A Filmszemlét a Fővárosi Önkormányzat támogatásával tavaly ilyenkor támasztotta fel öt filmes szakember: Muhi András producer, a Filmszemle igazgatója; Liszka Tamás, a Budapest Film vezérigazgatója; valamint Csutak Tamás, illetve Kovács Gábor és házastársa, Pataki Ági – szintén filmproducerek. Csak remélhető, hogy a programsorozatot hiánypótlónak szánták, nem a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál riválisának, A valódi „ellenfél” inkább a balatoni MOZ.GO lehet, ám az esélyek távolról sem egyenlők. A „visszatérő civil szemle” mindössze húszmillió forintból gazdálkodik, ez körülbelül hússzor kevesebb, mint a másik fesztivál állami büdzséje. A különbség a záróakkordoknál is szembetűnő: míg a MOZ.GO monumentális, tévé közvetítette gálával búcsúzik Balatonfüreden, a Filmszemle beéri egy emberközeli záróünnepséggel. Közös vonásuk mégis:

néha úgy érezni, válogatás nélkül mutatnak be mindent, amit csak lehet.

Ez a február 8-án zárult Filmszemle esetében kétszázhúsz filmet jelent (négyszázötven produkciót neveztek), amelyek közül az animáció, a videóklip, a tudományos ismeretterjesztő és a portréfilm idén önálló blokkokat és külön zsűrit kapott. Ami viszont maradt, az az ezer forintos jegyár, amely előtt csak fejet lehet hajtani. Az sem változott, hogy az előadásokra tódult a közönség. A filmes kínálat izgalmas: a játékfilmek között szerepelt Nemes Jeles László Árva című remekműve, Enyedi Ildikó alig néhány nappal korábban végre itthon is bemutatott fesztiválkedvence, a Csendes barát, s Herendi Gábor újabb független filmje, a Szenvedélyes nők című komédia is.

A legjobb rendezés díját Sós Bálint Dániel kapta a Minden rendben című filmért. A képen: Sáfrány Ágoston (előtérben) és a legjobb férfi főszereplő díjas Hajdú Szabolcs (háttérben)
Képforrás: CineSuper 

 

A mozis forgalmazásban másodlagos helyre szorított dokumentumfilmek közül a legaktuálisabbnak a Fesztiválország című alkotást találtam, amelyet Csizmadia Attila írt és rendezett. Az alkotás olyan „ideális világba” vezeti vissza a nézőt, ahol a fiatalok három-négy napra szabadok lehetnek, és életcéljukká válik, hogy részt vegyenek egy könnyűzenei fesztiválon – például a Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi ötlete nyomán 1993-ban indult Diákszigeten.

Az „egyhetes együttnyaralás” – ahogy Gerendai fogalmaz – felszabadulást és megnyugvást hozott a szocializmusból kilépő magyar fiataloknak, akik úgy érezhették, a rendszerváltozás megfeledkezett róluk.

A fejezetekre tagolt, sok beszélőt felvonultató produkcióban visszatérő minta, hogy bár negyvenháromezren mentek el az első bulira, a szervezők húszmilliós ki nem fizetett számlával zártak. Ennek ellenére a legendás woodstocki fesztivál negyedszázados évfordulójára megrendezték a Eurowoodstockot is, ahol már százezernél is többen gyűltek össze – igaz, még jobban eladósodtak. Hasonlóról számol be Homola Szabolcs, a Paloznaki Jazzpiknik alapítója is, aki az első évben szintén tízmilliókat bukott. Miközben nyomon követhetjük a Sziget Fesztivál teljes alakulását, megismerhetjük az 1993-tól harminc éven át megrendezett Volt Fesztivál, majd a 2023-ban helyére lépett SopronFest, illetve az 1989-ben alapított Művészetek Völgye történetét, s olyan kisebb rendezvényekét is, mint a Bánki-tó Fesztivál, a gyöngyösi Fekete Zaj vagy a siófoki Everness Fesztivál.

A dokumentumfilm különdíjas Kurtág-töredékek: a zeneszerző-zongoraművész-tanár 
Képforrás: Mozinet

 
Kimagaslott a tudományos ismeretterjesztő és portréfilmek versenyprogramjából Nagy Dénes mély és intellektuális dokumentumfilmje, a Kurtág-töredékek, amely a százéves Kurtág György teljes életművének felidézése helyett a rendkívüli zeneszerző valóságát járja körül szerzői filmes érzékenységgel. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy a majdnem kétórás játékidő nem tántorítja-e el a nézők egy részét.

