versenyt a nagyobb vagy akár a kisebb kőszínházakkal sem, nem lehet kísérleti színház a szó klasszikus értelmében, mert ugyan mindössze hetvenöt fővel, de meg kell töltenie esténként a nézőteret, ha magánszínházként életben akar maradni.

Kizárólag kislétszámú kamaradarabok, esetleg egy-egy monodráma kerülhet itt színre, s nemcsak az alapítói szándék, de a hely szelleme is megköveteli a magas színvonalat, az érzékenységet, legyen szó komoly tragédiáról, könnyed vígjátékról, akár a kettő határán finoman egyensúlyozó darabról, vagy éppen egy groteszkről.

Kései találkozás: Jordán Tamás és Molnár Piroska  Fotó: Gordon Eszter/Rózsavölgyi Szalon
 
És a színház alkotói még valamire felfigyeltek: sok színész van, aki színpadon akár a társulati rendszer, akár a sors akarata szerint ritkán vagy sohasem találkozik. Érdemes eszerint gondolkodni, vélhették, s így születtek a Rózsavölgyiben nagy színpadi találkozások, gondoljunk csak a legújabbra, a Gyerekek három szerepében Egri Márta, Kiss Mari és Hegedűs D. Géza játszik együtt. De ilyen volt Sigmund Freud és a fiatalabb professzor Clive Staples Lewis vitáját színre vivő Jordán Tamás és Alföldi Róbert színpadi jelenléte Az utolsó órában. S a tízéves évforduló napján Peter Quilter Behavazva című kétszemélyes drámájának olvasópróbáján Nagy-Kálózy Eszter és Schneider Zoltán találkozott először színpadi partnerként. Nem új színpadi találkozás, de annál emlékezetesebb Molnár Piroska és Jordán Tamás kettőse, játsszák akár a Romance.com-ot vagy a Kései találkozás bűvös-bájos, szívszorító életképsorát.

Magyar szerzők és külhoniak egyaránt megtalálhatók a Rózsavölgyi repertoárján, nem kevés köztük a magyarországi bemutató sem, az egyik legemlékezetesebb premier volt Székely Csaba kemény, sűrű szövetű groteszkje, a Semmit se bánok Schneider Zoltánnal, Elek Ferenccel és Sztarenki Dórával.

A Behavazva olvasópróbáján a színház tizedik születésnapján. Nagy-Kálózy Eszter és Schneider Zoltán  Fotó: Molnár Miklós/Rózsavölgyi Szalon
 
A Rózsavölgyi szalonlétét nem titkoltan arra is szánja, hogy találkozóhely legyen, olyan művészeti események színhelye, ahol együtt lehetnek a színház alkotói, nem véletlen, hogy itt adják át évek óta az Örkény István emlékére özvegye, Radnóti Zsuzsa dramaturg által alapított Kortárs Magyar Dráma-díjat és az Almási Éva, a Nemzet Színésze létrehozta Psota Irén-díjat is, amelyet idén Molnár Piroska kapott. S hogy A hatodik napon című keserű komédiájának bemutatójával ez a színház köszöntötte a kilencvenéves Szakonyi Károlyt.

S ahogy a Rózsavölgyi és Társa a maga idejében fogalom lett, úgy lett színészek, rendezők, színházkedvelők körében fogalom a Szalon is. A hely, ahol a minőség, a társadalmi és emberi nyitottság, a játék együtt él.

Nyitókép: Egri Márta, Hegedűs D. Géza, Kiss Mari a Gyerekek című drámában  Fotó: Gordon Eszter/Rózsavölgyi Szalon