A magyar nézők többsége nagyon szereti a jó krimiket és thrillereket, feltéve, ha azt nem magyarok készítik. Ha egy régi kedvenc magyar színészünket meglátjuk zsaruszerepben keménykedni, hajlamosak vagyunk nevetségesnek találni a dolgot a színész teljesítményétől függetlenül, ami talán annak is betudható, hogy a rendőri munka hazánkban az emberek fejében nem feltétlenül kötődött össze az idők során a hősiességgel és a látványos akciózással. Míg egy amerikai krimiben sokszor gond nélkül elfogadunk egy látványos autós üldözést vagy egy sok áldozattal járó lövöldözést, ha ugyanezt magyar filmben látjuk, már ráncoljuk a homlokunkat. A bűnözés Magyarországon egy ideje már nem a fegyveres akciókat, gengszterleszámolásokat, drogmaffiát és a sorozatgyilkosok utáni nyomozást jelenti az emberek fejében, hanem inkább a fehérgalléros fajtát, a nagy összegű csalásokat vagy épp a nagyon pitiáner utcai bűnözést és a családon belüli, hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosságokat. Emiatt a magyar krimi a filmekben sosem tudott igazán megerősödni, bár időről időre vannak jobb (A martfűi rém) és rosszabb (Budapest Noir) próbálkozások. A nagyjátékfilm-rendezőként elsőfilmes, de rendezőasszisztensként és second unit directorként rengeteg tapasztalattal bíró Bagota Béla is tudta, milyen csapdákat rejt egy magyar krimi, és ezt nagyon okosan próbálta kijátszani. Egyrészt a Valan – Az angyalok földje cselekményét Magyarországról áthelyezte Erdélybe, és azon belül is egy románok és magyarok lakta kétnyelvű városba, Valanba (a filmet Balánbányán forgatták), ami már önmagában hordoz annyi „egzotikumot”, amitől a néző elkezdi magát egy kicsit idegenben érezni, ugyanakkor mivel részben magyarlakta területről van szó, ha a helyet nem is annyira, a kultúrát mégis közel érezzük magunkhoz. Bagota még arra is figyelt, hogy ne jól ismert színészeket és sztárokat szerződtessen a szerepekre: elképzelhető, hogy egy-két arc ismerős lesz a nézőknek, de nagyrészt friss, máshol még nem látott arcokkal találkozhatunk, és emiatt sosem jön elő a film nézése közben a „Nézd, az ott a Misi a Barátok köztből!”-érzés, ami kizökkenthetne a film autentikusnak ható világából. Harmadrészt a rendező arra is különösen figyelt, hogy a közeg realista legyen. Valan egykori bányavárosa a sok lepukkant panelházával szinte minden képen árasztja magából, hogy egykor virágzó város romjain járunk, ahol élni már nem érdemes, csak menekülni onnan, hiába a gyönyörű hegyes, erdős és havas erdélyi táj.

Az autentikusságot erősíti a kerettörténet is, amelyben a főhős, Péter (Krisztik Csaba) épp a kitörő forradalom közben veszíti el a húgát még iskolás korában, és soha többé nem látja őt. A sors a fiút Brassóba sodorja, ahol rendőrnyomozóvá válik, és amikor értesül arról, hogy a szülővárosa melletti erdőben női holttestet fedeztek fel, megtalálja a módját, hogy odamenjen, és megnézze, a húga maradványaira találtak-e rá. Valanba visszatérve aztán felveszi a kapcsolatot rég látott ismerőseivel és családtagjaival is, és kiderül számára, hogy a városból évről évre tűnnek el lányok, és senki nem tudja, mi lesz velük. A helyi rendőrség vezetője olyan alkoholista, hogy az értelmes beszéd is nehezére esik, így a probléma szőnyeg alá söprésén kívül másra nem képes, ezért Péternek minden segítséget nélkülözve kell nyomozásba kezdenie. Bagota vastagon adagolja az atmoszférát: Valan városának nyomasztó hangulata gyorsan beivódik a bőrünk alá. Amúgy végig kézben tartott rendezése sajnos kissé meginog, amikor egy plusz érzelmi/szerelmi szálat is be kell dobnia a receptbe: itt kissé kilóg a lóláb. Sajnos a gyilkos kilétére is idő előtt rá lehet jönni, így kissé ügyetlen a leleplezés. Ettől még a Valan – Az angyalok völgye lazán hozza egy kicsit az átlagon felüli skandináv krimi színvonalát, sőt még a True Detective sorozat filozofikus hangulatából is átszűrődik egy hangyányi. A korábbról nem igazán ismert Krisztik Csaba főszereplőként elviszi a hátán a filmet, és van olyan karizmatikus, hogy reméljük, más magyar filmek fontos szerepeiben is viszontláthatjuk majd. Bagota Béla első nagyjátékfilmje ambiciózus munka, ráadásul sokkal nagyobb költségvetésűnek tűnik annál, mint amennyibe valójában került. A rendező ügyesen helyezi a műfaj jellegzetességeit egy ismerős, mégis idegen környezetbe, az izgalmakkal sem bánik szűk marokkal, a képeit pedig öröm nézni (külön dicséret illeti Garas Dániel operatőr munkáját). A Valan – Az angyalok földje erőteljes bemutatkozás, néhány megbocsátható hibával.

Tóth Csaba

A Valan – Az angyalok földje az HBO GO kínálatában látható.