Molnár Áron és Lovas Rozi az Itt érzem magam otthon című legjobb műfaji díjas filmben
Képforrás: Forum Hungary

 

„Félreértesz. Én csak a legjobbat akarom adni neked” – ezzel a mondattal és hátborzongató tekintettel kínozza Marci (a szerepben ijesztően jó Molnár Áron) a szegény Szabó Ritát (Lovas Rozi), akit elrabolnak, és arra kényszerítenek, hogy higgye el magáról: ő valójában Árpád Szilvia, a család rég „elcsatangolt” lánya. A fiatalember látszólag emberséges és segítőkész; még azt a naplót is odaadja a nőnek, amelyben a családtagokról írt hevenyészett ismertetőjegyeket és a róluk beragasztott fényképeket gyűjtötte. Itt már teljesen egyértelmű, hogy klasszikus emberrablással és egy beteg társasággal van dolgunk. Holtai Gábor első nagyjátékfilmje (Veres Attila forgatókönyvéből),

az Itt érzem magam otthon azonban sokkal mélyebbre visz: el lehet-e hinni valamiről, hogy jól működik, csak azért, mert az mondja, aki benne él; kultúra nélkül valóban semmissé leszünk-e, s ebből következik-e, hogy bárki megmondhatja, mi a művészet

(a Tankcsapda Fiúk ölébe a lányok című slágere irodalmi értékre emelkedik); lehet-e kényszerből verset írni; felcserélődhetnek-e a szerepek; és leginkább: létezik-e szabadság? Bár a telt házas premiert követő beszélgetésen a rendező elárulta: a film ötlete már 2020 őszén megszületett, a mű ma is meglepően aktuális – akár pszichológiai irányultsága (ellenállás–elfogadás–lojalitás), akár politikai áthallásai felől (szisztematikus félelemkeltés a külső fenyegetéssel). Veres Attila arról is beszélt, hogy a szerepeket célzottan Molnár Áronra és Lovas Rozira írta, a „műalkoholista” figuráját pedig kifejezetten Znamenák Istvánra. Rajtuk kívül Józsa Bettina, Simon Kornél, Gryllus Dorka (és gyermekük, Simon Soma), valamint a Papát alakító Szervét Tibor és az epizódszerepet játszó Zsurzs Kati is briliáns precizitással lakják be ezeket a karaktereket, játékukkal téve igazán feszültté a nyolcvanas évek hangulatát idéző, lakásba szorult, kilátástalan élethelyzeteket.
 

Jelenet a Nem én vagyok című filmből
Képforrás: CydFilms

Szintén állami támogatás nélkül készült, de az univerzális kérdések helyett csupán egy testvérdráma keretei közé szorított gyászmunkáról szól a Budapesten élő kínai Zhang Ge debütálása, a Nem én vagyok. A világosan elkülönülő részekre tagolt, vállaltan az ázsiai filmek hagyományaiból induló, de egy budapesti Chinatownban játszódó film olyan fiúról (Chade Li) szól, aki a „család szégyene”. Amikor azonban meghal, még jobban megkeseríti az apja és a nővére életét, mert nemcsak kísérti nővérét, Shanshant (a filmes háttéremberként meglepően jó Sissy Cui), hanem szó szerint megszállja a testét. A forgatókönyv kidolgozottsága nem tökéletes, és a slow motion túl sok, de a közönség reakciói azt mutatják: a filmet fiatal nézői szeretik, leköti őket, és nevetni tudnak a nyelvi félreértésekből adódó poénokon.

Ezzel szemben nevetni egyáltalán nem lehet a belga–magyar–holland koprodukciós The Silent Treatmenten, amely egy tizennyolc éves oostendei lány, Lizz (a belga Kimke Desart alakításán látszik, hogy gyermekkora óta forgat) és egy apjakorú magyar férfi (Hajdu Zoltán Miklós) feszítően nyugtalanító, csak idővel megérthető történetéről szól. Az okosan felépített forgatókönyvön kívül (a nem mindig) erős párbeszédek, szépen berendezett díszletek – köztük az üres Gellért Szálló, a Gellért-fürdő gyógyrészlege, egy gyári étkezde Nagy Imre és Puskás Öcsi képével a falon, valamint egy textilüzem, ahol a sebzett lány gombolyagokból rekonstruálja érzéseit – segítik a film hatását. Bár a szereplőgárda és a lassú, mégis élvezetes tempó erény, a film végére mégis úgy érzem, mintha Caroline Strubbe rendező nem tudott volna mindent kihozni a különleges, érzékeny témából.

Kisebb hiányérzetet keltett a tudományos ismeretterjesztő- és portréfilmblokk egyik legrövidebb alkotása, Az elfeledett herceg (Tischler Zoltán rendezése) is. Az Árpád-házi Béla macsói herceg 1272-es, az alkotás szerint „nagyközönség előtti lemészárlását” megfejteni próbáló, szépen felépített (szerkesztő-riporter: Antal Ferenc), gondosan fényképezett (operatőr: Hanula Gábor) produkciónak nincs szüksége animációra, de kétszer-háromszor ennyi játékidőt, vagy akár egy komplett sorozatnyi támogatást is megérdemelne.

