„A főváros egyik prominens utcáján, az Andrássy úton elhelyezett emlékkövek minden járókelőnek – mondta Grósz Andor professzor– felidézhetnek neveket, arcokat, történeteket.” Ókovács Szilveszter arról beszélt, hogy
az Operaház minta kívánt lenni és társadalmi mintája is volt a minőségi, a teljesítményen alapuló összjátéknak. Ebből hasította ki a lehető legdurvábban a zsidó származásúakat az antiszemitizmus, ezzel akkor egy ideál kapott súlyos sebet.
Az Operaház főbejáratánál elszórtan elhelyezett tizenhét botlatókőből tizenhat az áldozatokra – Abai (Abramovics) Rezső énekkari tagra, Bartos Miklós operaénekesre, Bruckner Anna balettművészre, Fekete Gyula hegedűművészre, Földiák Lipót könyvvezetőre, Gallai (Goldstein) Zoltán énekkari tagra, Hütter Pál csellóművészre, Jotischky Leo brácsaművészre, Kállai Emil hegedűművészre, Keleti Frigyes György fagottművészre, Kohlberg Róza operaénekesre, Lichtenberg Emil karmesterre, ifjabb Ney Dávid operaénekesre, Radó Antal műfordítóra, Revere Gyula hárfaművészre, Rovelli (Rosenfeld) Dezső énekkari tagra – emlékezik, a tizenhetedik a holokauszt ismeretlen dalszínházi áldozatainak mementója.

Az Operaház bejáratánál a botlatókő-avatáson, a mikrofonnál Ókovács Szilveszter
Fotó: OPERA/Berecz Valter
Fotó: OPERA/Berecz Valter