 

Nyitókép: Egy szép pillanat a Csendes barátból. A film a legjobb játékfilm, operatőr, vágó, producer díját is megkapta
Képforrás: Mozinet

 

 

A 45. Magyar Filmszemle díjai:

 

NAGYJÁTÉKFILM

Legjobb játékfilm: Csendes barát, rendező: Enyedi Ildikó
Játékfilm legjobb producer díja a MagNet Közösségi Bank támogatásával: Mécs Mónika (Csendes barát, Jimmy Jaguár)
Játékfilm legjobb rendező: Sós Bálint Dániel  (Minden rendben)
Játékfilm legjobb forgatókönyvíró: Nemes Jeles László (Árva)
Játékfilm legjobb férfi alakítás: Hajdu Szabolcs (Minden rendben)
Játékfilm legjobb női alakítás: Waskovics Andrea (Árva, Minden csillag)
Legjobb első filmnek járó Simó Sándor-díj a Market Építő Zrt. támogatásával: Minden csillag, rendező: Olasz Renátó
Legjobb műfaji film: Itt érzem magam otthon, rendező: Holtai Gábor
Különdíj a legjobb látványtervezésért: Ágh Márton (Árva)

 

SZAKMAI SZERVEZETEK DÍJAI

Legjobb operatőr: Pálos Gergely (Csendes barát)
Legjobb hang: Zányi Tamás  (Árva)
Legjobb vágó: Szalai Károly (Csendes barát)

 

VALLÁSKÖZI ZSŰRI DÍJA A LEGJOBB JÁTÉKFILMNEK

Árva, rendező: Nemes Jeles László

 

DOKUMENTUMFILM

Legjobb dokumentumfilm: Papa, rendező: Ponczok Attila
Legjobb dokumentumfilm rendező: Haragonics Sári (Szia Sári)
Legjobb dokumentumfilm különdíj: Belső tér, rendező: Vízkelety Márton

 

TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ ÉS PORTRÉFILM

Legjobb tudományos ismeretterjesztő film: Hegyizene, rendező: Szendőfi Balázs
Legjobb portréfilm: Kepes György – A tudós agyával és a festő szemével, rendező: Orosz Márton
Tudományos ismeretterjesztő film különdíj: Pataki Ádám operatőri munkájáért (Artery)
Portréfilm különdíj: Kurtág-töredékek, rendező: Nagy Dénes

 

RÖVIDFILM

Legjobb rövidfilm: Felesleges életek, rendező: Kenderes Csaba
Rövidfilm legjobb rendező: Ladányi Jancsó Jákob (Élő kövek)
Rövidfilm különdíj: Flódni, rendező: Kenéz Ágoston

 

RÖVID DOKUMENTUMFILM

Legjobb rövid dokumentumfilm: Vajon mit mondana Anya, rendező: Tóth Olivér Márk
Legjobb rövid dokumentumfilm rendező: Márton Dorottya (Üzenet a szerkesztőknek)
Rövid dokumentumfilm különdíj: Dinasztia, rendező: Fuchs Máté és Bíró Bálint

 

RÖVID ANIMÁCIÓS FILM

Legjobb animációs rövidfilm: Kutyafül, rendező: Vácz Péter
Animációs rövidfilm legjobb rendező: Nagy Tünde (Ház a tengeren)
Animációs rövidfilm különdíj: Tojásember, rendező: Csabai Anna

 

TV-SOROZAT

Legjobb TV-sorozat: Bróker Marcsi, rendező: Fazekas Máté Bence, Herendi Gábor
TV-sorozat legjobb rendező: Miklauzic Bence (A renitens 2. évad 7. rész)
TV-sorozat legjobb női alakítás: Bacskó Tünde (Bróker Marcsi)
TV-sorozat legjobb férfi alakítás: Rudolf Péter (Gólkirályság 3.évad 4.epizód)

 

ANIMÁCIÓS RÖVIDFILM ÉS SOROZAT

Legjobb animációs sorozat:  Floki – Az elveszett üvöltés nyomában, rendezte: Weigert Miklós
Animációs sorozat legjobb rendező: Cserebogarak, rendező: B. Nagy Ervin

 

VIDEÓKLIP

Legjobb videóklip: Dzsúdló – Presso, rendező: Horváth Viktor
Videóklip legjobb rendező: Ladányi Jancsó Jákob (BETON.HOFI – TARR BÉLA)
Videóklip különdíj: Büki Balázs rendező

 

KÍSÉRLETI FILM

Legjobb kísérleti film: Night Sky Elevator, rendező: Baksa-Soós Csanád
Kísérleti film legjobb rendező: Vincze-Bába Gabriella (Garden of Solomon, Life/Study, Ismétlés)
Kísérleti film különdíj: Hogy kell Rizst főzni?, rendező: Vajdai Liza Vera